Francsek Imre (építész, 1891–1953)
építész (1891–1953)
Ifjabb Francsek Imre (Budapest, 1891. március 27. – Szovjetunió, 1953 után) magyar építész, idősebb Francsek Imre fia, Saly Noémi nagyapja.
| Francsek Imre | |
| Született | 1891. március 27.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1953 után[2] Szovjetunió[2] |
| Szülei | Francsek Imre |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francsek Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1918-tól állt a főváros alkalmazásában. Az 1929-es nagy világgazdasági válság idején tönkrement. Ezt követően Iránba, Teheránba vándorolt ki (később családja is követte) egy ott felkínált mérnöki állásra. Iránban több középületet, beleértve vasútállomásokat is tervezett.[3]
1942-ben magyar állampolgársága miatt egy építkezésről szovjet katonák elhurcolták a Szovjetunióba. Az 1950-es években Kazahsztán területén raboskodott. 1953-ban állítólag innen egy szabaduló transzportra tették, de megérkezéséről már nem tudni. (Családja még a második világháború idején hazatért.)[3]
Ismert épületei szerkesztés
- 1920: Széchenyi gyógyfürdő bővítése és strandja, Budapest, Állatkerti körút 9-11.[3]
- 1927–1928: állami bérház, Budapest, Kinizsi u. 10.[4]
- 1932: kiállítási csarnok, Budapest, Városliget[3]
- ?: rendőrségi lakótelep, Budapest, Dagály u.[3]
Tervben maradt épületek szerkesztés
- 1927: Szabó József utcai autóbuszgarázs, Budapest[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
- ↑ a b http://epa.oszk.hu/02900/02952/00043/pdf/EPA02952_orszagepito_2000_04_23-25.pdf
- ↑ a b c d e Saly, i. m.
- ↑ Az 50 éves Vállalkozók Lapja jubileumi albuma 1879–1929. A magyar építőművészet és építőipar 50 éve, Vállalkozók Lapja, Budapest, 1929, 604. o.
- ↑ 8 Órai Ujság, 1927. november 10. (13. évfolyam), 255. szám [1]
Források szerkesztés
- Saly Noémi: Egy nemzetalkotó elem vagyok, fiam In: Országépítő 11. évf. (2000) 4. sz.