Fekete Márton

(1849–1924) vármegyei tisztviselő, ármentesítési főigazgató és országgyűlési képviselő

Fekete Márton (Szentes, 1849. június 21.Szentes, 1924. szeptember 24.) vármegyei tisztviselő, ármentesítési főigazgató és országgyűlési képviselő.

Fekete Márton
Született1849. június 21.[1]
Szentes[1]
Elhunyt1924. szeptember 24. (75 évesen)[2]
Szentes[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • hivatalnok
  • jogász
  • magyarországi parlamenti képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete Márton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

Fekete Cseh Márton pintér iparos[3] és Kónya Erzsébet gyermekeként született régi nemesi családban. Miután elvégezte középiskolai tanulmányait, Sárospatakon és Bécsben tanult jogot, s utána Csongrád vármegye szolgálatába lépett. 1874-ben a Szentes-Vidéki Takarékpénztár egyik alapítója majd elnöke, 1875-ben helyi Szabadelvű Párt egyik alapító tagja lett. 1874-ben kinevezték a megyei árvaszék ülnökévé, majd 1875-ben a vármegye főjegyzője lett. Ezen minőségében az 1876. és az 1879. évi árvizek során szervezőkészségével szerzett érdemeket. Ordódy Pál közmunka- és közlekedésügyi miniszter ennek elismeréseként az 1881. évi árvízveszély idején kinevezte Fekete Mártont a Tisza Csongrád és Szolnok közötti szakaszának kormánybiztosává. Munkássága elismeréséül 1885-ben a szentesi székhellyel létrejött Körös-Tisza-Maros Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat főigazgatójává nevezték ki. Országos ismeretségre tett szerint az árvízvédelem területén kifejtett működésével, s 1895-ben megválasztották a Széchenyi István által még 1846-ban életre hívott Tiszavölgyi Társulat titkárának. A vízügyi adminisztráció terén kifejtett munkásságért I. Ferenc Józseftől 1895-ben királyi tanácsosi, 1901-ben III. osztályú vaskorona-rendet, 1911-ben pedig udvari tanácsosi címet kapott. 1887-től a Szentesi Iskolaszék tagja, majd 1891-től a Kaszinó elnöke volt. 1910-től 1918-ig Szentes város országgyűlési képviselője volt. 1910-ben megalapította és ügyvezető elnöke lett a szentesi Csongrád megyei Nemzeti Munkapártnak. 1918 őszétől visszavonult a közélettől, azonban a Tanácsköztársaság idején, 1919 áprilisában mint túszt Budapestre szállították, ahol három hónapot töltött. Visszatérése után már nem vett részt a közéletben.

Emlékezete

szerkesztés

1932-ben utcát neveztek el róla szülőhelyén, Szentesen, ezt azonban 1948-ban átkeresztelték. Azóta megint egy utca viseli a nevét a városban.