Főmenü megnyitása

Fiedler István

szatmár-nagyváradi római katolikus püspök

Fiedler István (Nagybecskerek, 1871. október 14.Nagyvárad, 1957. október 24.) katolikus pap, a Szatmár-Nagyváradi egyesített egyházmegye püspöke.[1]

Fiedler István
Istvan Fiedler.jpg
Született 1871. október 14.
Nagybecskerek
Elhunyt 1957. október 24. (86 évesen)
Nagyvárad
Állampolgársága magyar
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség püspök
Sírhely Olaszi temető
a Szatmár-Nagyváradi egyesített egyházmegye püspöke
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1894. szeptember 8.
Püspökké szentelés 1930. december 7.
Nagyvárad
Szentelők

Hivatal a Szatmár-Nagyváradi egyesített egyházmegye püspöke
Hivatali idő 1930–1939
Elődje Szabó István apostoli adminisztrátor
Utódja Márton Áron apostoli adminisztrátor
Társszentelt püspökök
Vorbuchner Adolf1936. június 7.
Márton Áron1939. február 12.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiedler István témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

A teológiát Temesvárott végezte. 1894. szeptember 8-án pappá szentelték. Újszentannán káplán, 1898-tól Nagyjécsán adminisztrátor, utóbb Csákon, Lippán káplán volt. 1904-től a temesvár-józsefvárosi Notre Dame zárda lelki igazgatója, 1910-től a temesvári papnevelde lelki igazgatója, 1913-tól püspöki titkár, 1916. április 1-jétől resicai esperes plébános. 1923-tól csanádi (temesvári) kanonok, 1926-tól az apostoli kormányzó helynöke.[1]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

XI. Piusz pápa 1930. október 16-án a latin szertartású egyesített Szatmár-Nagyváradi egyházmegye püspökévé nevezte ki. Magyarsága hangsúlyozásaként december 7-én Nagyváradon szentelték püspökké.

Mindkét egyházmegyében meghagyta a szemináriumot, úgy, hogy Szatmárnémetiben filozófiát, Nagyváradon teológiát hallgattak a kispapok. 1938-ban egyházmegye zsinatot tartott. Püspöktársai a modern lelkipásztorkodás bölcs irányelveinek táraként minősítették az Egyházmegye Zsinati Határozatait. Megszervezte az Actio Catholicát; 8 templomot, 2 plébániát épített. [1]

Politikai okokból 1939. december 14-én a püspökségről hivatali fölszólításra lemondott. December 15-től muliai címzetes püspök. A nagyszebeni szerzetesnővérek lelkiigazgatója lett. 1940 augusztusában tért vissza Nagyváradra.

A váradolaszi temetőben nyugszik.[1]

MűveiSzerkesztés

Cikkei az Erdélyi Oltáregyes. Lapban jelentek meg. Önálló műveiː

  • Szent keresztúti ájtatosság. Szatmárnémeti, 1933.
  • A tizennégy segítő. Nagyvárad, 1935.
  • Egy szent kis fiú. Uo., 1936.
  • Fiedler István levele a gyermekekhez. Uo., 1936.
  • Főpásztori szózat híveihez. Uo., 1937.
  • Szűz Mária üzen a nemzetnek. Uo., 1943. (szlovákul: Patima Otkaz Panny Maria vsetkym národom. Rozsnyó, 1943)
  • Isten keze Portugália tört-ében. Uo., 1943.[1]

További információkSzerkesztés

  • Bura László: A második évszázad (1904-2004). A szatmári római katolikus egyházmegye kislexikona. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2003.
  • Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928.
  • Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Katolikus lexikon. Szerk. Bangha Béla. Bp., Magyar Kultúra, 1931-1933.
  • Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tempfli Imre-Sipos Ferenc: A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai. Szatmárnémeti, Szent-Györgyi Albert Társaság-EMKE Szatmár Megyei Szervezete, 2000.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.  

További információkSzerkesztés