Főmenü megnyitása
Wikipédia

Franz Kuhn

Franz Kuhn (Frankenberg/Sa., 1884. március 10. – Freiburg im Breisgau, 1961. január 22.) német műfordító, sinológus, a klasszikus kínai szépirodalom legjelentősebb német nyelvű tolmácsolója.

Franz Kuhn
Született 1884. március 10.
Frankenberg/Sa.
Elhunyt 1961. január 22. (76 évesen)
Freiburg im Breisgau
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Foglalkozása műfordító, sinológus
Iskolái Lipcsei Egyetem
Humboldt Egyetem
Kitüntetései
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland

Tartalomjegyzék

Élete, munkásságaSzerkesztés

Franz Kuhn kezdetben a lipcsei, majd a Berlini Egyetemen tanult jogot. 1908-ban végzett, 1909-ben pedig doktori fokozatot szerzett. Drezdában kezdte meg jogi praxisát, de hamarosan kinevezték egy Pekingbe induló német követség tolmácsának. A poszt betöltéséhez szükséges nyelvi tudást a Berlini Egyetemen szerezte meg, majd 1912-ig Kínában tartózkodott.

Kuhn az első világháború után kezdett el klasszikus kínai nyelvű szépirodalmat fordítani.Később még a náci hatóságokkal is konfliktusba került, akik munkásságát erkölcsileg kifogásolhatónak találták. Leginkább az erotikus témájú Szép asszonyok egy gazdag házban című regényének fordítását kifogásolták, amelyet tiltólistára is tettek. A második világháború után Kuhn fordításai egyre szélesebb közönség számára váltak ismertté és népszerűvé. 1952-ben a Német Szövetségi Köztársaság Becsületrendjével tüntették ki.

Főbb fordításaiSzerkesztés

  • 《中國狀況》 (Zhōngguó Zhuàngkuàng): Chinesische Staatsweisheit, Darmstadt 1923
  • 《中國小說家》 (Zhōngguó Xiǎoshuōjiā): Chinesische Meisternovellen, Leipzig 1926
  • 《好逑傳》 (Hǎoqiúzhuàn): Eisherz und Edeljaspis oder Die Geschichte einer glücklichen Gattenwahl, Insel Verlag, Leipzig 1926.
  • 《二度梅全傳》 (Èrdù Méi Quánzhuàn): Die Rache des jungen Meh oder Das Wunder der zweiten Pflaumenblüte, Leipzig 1927.
  • 《珍珠衫》 (Zhēnzhūshān): Das Perlenhemd, Leipzig 1928.
  • 《金瓶梅》 (Jīn Píng Méi): Jin Ping Mei oder Die abenteuerliche Geschichte von Hsi Men und seinen sechs Frauen, Leipzig 1930.
  • 《張小姐》 (Zhāng Xiǎojie): Fräulein Tschang, Berlin [u.a.] 1931.
  • 《紅樓夢》 (Hónglóumèng): Der Traum der roten Kammer, Leipzig 1932.
  • 《水滸傳》 (Shuǐhǔzhuàn): Die Räuber vom Liang-Schan-Moor, Leipzig 1934.
  • 《玉蜻蜓》 (Yù Qīngtíng): Die Jadelibelle, Berlin 1936.
  • 《杜十娘怒沉百寶箱》 (Dù Shíniáng Nùchēn Bǎibǎoxiāng): Das Juwelenkästchen, Dresden 1937.
  • 《子夜》 (Zǐyè): Mao Dun: Schanghai im Zwielicht, Dresden 1938.
  • 《覺世名言十二樓》 (Juéshì míngyán Shí'èr Lóu): Die dreizehnstöckige Pagode, Berlin 1939.
  • 《隔簾花影•嫦娥與銀瓶》 (Gélián Huāyǐng Cháng'é yǔ Yínpíng): Mondfrau und Silbervase, Berlin 1939.
  • 《三國演義》 (Sānguó Yǎnyì): Die drei Reiche, Berlin 1940.
  • 《薔薇露》 (Qiángwēilù): Das Rosenaquarell, Zürich 1947.
  • 《東華門》 (Dōnghuāmén): Das Tor der östlichen Blüte, August Bagel Verlag, Düsseldorf 1949.
  • 《佛笑》 (Fó Xiào): Und Buddha lacht, Baden-Baden 1950.
  • 《雲彩塔》 (Yúncaitǎ): Der Turm der fegenden Wolken, Freiburg i. Br. 1951.
  • 《今古奇觀》 (Jīngǔ Qíguān): Kin Ku Ki Kwan, Zürich 1952.
  • 《柳浪聞鶯》 (Liǔlàng Wén Yīng): Goldamsel flötet am Westsee, Freiburg i. Br. 1953.
  • 《兒女英雄傳》 (Érnǚ Yīngxióng Zhuàn): Wén Kāng (文康): Die schwarze Reiterin, Zürich 1954.
  • 《隔帘花影》 (Gélián Huāyǐng): Blumenschatten hinter dem Vorhang, Freiburg i. Br. 1956.
  • 《中國古代愛情故事集》 (Zhōngguó Gǔdài Àiqíng Gùshijí): Altchinesische Liebesgeschichten, Wiesbaden 1958.
  • 《李娃傳》 (Lǐ Wá Zhuàn): Die schöne Li. Vom Totenhemd ins Brautkleid, Wiesbaden 1959.
  • 《肉蒲團》 (Ròupútuán): Li Yü: Jou pu tuan, Ein erotischer Roman aus der Ming-Zeit, Verlag Die Waage, Zürich, 1959.
  • 《肉蒲團》 (Ròupútuán): Li Yü: Jou pu tuan, Ein erotischer Roman aus der Ming-Zeit, Frankfurt am Main 1986, ISBN 3-596-22451-9.
  • 《宋金郎團圓破氈笠》 (Sòng Jīnláng Tuányuán Pò Zhānlì): Goldjunker Sung und andere Novellen aus dem Kin Ku Ki Kwan, Zürich 1960.

HivatkozásokSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • James R. Hightower: "Franz Kuhn and his Translation of the Jou P'u t'uan", Oriens Extremus, Band 8, 1961, S. 252-257
  • Hatto Kuhn: Dr. Franz Kuhn, Wiesbaden 1980
  • Hartmut Walravens: Franz Kuhn, Hamburg 1982
  • Peng Chang: Modernisierung und Europäisierung der klassischen chinesischen Prosadichtung, Frankfurt am Main [u.a.] 1991
  • Wolfgang Bauer: Entfremdung, Verklärung, Entschlüsselung, Bochum 1993

További információkSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Franz_Kuhn&oldid=21427315”