Fjodor Szergejevics Panyutyin

Fjodor Szergejevics Panyutyin (oroszul: Фёдор Сергеевич Панютин; 1790. május 10. – Vilnius, 1865. május 31.) orosz katonatiszt.

Fjodor Szergejevics Panyutyin
Panutyin altábornagy
Született	1790. május 10.
Meghalt	1865. május 31. (75 évesen) Vilnius
Állampolgársága	orosz
Rendfokozata	General of the Infantry (Imperial Russia)
Csatái	oroszországi hadjárat hatodik koalíciós háború orosz–török háború novemberi felkelés krakkói felkelés 1848–49-es téli függetlenségi háború
Kitüntetései	Order of Saint Anna, 1st class Order of Saint Anna, 3rd class Fehér Sas-rend Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Order of St. Vladimir, 2nd class Order of St. Vladimir, 1st class with Swords Order of Saint Alexander Nevsky Order of St. George, 3rd class Vörös Sas-rend 1. osztálya Fekete Sas-rend Pour le Mérite Kulm Cross katonai Mária Terézia-rend Magyar Királyi Szent István-rend Osztrák Császári Lipót-rend Vaskorona-rend Katonai Vilmos-rend
Gyermekei	Stepan Panyutin Vsevolod Panyutin
Iskolái	Page Corps

Élete

1809-ben a Szemjonovszkojei gyalogezred hadnagyaként kezdte meg katonai pályafutását. A napóleoni háborúk veteránja, kitüntette magát Borogyinónál, megsebesült Lipcsénél. 1820-ban alezredes, 1826-tól a Reveli ezred parancsnoka. 1828-ban vezérőrnaggyá léptették elő, és a 20. gyaloghadosztály 2. dandárának lett a parancsnoka. A török háború során a Kaukázusban harcolt, a lengyel hadjáratban már hadosztályparancsnok és altábornagy.

1849 tavaszán I. Miklós cár ellenezte, hogy elszigetelt orosz seregrészek menjenek a császáriak megsegítésére, elkerülendő az erdélyihez hasonló kudarcokat. A Bécs alá visszavonult császári fősereg állapota viszont szükségessé tett valamiféle segítséget, ezért Paszkevics saját hatáskörében úgy döntött, hogy a 9. kombinált hadosztályt küldi, amelynek parancsnoka Panyutyin lett. A hadosztály és annak energikus parancsnoka döntő tényezővé vált a nyári hadjárat során (bár lovassággal nem rendelkezett, ereje megegyezett egy magyar hadtestével). Megjelenése eldöntötte a peredi és a július 11-i komáromi csatát, Temesvárnál pedig szilárdan tartotta Haynau centrumát. Panuntyin a hadjáratban bizonyította kiváló képességeit, ráadásul igazán nagy csatákat egyedül ő vívott az orosz parancsnokok közül, így természetes volt, hogy a debreceni ütközetben megsebesült Pavel Kuprejanov (Kuprijanov) altábornagy helyett ő vette át a II. gyalogoshadtest vezetését.

Források

• Az 1848-49. évi szabadságharc története ISBN 9638218207
• Hermann Róbert: 1848-1849 a szabadságharc hadtörténete ISBN 9639376213
• Magyar nagylexikon ISBN 9630566117