Főmenü megnyitása

A fütyülőlúdformák (Dendrocygninae) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjén belül a récefélék (Anatidae) családjának egyik jól elkülöníthető alcsaládját alkotják. Nevüket jellegzetes füttyentő hangjukról kapták, melyekkel az egyedek kommunikálnak egymással.

Infobox info icon.svg
Fütyülőlúdformák
Apáca fütyülőlúd (Dendrocygna viduata)
Apáca fütyülőlúd
(Dendrocygna viduata)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Fütyülőlúdformák (Dendrocygninae)
Leach, 1820
Nemek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fütyülőlúdformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fütyülőlúdformák témájú médiaállományokat.

Piroscsőrű fütyülőlúd (Dendrocygna autumnalis)
Sarlós fütyülőlúd (Dendrocygna eytoni)
Sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor)
Vöcsökréce (Thalassornis leuconotus)

A Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan Dendrocygnidae néven leválasztja őket a récefélék közül és önálló családként sorolja be.

ElőfordulásukSzerkesztés

A trópusi és szubtrópusi régiókban nagy elterjedésűek. A legtöbb faj viszonylag kis területet foglal el, melyek ritkán fedik egymást.

A sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor) elterjedése viszont különös képet mutat: a faj megtalálható Amerikában, Kelet-Afrikában, Madagaszkáron és Dél-Ázsiában is, s ami még különös, ezen az óriási és szaggatott elterjedési területen alig található kimutatható különbség a fajon belül.

MegjelenésükSzerkesztés

Külső megjelenésük alapján, amely a récefélék családján belül meglehetősen primitív jellegeket mutat, jól megkülönböztethető madarak a lúdformák (Anserini) és a réceformák (Anatini) alcsaládjaiba sorolt fajoktól. Általánosan jellemző rájuk, hogy kis termetű, hosszú lábú, felegyenesedett testtartású madarak. Tipikus jellemzőik a hosszú nyak, melyet repülés közben messzire előrenyújtanak és a szintén eléggé megnyúlt lábak, melyeket viszont hosszan hátranyújtanak. Jól gyalogolnak a szárazon és jól is úsznak. Szárnyuk széles, repülésük inkább manőverező, mint gyors. A tojó és hím színezete minden fajnál azonos, a tojók többnyire egy kicsivel nagyobbak. Gyakori színük a barna, a szürke és homokszín. A sujtásos fütyülőlúd és másik három faj lágyéktollai megnyúltak és díszítő tollakként funkcionálnak.

Pelyhes fiókáik feltűnő színezetűek, nem hasonlítanak egyetlen más réceféle fiókájához sem. A különös sajátosságot egy halványsárga vagy fehér sáv adja, mely a szem alatt körülfut a fejen, mintegy alulról szegélyezve a fejtető sötét sapkáját.

Az Afrikában elterjedt vöcsökrécék (Thalassornithini) nemzetségébe egy faj tartozik: a vöcsökréce (Thalassornis leuconotus). Mivel ez a faj a bukáshoz alkalmazkodott, ezért alakja eltér az igazi fütyülőludakétól. Ezt a fajt korábban a réceformák (Anatinae) alcsaládján belül a halcsontfarkú récék (Oxyyurini) nemzetségébe sorolták, főleg alaktani bélyegek alapján. Később kiderült, hogy csak a hasonló életmódhoz való alkalmazkodás miatt hasonlítanak egymásra. Jelenleg a fütyülólúdformák közé sorolják, de ott önálló nemzetséget kapott. Egyes szisztematikusok nem értenek egyet a fajnak a fütyülőrécék közé sorolásával. Ők külön alcsaládba helyezik a réceféléken belül Thalassornithinae néven.

ÉletmódjukSzerkesztés

A fütyülőludak javarészt növényevők, főleg vízinövényekkel és azok magvaival táplálkoznak. Több fajuk is inkább éjszaka aktív és nappal pihennek vagy tollászkodnak. Néhány fajuk szívesen tartózkodik pihenés közben a fákon. (Erre utal a latin Dendrocygna név is, ami falakó ludakat jelent.) Költési időszakon kívül nagy csapatokban élnek, melyek állandó napi mozgásban vannak a táplálkozó és pihenőhelyek között. Az egyedek egymással gyakran kommunikálnak magas tónusú fütyülő hangjukon. A fütyülőludak a vízen és a szárazföldön is otthonosan és gyorsan mozognak. A vöcsökréce táplálékkeresés közben vagy ha veszélyben érzi magát a víz alá bukik.

SzaporodásukSzerkesztés

A fütyülőludak egy életre választanak párt maguknak. A kapcsolat a páron belül igen szoros, és kölcsönös tollászkodással gyakran meg is erősítik kötődésüket társuk iránt. A párzást követően a fütyülőlúd-pár kölcsönös utótánccal kedveskedik egymásnak: mindkét egyed hasonló mozdulatokat végez, kiterjesztvén a másik felé eső szárnyát.

Fészküket faodvakba, üregekbe, bozótosba építik és pehelytollakkal bélelik ki. A tojó 10-15 tojást rak le. Néha több tojó rakja le tojásait ugyanabba a fészekbe és szélsőséges esetekben a tojások száma elérheti a százat is. A fiókák általában négy hétnyi kotlást követően bújnak ki a tojásokból és nyolc hét múlva már röpképesek is.

RendszerezésükSzerkesztés

Az alcsaládba az alábbi 2 nem és 9 faja tartozik:

  • vöcsökrécék (Thalassornis)

A fajok valódi rokonsági viszonyait jól szemlélteti a következő diagram (N.N. = név nélküli taxoncsoport):

fütyülőlúdformák (Dendrocygninae)
|--vöcsökréce (Thalassornis leuconotus) (Thalassornithini)
|--fütyülőludak (Dendrocygnini)
   |--N.N.
   |  |--apáca-fütyülőlúd (D. viduata)
   |  |--piroscsőrű fütyülőlúd (D. autumnalis)
   |
   |--N.N.
      |--N.N.
      |  |--gyöngyös fütyülőlúd (D. guttata)
      |  |--pálmafütyülőlúd (D. arborea)
      |
      |--N.N.
         |--sujtásos fütyülőlúd (D. bicolor)
         |--sarlós fütyülőlúd (D. eytoni)
         |--N.N.
            |--vándor fütyülőlúd (D. arcuata)
            |--jávai fütyülőlúd (D. javanica)

ForrásokSzerkesztés