Főmenü megnyitása

Gábor István (újságíró, 1908–1944)

(1908–1944) erdélyi magyar újságíró
(Gábor István (újságíró, 1908) szócikkből átirányítva)

Gábor István (Nagyvárad, 1908. szeptember 9.Nordhausen, 1944. november) magyar újságíró, író.

Gábor István
Élete
Született 1908. szeptember 9.
Nagyvárad
Elhunyt 1944. november (36 évesen)
Nordhausen
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

ÉletpályájaSzerkesztés

Középiskoláit Nagyváradon végezte, 1928-tól Franciaországban és Belgiumban tartózkodott. Az Újságíró Akadémiát, ahová beiratkozott, anyagiak miatt nem tudta elvégezni, alkalmi munkákból élt, néhány cikke ez idő tájt a Volonté és a Weltbühne hasábjain jelent meg. 1930-ban visszatért szülővárosába, ahol a Nagyváradi Napló munkatársa volt. Egy év múlva – Bárdos Lászlóval együtt – a marxizmushoz közel álló Szabad Szó című társadalmi szemle szerkesztője. 1932-ben Turnowsky Sándorral együtt kezdeményezője a Manifestum című harcos antifasiszta kiadványnak, amely a Sallai és Fürst-per kapcsán pellengérre állította a Horthy-rendszert. 1933-ban Erdély Ír címmel antifasiszta havi szemlét indított Nagyváradon, amelynek három száma jelent meg. Ekkor már a Brassói Lapok munkatársa; rövidesen Brassóba költözött, s 1937-től a lap irodalmi mellékletének szerkesztője.

Több publicisztikai írása és novellája jelent meg a Független Újság és Korunk hasábjain, valamint gyűjteményes kötetekben. 1940 őszén egy ellene indított sajtóper elől menekülve Marosvásárhelyre, majd 1942 elején Kolozsvárra költözött. Bory István álnéven a budapesti Kelet Népe és Magyar Nemzet, Körösi István álnéven a kolozsvári Estilap munkatársa. 1944-ben bekapcsolódott a Békepárt munkájába. A német megszállás után Auschwitzba deportálták; az utolsó róla szóló hírek 1944. november 27-ről származnak a nordhauseni lágerből.

MunkásságaSzerkesztés

Első írásaiban a polgári humanizmus alapállásából lírai hangvételű cikkekben, de a gúny és szatíra fegyvereit használva leplezi le az emberi szabadság lábbal tipróit. A hitlerizmus hatalomra jutásával radikalizálódik, egyre világosabban látja, hogy a fasiszta erőszakkal aktív ellenállást kell szembeszegezni. Érett írásainak intellektuális publicisztikája Bálint György vallomásaival rokon, a romániai magyar közírás humanista-antifasiszta szárnyához kapcsolódik. Ezt tanúsítja a spanyol polgárháború éveiben Estebano Roberto álnév alatt írt Égő Spanyolország című brosúrája (Nagyvárad 1938) és Erich Kästner magyar fordításban kiadott verseskötetének előszava is (Merre? Budapest, é. n.). A Brassói Lapok Ajándékregénytárában jelent meg A Fekete macska szálloda című kisregénye (Brassó 1935), művészi portrét közölt Ember, aki talán csak figura címmel a Korunkban (1939/4). Önéletrajzi regénye a budapesti Cserépfalvi Könyvkiadónál várta megjelenését, de az 1944-es német megszállás után elveszett.

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Ruffy Péter: Csavargások. Budapest 1963. 391–401.
  • Kéri József: Gábor István ébresztője. Korunk 1968/8.
  • M. Pásztor József: Sallai és Fürst életéért. Erdélyi magyar írók tiltakozása 1932-ben. Tiszatáj, Szeged. 1972/1.
  • Robotos Imre: "Ugye beszéltek majd néha rólam?" Fáklya, Nagyvárad 1968.
  • Ștefan Körösi: O revistă ardeleană de orientare comunistă "Szabad Szó". Centenarul Muzeului Orădean, Nagyvárad, 1972. 397–404.
  • Balogh Edgár: Szolgálatban. 1978. 114–115.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés