Péchy Tamás

(1828-1897) magyar politikus, országgyűlési képviselő, közmunka-és közlekedésügyi miniszter

Pécsújfalusi Péchy Tamás (Alsókázsmárk (ma Kázsmárk), 1828. december 6. – Alsókázsmárk, 1897. szeptember 17.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, közmunka- és közlekedésügyi miniszter, a képviselőház elnöke, evangélikus egyházkerületi felügyelő.

Péchy Tamás
Ellinger Péchy Tamás.JPG
Született 1828. december 6.
Alsókázsmárk
Elhunyt 1897. szeptember 17. (68 évesen)
Alsókázsmárk
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztsége magyarországi parlamenti képviselő
Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő
1875. március 2. 1880. április 14.
Előd Zichy József
Utód Szapáry Gyula
Képviselőház elnöke
Hivatali idő
1880 1893
Előd Szlávy József
A Wikimédia Commons tartalmaz Péchy Tamás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

IfjúságaSzerkesztés

1828-ban született a Péchy család Alsó-kázsmárki birtokán. Édesapja a család evangélikus ágából származó Péchy Tamás (1792–1862), a szikszói járás főszolgabírója, később táblabíró; édesanyja a fiatalon elhunyt Bárczay Katalin (1802–1832) volt. Szülei házasságából 4 gyermek született, Péchy Tamás volt a legfiatalabb, két bátyja Gábor (1822–1877), István (1826–1905) huszárhadnagy, és egy Katalin (1820–1905) nevű nővére, aki Darvas Antalnak, Darvas Imre főispán testvérének lett a felesége.[1]

Tanulmányait Kázsmárkon kezdte, Lukács Pál felügyelete mellett. Középiskolai tanulmányait pedig Eperjesen és Sárospatakon végezte, ezidőben Tompa Mihály volt a nevelője. A jogi akadémia elvégzése után fogalmazó lett, de amikor 1848-ban kirobbant a forradalom, ő is katonának állt, honvédként lépett a seregbe. A forradalmat végigküzdötte és kapitányi rangig emelkedett. A világosi fegyverletétel után elfogták és közlegényként sorozták be az osztrák seregbe, ahol fél évig teljesített szolgálatot. Ezután hosszabb utat tett Nyugat-Európában, ahol több egyetemen is megfordult, természettudományi, geológiai tanulmányokat folytatott. Utazásáról visszatérve pedig birtokain gazdálkodott.

Politika pályájaSzerkesztés

 
Miniszteri kinevezésekor közölt kép, 1875

Politikai pályáját 1861-ben kezdte, amikor is Abaúj vármegye bizottsági tagjai közé választották. Gyorsan emelkedett a ranglétrán és már 1867-ben a vármegye alispánja lett, 1868-ban ezt a tisztséget a szikszói kerület képviselőségére cserélte fel. A képviselőházban a balközépi ellenzékhez csatlakozott Tisza Kálmán híveként. Mikor pártja egyesült a kormánypárttal, belépett a Szabadelvű Pártba és 1875. március 2-án kinevezték közmunka- és közlekedésügyi miniszterré, ilyen tisztségben maradt 5 évig, Wenckheim Béla és Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt. Közlekedési miniszterként egyik legfontosabb célja a vasutak ügykezelési nyelvének magyarrá tétele volt, emellett az ő nevéhez fűződik a vasutak államosításának megkezdése is (tiszai vasút), valamint a magyar állami vasúti politika megindítása, amit aztán Baross Gábor fejlesztett tovább nagy sikerrel.

1880. április 14-én letéve miniszteri tisztségét, a képviselőház elnökévé választották Szlávy József utódjául. Ezt a megbízatást 13 éven keresztül látta el. 1892-ben az új ülésszak kezdetével a Szabadelvű Párt leváltotta házelnöki tisztjéről, helyére pedig Bánffy Dezsőt helyezte. Az egyházpolitikai törvény tárgyalásáig a pártban maradt, utána kilépett és a pártonkívüliek elnöke lett.

Egyházi szerepeSzerkesztés

Édesapjához hasonlóan – aki az abaúji evangélikus egyház tanácsbírája és a kázsmárki egyház főgondnoka, 1859 tavaszán történt balesetéig (elesett, megbénult) – Péchy Tamás is rangos egyházi címeket viselt. 1871-ben, Tokajban a Hegyaljai Evangélikus Egyházmegye egyházmegyei felügyelőjévé választotta. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület felügyelőjeként 1876. augusztus 9-én, Jolsván történt beiktatásától haláláig szolgálta az egyházat. 1891 és 1894 között az evangélikus egyház egyetemes zsinatának világi elnöke volt.

1880-ban a közügyek terén tett erőfeszítéseiért belső titkos tanácsosi kinevezést kapott, emellett a Vaskorona-rend I. osztályú kitüntetésének tulajdonosa, melyet 1883-ban érdemelt ki. 1884 és 1897 között az Országos Kaszinó igazgatója.

Az országgyűlés nyári szünetére hazavonult Abaúj megyébe, 1897. szeptember 17-én szülőhelyén, Alsó-Kázsmárkon érte a halál. Szeptember 21-én helyezték örök nyugalomra alsó-kázsmárki családi sírboltjába.

CsaládjaSzerkesztés

1857. május 28-án Átányban feleségül vette nagykereki Mensáros (Menszáros) Albertinát, Mensáros Károly és a czikói ágból származó Péchy Mária leányát. Házasságukat bő gyermekáldás kísérte.

  • Gábor (Szárazbeő, 1858.február 18 – Alsókázsmárk, 1888. október 6.) huszárhadnagy, országgyűlési képviselő. 1878-ban kezdte jogi tanulmányait Bécsben és a Budapesti Tudományegyetemen végezte, hol 1885-ben a kapta meg oklevelét. 1881-ben letévén a tartalékos tiszti vizsgát, kinevezték a császári és királyi 4. huszárezredhez tartalékos tisztként. 1884-ben a nyíregyházi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1882. november 7-én Budapesten vette feleségül Stróbentz Annát.
  • Mária (Szárazbeő, 1858. november 21. – Pest, 1872. május 3.)
  • Margit (Szárazbeő, 1860. augusztus 27. – Krivány, 1948. november 30), aki 1877. augusztus 20-án, Kázsmárkon ment feleségül kálnói és ádámföldi Bornemissza Lajos, országgyűlési képviselőhözhoz
  • Albertina (Szárazbeő, 1861. november 30. – Kázsmárk, 1880. október 12.), férje nagyréti Darvas Béla a császári és királyi kamarás
  • József (Kázsmárk, 1863. január 4. – Pele, 1885. szeptember 3.)
  • Vilma (*Kázsmárk, 1864. április 17.), aki 1890. szeptember 10-én nagydobói és marosdecsei Décsey Lajos felesége lett
  • Tamás (Kázsmárk, 1865. június 29 – Kázsmárk, 1867. január 15.)
  • István (Kázsmárk, 1866. október 15 – Kázsmárk, 1869. május 16.)
  • Tamás (*Kassa, 1868. április 5.)
  • Gáspár (Kázsmárk, 1871. szeptember 11. – Torna, 1929. május 8.) Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Drezdában végezte, majd a Budapesten szerzett jogi diplomát. Szepsiben kezdte közigazgatási pályafutását, később 1895. december 16-tól Tornán volt főszolgabíró, betegsége miatt hamar nyugalomba vonult. Neje Bartóky Mária, írónő volt, aki a Nagyasszony (A Prágai Magyar Hírlap havi melléklete) című lapot szerkesztette.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés