Feketefejű rozellapapagáj

A feketefejű rozellapapagáj (Platycercus venustus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Feketefejű rozellapapagáj
Northern Rosella 3905.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Laposfarkúpapagáj-formák (Platycercinae)
Nem: Platycercus
Faj: P. venustus
Tudományos név
Platycercus venustus
(Kuhl, 1820)
Elterjedés
Pvenustus.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketefejű rozellapapagáj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketefejű rozellapapagáj témájú médiaállományokat és Feketefejű rozellapapagáj témájú kategóriát.

RendszertanaSzerkesztés

A fajt Heinrich Kuhl német természettudós írta le 1820-ban, a Psittacus nembe Psittacus venustus néven[3] (a venustus latinul szépségest, gyönyörűt jelent). A leírása Robert Brown 1803 februárjában gyűjtött példányáról ered, amiről Ferdinand Bauer festő festett képet.

AlfajaiSzerkesztés

  • Platycercus venustus hilli Mathews, 1910
  • Platycercus venustus venustus (Kuhl, 1820)[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Észak-Ausztráliában a Kimberley-övezettől Queensland határáig, valamint a Bathurst- sziget, a Melville-sziget és a Milingimbi-sziget.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató eukaliptusz, part menti mangroveerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Átlagos testhossza 28 centiméter, testtömege 85 gramm.[3] Nagyon hasonlít a rozellapapagájra, homloka, feje teteje és tarkója fekete, hátán a szegélyek szélesebbek, halványsárgák, farkcsíkja és hasa halványsárga, külső szárnyfedői és szárnya kék. A tojót nehéz megkülönböztetni, színei kissé haloványabbak, a szárnyszalag sincs minden esetben jelen. A fiatalok színei halványabbak, fejükön és begyükön vörös áttűnés lehetséges, egyéves korukban színesednek ki.

 
Ferdinand Bauer festménye 1811–1813
 
Platycercus venustus hilli

ÉletmódjaSzerkesztés

Párban vagy kis csoportokban él, a Callitris columellaris magvával, az Eucalyptus miniata gyümölcsével, ezenkívül Eucalyptus alba, Corymbia polycarpa, Melaleuca nervosa, Grevillea pteridifolia magvával és nektárjával táplálkozik. Kissé félénk.

SzaporodásaSzerkesztés

A nyári hónapokban költ, a fészekalja kettő-négy tojásból áll, amelyek kb. 2,5 centiméteresek. Kotlási ideje 20 nap, a kirepülési ideje négy-öt hét.

TenyésztéseSzerkesztés

Nem mondható könnyűnek, már a párok összeállítása is nehéz (nálunk télen költ). Az első sikeres költetés Bedford hercegnél volt 1920-ban.

Természetes ellenségei, parazitáiSzerkesztés

Fő ragadozója a rozsdás héjabagoly ( (Ninox rufa), parazitája pedig a Forficuloecus wilsoni rágó tetű amely csak a feketefejű rozellapapagájon élősködik.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 17.)

ForrásokSzerkesztés

  • Romhányi Attila:A föld papagájai

További információkSzerkesztés