François Mignet

francia történész

François Auguste Marie Mignet [ejtsd: minyé] (Aix-en-Provence, 1796. május 8.Párizs, 1884. március 24.) francia történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja.

François Mignet
(François-Auguste Mignet)
Francois-Auguste Mignet.jpg
Született François Auguste Alexis Mignet
1796. május 8.[1][2][3][4][5]
Aix-en-Provence
Elhunyt 1884. március 24. (87 évesen)[1][2][3][4][6]
rue d'Aumale[7][8]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Tisztség
  • seat 20 of the Académie française (1836. december 29. – 1884. március 24.)
  • Perpetual Secretary of the Academy of Moral and Political Sciences (1837–1882)
Iskolái
  • Lycée Mistral (–1815)
  • University of Provence - Aix-Marseille I (–1818)
Kitüntetései American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
Sírhely Saint-Pierre Cemetery

François Mignet aláírása
François Mignet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz François Mignet témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Barátjával, Adolphe Thiers-rel együtt tanult jogot és 1818-ban ügyvéd lett. A De la féodalité, des institutions de Saint Louis et de l'influence de la législation de ce prince (Párizs, 1822) című díjnyertes művének sikere után abbahagyta jogi tanulmányait, hogy irodalomnak szentelhesse minden idejét. 1821-ben Párizsba ment, a Courrier Français szabadelvű ellenzéki lap szerkesztőségében alkalmazták. 1830-ban átment a Thiers által alapított Nationalhoz. Publicisztikai munkássága nagyon sokoldalú volt, történelmi felolvasásokat is tartott az Athénében és megírta híres művét, A francia forradalom történetét (Histoire de la révolution française), amely a 19. század végéig 13 kiadást ért meg.

Mignet a júliusi forradalomban tevékeny részt vett és ő is aláírta azt a tiltakozást, melyet a szabadelvű hírlapírók kiadtak. Röviddel később államtanácsossá, majd a külügyminisztérium levéltárának igazgatójává nevezték ki. 1832 és 1835 között képviselő volt. Az Institut V. osztályának alapításakor (Académie des sciences morales et politiques) annak tagja, majd titkára lett, 1836-ban felvették a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai közé. Szellemes emlékbeszédei, melyeket mint az Institut V. osztályának titkára tartott, valamint rövidebb dolgozatai, megtalálhatók a Notices et mémoires historiques (Párizs, 1843, 2 kötet), valamint a Nouveaux éloges historiques (uo. 1877) című gyűjteményekben. A Guizot-minisztérium által alapított történelmi bizottság tagjaként adta ki értékes művét: Négotiations relatives à la succession d'Espagne (Páris 1836-44, 4 kötet).

A februári forradalom megfosztotta mind államtanácsosi, mind a külügyminisztériumban viselt hivatalától és 1851. december 2-a után önként lemondott a történelmi bizottságban viselt elnöki tisztéről is. Művei közül még megemlítendők: Antonio Perez et Philippe II (Párizs 1845 és 1881); Charles V., son abdication, son séjour et sa mort au monastère de Yuste (uo. 1854 és 1882); Histoire de Marie Stuart (uo. 1850 és 1884), ezt Berzeviczy E. magyarra fordította (Budapest, 1863), Rivalité de François I et de Charles-Quint (Párizs 1875 és 1876), ez a munka I. Ferdinánd és Szapolyai János ellenkirályok történetére is fontos; Études historiques (uo. 1884).[9] Mignet a Magyar Tudományos Akadémiának kültagja volt és Trefort Ágoston tartott munkásságáról emlékbeszédet (Budapest, 1885).[10]

MagyarulSzerkesztés

  • Stuart Mária 1-2. köt.; Ráth, Pest, 1863
  • Franklin élete; ford. De Gerando Attila; Franklin, Bp., 1874 (Kis nemzeti muzeum)
 
Histoire de la Révolution française depuis 1789 jusqu'en 1814, Italian translation, 1825.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. [LH//1873/58 Léonore database] (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. GeneaStar
  7. Archives de Paris. (Hozzáférés: 2022. június 2.)
  8. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  9. V. ö. Petit E., M.-ről írt monográfiáját (1889). Továbbá Trefort, Mignet és művei (Budapest, 1885, és Emlékbeszédek, 2. köt.).
  10. V. ö. Vasárnapi Újság 1884. évf. 245.

ForrásokSzerkesztés