Főmenü megnyitása

Gönyei Sándor, olykor Gönyey (Kolozsvár, 1886. április 8.Budapest, 1963. március 17.) magyar néprajzkutató, a magyar néprajzi filmezés egyik fontos alakja. Nevét az 1930-as évek második felében Ébnerről magyarosította.[1][2]

Gönyei Sándor
Született Ébner Sándor
1886. április 8.
Kolozsvár
Elhunyt 1963. március 17. (76 évesen)
Budapest
Foglalkozása néprajzkutató

Tartalomjegyzék

Élete és munkásságaSzerkesztés

Kolozsváron biológiai doktorátust szerzett, majd Csíksomlyón tanított. Az első világháború után Györffy István biztatására néprajzzal foglalkozott, és 1920-tól 1944-ig, nyugdíjazásáig a Néprajzi Múzeum munkatársa volt. Az 1920-as évek második felében Rákosszentmihályra, majd 1942-ben Pestszentlőrincre költözött.[2]

Kiváló fotográfus volt. Ő jött rá legelőször, milyen nagy szükség van a mozgóképre, ugyanis fényképen – statikussága folytán – nem lehet olyan érzékletesen rögzíteni a táncokat, munkafolyamatokat, mint a filmen. Saját pénzén vásárolt kisfilmes Pathée géppel kezdte el a néprajzi filmezést. Ezzel készítette az első néprajzi kisfilmeket, főként táncokról. Ehhez nagyon értett, mivel Lajtha Lászlóval együtt ők írták a Magyarság néprajzában a magyar néptáncról szóló fejezetet. Ezen kívül halászatról, pásztoréletről is vettek fel rövidfilmeket. Mindezt azzal a tudatos szándékkal, hogy kiépüljön egy nagy filmadatbázis, amelyekből azután később felépíthetőek a különböző néprajzi, szakmai oktatófilmek, amelyek akár a társadalom nevelésétől az iskolai nevelésig minden célra használhatók. A Néprajzi Múzeum szuterénjében rendezett be Gönyei sötétkamrát. Ott saját maga hívta elő mind a fényképeket, mind pedig a rövidfilmeket, amelyeket ő és Keszi Kovács készítettek. Lumier eljárással még színesképeket is csinált. Itt, Gönyeinél tanulta meg Keszi Kovács László a fényképrögzítés, filmezés minden "csínját-bínját”. A Gyöngyösbokréta mozgalmat is nagyrészt ketten fotózták, filmezték. 1926 és 1931 között Gönczi Ferenc felkérésére Somogy vármegyét járva is jelentős számú fényképfelvételt készített a népi élet mindennapjairól,[3] 1932-ben a márcadói kanásztáncot is megörökítette.[4]

Számos tanulmánya jelent meg, főként a Néprajzi Értesítőben és az Ethnographia lapjain.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Bodrogközi szőttesek. Budapest, 1924
  • Drávaszögi hímzések. Budapest, 1944
  • Magyar népi táncok. (Lugossy Emmával), Budapest, 1947
  • 111 népi táncdal. (Rajeczky Benjáminnal), Budapest, 1958

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lantos Antal: Visszaemlékezések és a valóság 2. (12. old.), XVI. kerületi újság XXI. évfolyam 4. szám, bp16.hu - 2012. március 3.
  2. a b Lantos Antal: Miért szép egy régi térkép? 3. rész (12. old.), XVI. kerületi újság XXIII. évfolyam 13. szám, bp16.hu - 2014. július 2.
  3. A 150 éve született Gönczi Ferencre emlékezünk. SMMI. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 18.)
  4. A márcadói információs tábla adatai szerint, bár ott Görgey Sándor néven szerepel.

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • K. Kovács Péter: Gönyey Sándor. A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője, 1962–63
  • Magyar Néprajzi Lexikon
  • Keszi Kovács mozgóképek. Digitális mozgóképtár Keszi Kovács Lászlótól/ról 100. születésnapjára. a Magyar Néprajzi Társaság DVD-ROM kiadványa. Budapest, 2008
  • Életrajzi Index Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. július 1.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Lábadi Károly: Drávaszög ábécé. Néprajzi és folklór tájlexikon. Eszék-Bp., HunCro Sajtó- és Nyomdaipari Kft.-Drávaszög Alapítvány, 1996.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub