Ordódy Pál
Ordódi és rozsonmiticzi Ordódy Pál (Pest, 1822. augusztus 26. – Bad Ischl, 1885. augusztus 26.) politikus, közlekedésügyi miniszter.
Ordódy Pál | |
Született | 1822. augusztus 26. Pest |
Elhunyt | 1885. augusztus 26. (63 évesen) Bad Ischl |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Ordódy Pál |
Foglalkozása | politikus, miniszter |
Tisztsége |
|
Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere | |
Hivatali idő 1880. április 24. – 1882. augusztus 9. | |
Előd | Szapáry Gyula |
Utód | Kemény Gábor |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ordódy Pál témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésJogi tanulmányai végeztével, 1844-től Komárom vármegye aljegyzője. 1848-ban Szalay Lászlót, mint titkára kísérte el a német parlamentbe, Frankfurtba. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült, ahol Teleki László gróf hívei közé tartozott.
Hazatérése után, 1849-ben egy pótválasztáson országgyűlési képviselő lett, majd 1849-ben a szabadságharc leverése után bebörtönözték. 1861-ben Komárom vármegye főjegyzője lett és később annak egyik országgyűlési képviselője a Deák-párt színeiben. Hű párttag volt, a kiegyezésben és a balközéppel való fúzió után is követte pártját. Péchy Tamás lemondása után Tisza Kálmán kormányában egy ideig a közlekedésügyi tárcát vezette. Miniszteri mandátuma alatt fejlesztette a MÁV hálózatát és árvízvédelmi munkálatokat sürgetett, majd Szeged újjáépítését kezdeményezte.
Fia
szerkesztésFia, ifj. Ordódy Pál jogász (1853-1903), apja életében annak minisztériumában fogalmazóként dolgozott, majd a család Komárom vármegyei birtokain gazdálkodott. Élénken érdeklődött a műszaki újdonságok iránt. 1903. április 2-án a Turul léghajó egyik utasa volt, amikor a ballon a lipótvárosi gázgyár területéről felszállva az erős szélben a Rákos-mezőn szerencsétlenül járt, Ordódy kizuhant a kosárból és életét vesztette.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ walter sobchak (nick): Az első magyar légikatasztrófa: A Turul léghajó balesete. Techstory.hu, 2014. április 2. [2019. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
Források
szerkesztés- Révai nagy lexikona XIV. kötet (Mons–Ottó). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1916.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]