Gaál Jenő (közgazdász)

(1846–1934) magyar közgazdász, országgyűlési képviselő

Gávai Gaál Jenő (Pusztagerendás,[1] 1846. szeptember 14.Budapest, 1934. május 19.) közgazdász, jog- és államtudományi doktor, miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár, politikus, az MTA tagja (l. 1896, r. 1908, ig. 1931).

Gaál Jenő
Született 1846. szeptember 14.
Pusztagerendás
Elhunyt 1934. május 19. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1878–1893)
  • a magyar főrendiház tagja (1908–1918)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Középiskoláit Békéscsabán, Selmecbányán és Pozsonyban végezte; a jogot a pesti egyetemen és Bécsben hallgatta; 1871-ben szerezte meg a jog- és államtudományi doktori oklevelet. Ekkor hosszabb tanulmányi útra kelt és Bécsben az egyetemet, a polytechnikumot és kereskedelmi akadémiát látogatta s különösen kereskedelmi és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozott. Közbejött betegsége miatt útját nem folytathatván, Arad megyébe ment vissza, ahol atyja 1859-től gazdálkodott Battonya szionda pusztán 1000 kateszteri holdon. Ekkor történt, hogy Aradon a kereskedelmi s iparkamarát felállították. Ez idő tájt Gaál Aradon tartózkodott, ahol eleinte Arad megye törvényszékénél, majd később a közigazgatásnál és végül egy pénzintézetnél tiszteletbeli állásokban és mellékesen a szakirodalommal foglalkozott.

1872 márciusában az aradi kereskedelmi s iparkamara titkárává választották, az aradi gazdasági egyesület alelnöke lett, azonkívül tevékeny részt vett mint bizottsági tag a megye, s mint tiszteletbeli főjegyző a város képviseletének tanácskozásaiban. 1873–74-ben nagyobb utazást tett a bankkérdés, közgazdaság, mezeigazdaság, ipar- és kereskedelem tanulmányozása végett Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Svájcban és Angliában, ahol két hónapot töltött. 1878-ban a pécskai kerületben mérsékelt ellenzéki programmal, 1881-ben a világosi, 1884-ben és 1892-ben a nemzeti párt programja alapján ismét a pécskai kerületben választották meg országgyűlési képviselőnek; tagja volt a pénzügyi s gazdasági bizottságnak.

Az 1890-es évektől nyarait felesége örökölt birtokán Elek Lökösháza pusztán töltötte, ahol egy kisebb kastélyt örököltek, melyet felújítottak. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával rendezett nemzetközi gazdasági kongresszuson mint titkár szerepelt. 1893-ban a magyar királyi kereskedelemügyi minisztériumban tanácsos lett, majd az iparfejlesztési és külkereskedelmi főosztály vezetője. Ugyanebben az évben a műegyetem a nemzeti gazdaságtan tanárának hívta meg, ahol október 18-án tartotta székfoglalóját; november közepén pedig az iparoktatási tanács tagjává nevezték ki. A Pannonia viszontbiztosító társaság felügyelő bizottságának is tagja volt.

1894-től 1916-ig a műegyetemen tanította a nemzetgazdaságtant. 1908-től főrendiházi tagként tevékenykedett, 1907 és 1913 között egyik igazgatója volt a Magyar Társadalomtudományi Egyesületnek, s elnöke a kivándorlási tanácsnak. 1916-ban vonult nyugállományba. Munkái többnyire konzervatív szemléletűek, s a gazdaságtörténet, agrárpolitika és szociálpolitika témakörében születtek.

A Főrendiház örökös tagja (1908–1918). Az MTA Nemzetgazdasági Bizottsága elnöke (1926–1934). A Magyar Társadalomtudományi Egyesület alapító igazgatója (1907–1913). Az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács elnöke (1922-től). A bázeli székhelyű Nemzetközi Munkásvédelmi Egyesületben Magyarország képviselője. A Kivándorlási Tanács másodelnöke, majd elnöke.

Cikkeket írt a bank- és valuta kérdésről, Kerkapoly pénzügyminiszter nagy vasúti tervéről és egyéb politikai s napi kérdésekről az aradi s budapesti hírlapokba, így a Pesti Naplóba, Magyar Hírlapba stb. mérleg jegy vagy Alfréd névvel, de leginkább névtelenül.

Az MTA tagja (l.: 1896. máj. 15.; r.: 1908. ápr. 30.; ig.: 1931. máj. 15.).

Házassága és gyermeke szerkesztés

1883. június 30-án feleségül vette báró Tomassics Miklós és györöki Edelspacher Antónia dédunokáját,nemes Varjassy Lenkét (1862–1944). Gyermekük nem születvén Varjassy Lenke egy árván maradt unokatestvérét, Varjassy Lajost (1879 Párizs–1946 Elek) fogadták örökbe 1888-ban.

Munkái szerkesztés

Szerkesztette az aradi gazdasági egylet Évkönyveit 1876-tól 1883-ig.

Munkatársa volt a Pallas Nagy-Lexikonának.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Jelenleg Gerendás része.

Források szerkesztés