Fekete-tengeri nagyfejűgéb

A fekete-tengeri nagyfejűgéb (Benthophilus stellatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Fekete-tengeri nagyfejűgéb
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei) Család: Gébfélék (Gobiidae) Alcsalád: Benthophilinae Nemzetség: Benthophilini Nem: Benthophilus Eichwald, 1831 Faj: B. stellatus
Tudományos név
Benthophilus stellatus (Sauvage, 1874)
Szinonimák
Benthophilus macrocephalus maeotica Kuznetsov, 1888 Benthophilus macrocephalus nudus (non Berg, 1898) Benthophilus macrocephalus ponticus (non Berg, 1898) Benthophilus monstrosus Kuznetsov, 1888 Bentophilus stellatus (Sauvage, 1874) Doliichthys stellatus Sauvage, 1874
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fekete-tengeri nagyfejűgéb témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-tengeri nagyfejűgéb témájú kategóriát.

Előfordulása

A fekete-tengeri nagyfejűgéb a homokos vagy kagylótörmeléktől csillogó aljú édes- és brakkvizek lakója. Megtalálható a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben, valamint a beléjük ömlő folyók alsó folyásában.

Megjelenése

A nőstény testhossza 11 centiméter, a hímé 13,5 centiméter. Állán kis bajuszszál, a szájzug mögött kis bőrlebeny van. Oldalát több sorban elhelyezkedő, jól fejlett csontlemezkék fedik, amelyek hegyes pajzsocskákkal nyúlnak a bőr fölé; köztük kevés apró csontbütyök van. 27-30 csontlemezke van a legfelső hosszanti sorban. Arcoldalait igen nagy csontlemezek borítják. Az ívásra kész hímek arcoldala erősen felfúvódik, testük csupasz lesz és mellúszóik meghosszabbodnak. Második hátúszójuk és a farok alatti úszó magasabbak lesznek.

Életmódja

Három méteres mélységben, a homokos aljzaton tartózkodik. Tápláléka apró talajállatokból áll, mint például puhatestűek, rákok, rovarlárvák, de kisebb halak is.

Szaporodása

Az első tél után már ivarérett. Májustól június elejéig ívik. Ívás után mindkét szülő elpusztul; a nőstény ívás után, míg a hím csak néhány hét után. Ikrái körtealakúak.

Források

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 9.)
• Benthophilus stellatus (Sauvage, 1874) FishBase
• Miller, P.J., 1986. Gobiidae. p. 1019-1085. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the North-eastern Atlantic and the Mediterranean. Volume 3. UNESCO, Paris.