Fekete áfonya
A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó gyümölcstermő növény. Termését és levelét a népi gyógyászat is felhasználja. Népies nevei: havasi meggy, boronyica,[1] havasi meggykoró, kakojza, kukajsza, kokojza, molabogyó, afinya.
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Vaccinium myrtillus L., 1758 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete áfonya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete áfonya témájú médiaállományokat és Fekete áfonya témájú kategóriát. |
Előfordulása, termőhelyeSzerkesztés
Magyarországon a Sopron környéki és Vas megyei erdőkben, kisebb állományokban fordul elő. Az erdélyi havasok jellegzetes gyümölcse. A Felvidéken is gyakori.[1][2] Borsó nagyságú, hamvaskék termése (Myrtilli fructus) a vadas ételek híres ízesítője. A Mátrában megtalálhatóak állományai.[3][4]
Savanyú talajú tölgyesek és bükkösök lakója, de behúzódik az ültetett fenyvesek szélére is. A sekély, savanyú talajú erdőkben általában csoportosan-tömegesen jelenik meg.
MegjelenéseSzerkesztés
Alacsony növésű (30–60 cm), gazdagon elágazó félcserje. Legyökeresedő ágai, hajtásai szögletesek, zöldes színűek, akár ezer négyzetméteres kolóniák is hajthatnak egyetlen tőről. Levelei tojásdadok, kihegyezettek, finoman fűrészesek, kopaszak. Virágai rózsaszínnel futtatottan zöldes színűek, levélhónaljakból fejlődnek,[5] áprilistól júniusig nyílnak. A gömbös, korsó alakú párta halvány zöldesvörös, az érett bogyó gömbös, feketéskék, hamvas.
A faiskolákban nemesített változata nagyobb bogyókat terem. A humuszban gazdag, savanyú kémhatású, vízzel közepesen ellátott talajt szereti. A kert félárnyékos részeinek szép dísze is lehet.
Bogyója gyümölcssavakat, cukrot, pektint, cseranyagot, vitaminokat, flavonoidokat (főleg antociánokat), arbutint, sok vasat, A-, D- és C-vitamint tartalmaz.
FelhasználásaSzerkesztés
A teljesen beérett bogyókat augusztusban és szeptemberben szedik. Szedésre optimális napszak a délután, száraz, meleg napokon.[5]
Gyümölcse közkedvelt lekvár; gyümölcslevesek, gyümölcssaláták alapanyaga, sütemények ízesítője, tölteléke.
Az őz, nyúl, szarvas, vaddisznó elkészítésénél pikáns, közkedvelt íze miatt nélkülözhetetlen. Ezekhez az ételekhez kompót, mártás, saláta, vagy dzsem formájában tálalhatjuk. Nemcsak zamata különleges, de értékes tápanyagokat is tartalmaz.
Gyümölcsbornak, likőrnek, szörpnek vagy teának elkészítve is nagyon jó hatású a bélflórára, mert ellenállóvá teszi a bél nyálkahártyáját az emésztési zavarokkal, krónikus bélhuruttal, bélfertőzésekkel, hasmenéssel szemben, és a szájbetegségeknél is jó szolgálatot tesz.
Beszámolók szerint a második világháborúban a brit pilóták az éjszakai bevetések előtt marokszám ették a fekete áfonyát, ugyanis a benne rejlő anyagok segítik a retinasejtek gyors regenerálódását. Ma a gyógyszertárakban kivonata kapható.
A hasmenés, fogínygyulladás régről ismert gyógyszere. A levéből főzött tea epe- és hólyagbetegségek orvossága, vesetisztító. Levele cukorbajra jó, akár nyersen is.
Nagyobb mennyiségben akár fájdalmas gyomorösszehúzó hatása lehet.
Rokon fajokSzerkesztés
- Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)
- Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus)
ÖsszetéveszthetőSzerkesztés
Hasonlít a hamvas áfonyához (Vaccinium uliginosum), melynek azonban virágai rövid oldalhajtásokon ülnek, levelei ép szélűek, kékeszöldek. A bogyói gyümölcshúsa zöldes, enyhén mérgező.[5]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Vadgyümölcsök. In Magyar néprajz nyolc kötetben: II. kötet: Gazdálkodás. Főszerkesztő: Paládi-Kovács Attila. Lektor: Andrásfalvy Bertalan. Készült az MTA Néprajzi Kutatóintézetében. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2001. 23. o. ISBN 963-05-7801-8 Hozzáférés: 2016. ápr. 13. (HTML), mek.niif.hu
- ↑ Paládi-Kovács Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Kiadja a miskolci Herman Ottó Múzeum, 33–34. sz. (1996) 198., 204 (193–209). o. 0544-1225 Hozzáférés: 2016. ápr. 13. (PDF), Elektronikus változat az epa.oszk.hu oldalán hibás ISSN
- ↑ Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 34. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
Külső hivatkozásokSzerkesztés
