Gérard Christophe Michel Duroc

Gérard Christophe Michel Duroc (általánosan használt nevén Michel Duroc) (Pont-à-Mousson (Lotaringia), 1772. október 25.Markersdorf mellett, 1813. május 23.) francia tábornok, Napóleon marsallja, friauli herceg.

Gérard Christophe Michel Duroc
Duroc.jpg
Született Géraud Hubert Christophe de Michel du Roc de Brion
1772. október 25.[1][2][3]
Pont-à-Mousson
Elhunyt 1813. május 23. (40 évesen)[1][2][3]
Markersdorf
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Tisztség
  • member of the Sénat conservateur
  • Grand Marshal of the Palace
  • nagykövet
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • A Diadalívra gravírozott névlista
Halál okacsatában elesett
Sírhely
A Wikimédia Commons tartalmaz Gérard Christophe Michel Duroc témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Ősrégi nemesi családból született. Kiképzését a châlons-i tüzérségi iskolában nyerte. A francia forradalom idején Németországba menekült. Hazájába 1796-ban visszatérve, mint Bonaparte tábornok hadsegéde, az olasz hadsereghez került; az Isonzón való átkelésnél (1797 márciusában) súlyosan megsebesült, ugyanakkor zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Kitűnt az egyiptomi hadjáratban is, továbbá Szíriában, Jaffa előtt, amiért visszatértekor dandártábornokká nevezték ki. Brumaire 18-án közreműködött a Direktórium megbuktatásában, azután pedig mint követ sikeresen működött Berlinben, Szentpétervárott, Stockholmban és Koppenhágában az első konzul érdekében, amiért hadosztálytábornokká, majd Napóleon trónra lépésekor (1804) a császári palota főmarsalljává nevezték ki. A császár, aki ismerte Duroc nemes jellemét és hűségét, teljes bizalmával ajándékozta meg. Duroc állandóan ott volt Napóleon kíséretében és mérséklő, közvetítő befolyást gyakorolt reá. 1805-ben újra háborúba indult és Austerlitz mellett a gránátosok hadtestét vezérelte. A jénai csata után Duroc kötötte meg a békét Szászországgal, a friedlandi csata után pedig fegyverszünetet kötött a poroszokkal. Napóleon erre jutalmul friauli herceggé tette. Az asperni csata után a tartalék tüzérséget vezérelte Lobau szigetén, és a znaimi csata után fegyverszünetet hozott létre. A szerencsétlen kimenetelű orosz hadjárat után a Franciaországba visszasiető császár a gárdák újjászervezését bizta rá. A bautzeni csatából való visszavonulás közben, Markersdorf mellett, a császár közvetetlen közelében ágyúgolyó terítette le. Halála mélyen megindította a császárt, aki még Szent Ilona-szigetén sem feledkezett meg róla és végrendeletében tetemes összeget hagyott Duroc leányára.

 
Duroc halála, Horace Vernet alkotása (1813 körül) - a haldokló ágyánál Napóleon császár.

EmlékezeteSzerkesztés

  • Duroc tetemét 1845-ben a párizsi Invalidusok dómjában helyezték örök nyugalomra.
  • Állomás viseli a nevét (Duroc) a párizsi metró 10-es és 13-as vonalán.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés