Gaál Jenő (közgazdász)

Gávai Gaál Jenő (Pusztagerendás, 1846. szeptember 14. – Budapest, 1934. május 19.) közgazdász, jog- és államtudományi doktor, miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár, politikus, az MTA tagja (l. 1896, r. 1908, ig. 1931).

Gaál Jenő
Született	1846. szeptember 14. Pusztagerendás
Elhunyt	1934. május 19. (87 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	politikus közgazdász egyetemi oktató
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1878–1893) a magyar főrendiház tagja (1908–1918)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Középiskoláit Békéscsabán, Selmecbányán és Pozsonyban végezte; a jogot a pesti egyetemen és Bécsben hallgatta; 1871-ben szerezte meg a jog- és államtudományi doktori oklevelet. Ekkor hosszabb tanulmányi útra kelt és Bécsben az egyetemet, a polytechnikumot és kereskedelmi akadémiát látogatta s különösen kereskedelmi és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozott. Közbejött betegsége miatt útját nem folytathatván, Arad megyébe ment vissza, ahol atyja 1859-től gazdálkodott Battonya szionda pusztán 1000 kateszteri holdon. Ekkor történt, hogy Aradon a kereskedelmi s iparkamarát felállították. Ez idő tájt Gaál Aradon tartózkodott, ahol eleinte Arad megye törvényszékénél, majd később a közigazgatásnál és végül egy pénzintézetnél tiszteletbeli állásokban és mellékesen a szakirodalommal foglalkozott.

1872 márciusában az aradi kereskedelmi s iparkamara titkárává választották, az aradi gazdasági egyesület alelnöke lett, azonkívül tevékeny részt vett mint bizottsági tag a megye, s mint tiszteletbeli főjegyző a város képviseletének tanácskozásaiban. 1873–74-ben nagyobb utazást tett a bankkérdés, közgazdaság, mezeigazdaság, ipar- és kereskedelem tanulmányozása végett Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Svájcban és Angliában, ahol két hónapot töltött. 1878-ban a pécskai kerületben mérsékelt ellenzéki programmal, 1881-ben a világosi, 1884-ben és 1892-ben a nemzeti párt programja alapján ismét a pécskai kerületben választották meg országgyűlési képviselőnek; tagja volt a pénzügyi s gazdasági bizottságnak.

Az 1890-es évektől nyarait felesége örökölt birtokán Elek Lökösháza pusztán töltötte, ahol egy kisebb kastélyt örököltek, melyet felújítottak. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával rendezett nemzetközi gazdasági kongresszuson mint titkár szerepelt. 1893-ban a magyar királyi kereskedelemügyi minisztériumban tanácsos lett, majd az iparfejlesztési és külkereskedelmi főosztály vezetője. Ugyanebben az évben a műegyetem a nemzeti gazdaságtan tanárának hívta meg, ahol október 18-án tartotta székfoglalóját; november közepén pedig az iparoktatási tanács tagjává nevezték ki. A Pannonia viszontbiztosító társaság felügyelő bizottságának is tagja volt.

1894-től 1916-ig a műegyetemen tanította a nemzetgazdaságtant. 1908-től főrendiházi tagként tevékenykedett, 1907 és 1913 között egyik igazgatója volt a Magyar Társadalomtudományi Egyesületnek, s elnöke a kivándorlási tanácsnak. 1916-ban vonult nyugállományba. Munkái többnyire konzervatív szemléletűek, s a gazdaságtörténet, agrárpolitika és szociálpolitika témakörében születtek.

A Főrendiház örökös tagja (1908–1918). Az MTA Nemzetgazdasági Bizottsága elnöke (1926–1934). A Magyar Társadalomtudományi Egyesület alapító igazgatója (1907–1913). Az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács elnöke (1922-től). A bázeli székhelyű Nemzetközi Munkásvédelmi Egyesületben Magyarország képviselője. A Kivándorlási Tanács másodelnöke, majd elnöke.

Cikkeket írt a bank- és valuta kérdésről, Kerkapoly pénzügyminiszter nagy vasúti tervéről és egyéb politikai s napi kérdésekről az aradi s budapesti hírlapokba, így a Pesti Naplóba, Magyar Hírlapba stb. mérleg jegy vagy Alfréd névvel, de leginkább névtelenül.

Az MTA tagja (l.: 1896. máj. 15.; r.: 1908. ápr. 30.; ig.: 1931. máj. 15.).

Házassága és gyermeke

1883. június 30-án feleségül vette báró Tomassics Miklós és györöki Edelspacher Antónia dédunokáját,nemes Varjassy Lenkét (1862–1944). Gyermekük nem születvén Varjassy Lenke egy árván maradt unokatestvérét, Varjassy Lajost (1879 Párizs–1946 Elek) fogadták örökbe 1888-ban.

Munkái

• Jelentés az aradi kereskedelmi és iparkamara 1872-től 1874-ig és 1876-tól 1884-ig. Arad, 1875. 1877. és 1879. stb.
• Az aradi kereskedelmi és iparkamara kerületének, vagyis Arad-, Békés-, Csanád-, Hunyad- és Zaránd megyék közgazdasági leirása. Arad, 1876.
• Programmbeszéde a pécskai kerületben. Arad, 1878.
• A román kereskedelmi szerződésről. Arad, 1884.
• A mezőgazdasági válság. Előadói munkálat az 1885. okt. Budapesten tartandó gazdasági congressus alkalmával. Bpest, 1885. (Németül és franciául is megjelent. Bpest, 1885).
• A világgazdaság és a culturai egység fejlődéséről. Arad, 1886.
• Az alföldi munkásmozgalom, Bpest, 1891.
• Békés megye. Bpest, 1892. (Különnyomat a Nemzetgazdasági Szemléből.)
• Csanád megye. Bpest, 1892. (Különnyomat a Nemzetgazdasági Szemléből.)
• Carlyle Tamás társadalompolitikai rendszere (1897);
• Aradvármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása (Arad, 1898);
• A nemzetgazdaságtan rendszere (I–II. Bp., 1899–1900);
• Berzeviczy Gergely élete és művei (Bp., 1902);
• Gróf Széchenyi István nemzeti politikája I–II. (Bp., 1903);
• Gróf Széchenyi István nemzeti politikája és jövőnk (Bp., 1903);
• Magyarország közgazdasági és társadalmi politikája a második ezredév küszöbén (Bp., 1907);
• Gróf Széchenyi István és a pesti Hengermalom-társaság (Bp., 1909);
• Jelentés a folytonos üzemek munkabeosztásával foglalkozott londoni nemzetközi értekezletről (Bp., 1912);
• Birtokpolitika (Bp., 1912);
• A falu gondozása. Thessedik Sámuel élete, alkotásai és művei (Bp., 1918);
• Bezerédj Pál emlékezete (Bp., 1920);
• Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányainak újabb rendszeres gyűjteménye (Bp., 1932);
• Élmények és tanulságok (Önéletrajz, Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai, Bp., 1940)
• Kataklizma 1918–1919–1920; szerk. Szakács Árpád; Kárpátia Stúdió, Köröstárkány–Kápolnásnyék, 2022

Szerkesztette az aradi gazdasági egylet Évkönyveit 1876-tól 1883-ig.

Munkatársa volt a Pallas Nagy-Lexikonának.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Magyar életrajzi lexikon