Garzes-torony
A Garzes-torony (máltaiul: Torri Garzes) vagy más néven Szent Márton-torony (máltaiul: Torri ta' San Martin)[1] volt az első parti őrtorony, amelyet a máltai lovagrend építtetett. A torony felépítését névadója, Martin Garzes nagymester rendelte el Vittorio Cassar tervei alapján,[2] de csak halála után Alof de Wignacourt regnálása idején 1605 és 1607 között készült el. Az erődítmény Máltán, Gozo szigetén, Mġarr kikötőjét őrizte.[3]
| Garzes-torony | |
 | |
| Ország | Málta |
| Település | Mġarr |
| Építés éve | 1605 |
| Bezárás | 1848 |
| Típus | torony |
| Elhelyezkedése | |
 Garzes-torony
Pozíció Málta térképén
| |
 é. sz. 36° 01′ 38″, k. h. 14° 17′ 52″36.027139°N 14.297694°EKoordináták: é. sz. 36° 01′ 38″, k. h. 14° 17′ 52″36.027139°N 14.297694°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A tornyot a 19. században lebontották; anyagait híd- illetve útépítéshez használták fel, és a helyszínt szállodával bővítették.[4]
Története
szerkesztésA 16. és 17. század fordulóján Máltát növekvő mértékben fenyegették a török hadihajók és a korzárok rajtaütései. Annak ellenére, hogy az 1565-ös nagy ostrom az oszmánok vereségével végződött, majd 1571-ben veszítettek a lepantói csatában is, a török flotta támadásai továbbra is állandó fenyegetést jelenettek. Gozo szigetén 1583-ban és 1598-ban is fosztogattak, ostrom alá vették a Cittadelát és még 1551-ben Rabat szinte teljes (5–6000 fős) lakosságát elrabolták és rabszolgaságba kényszerítették.[5]
Martin Garzes nagymester uralma alatt születtek az első tervek a máltai szigetek toronyszerű erődítményekkel való védelmére. A lovagrend Giovanni Rinaldini olasz erődépítőt bízta meg Gozo védelmének újjászervezésével, aki terveiben a partvonal és a kikötő állandó őzrését javasolta. Garzes nagymester úgy döntött, hogy maga finanszírozza a torony építését, amire 12 000 scudit különített el, de 1601-ben az építkezés megkezdése előtt meghalt.[2][6]
Hagyatéka szerint az őt követő 54.nagymester idején 1605-ben kezdődött az építkezés Wied il-Kbir és Wied Biljun közötti hegyfokon és 1607-ben készült el.[4] A Garzes-tornyot a rend uralkodásának végéig védelmi építményként használták. Formailag mintaként szolgált a későbbi, Alof de Wignacourt nagmester által építtetett őrtornyokhoz.
243 év elteltével 1848-ban, a brit uralom alatt, a tornyot lebontották. Falazatából építették a Mġarrt Nadurral összekötő hidat és utat. A torony helyére épült a Mġarr Hotel, amit azóta bezártak.[4]
Leírása
szerkesztésA fennmaradt kevés képforrás csak a torony hozzávetőleges méretét és körvonalát adja meg. Ezek alapján a Garzes-torony hatalmas, négyzet alaprajzú, kétszintes, csonka piramis formájú kis erőd volt. Bejárata az első emeleten nyílt, amit kőlépcsőn és egy fa felvonóhídon át lehetett megközelíteni. A lapostetőt alacsony, párkányzatos mellvéd keretezte, és a sarkokban őrállásokat alakítottak ki.[7] A tető közepén egy további négyzet alakú védett torony állt, amely feltehetően 1720 körül épült, és a 19. század elejére már elbontották.[8]
A torony tetején egymástól egyenlő távolságra lövegállásokat alakítottak ki.
Belsejében – a rend aktájában található bejegyzés szerint – volt egy kis kápolna, amelyet Sziénai Szent Katalin, majd Szent Márton tiszteletére szenteltek. Noha elsősorban a toronyban szolgáló négy fős legénység és családja használta, nyitva állt a közeli falvakban lakók számára is, és nem hivatalos plébániatemplomként működött.[9] Emellett fegyvertár, lőporraktár, más tárolók és lakóterek voltak benne, amik az ott élők kényelmes megélhetését szolgálták.[3]
_Voyage_en_Italie,_en_Sicile_et_%C3%A0_Malte_-_1778_(serietitel),_RP-T-00-494-7.jpg)
Öröksége
szerkesztésBár a Garzes-torony már nem létezik, még mindig fontos helyet foglal el Málta történelmében, mert ez volt az első partivédelmi őrtorony, amelyet a rend épített. Garzes utódja, Alof de Wignacourt hat további nagy őrtornyot épített, amelyeket Wignacourt-tornyoknak neveznek, majd az őt követő Jean-Paul de Lascaris-Castellar nagymester alatt további 10 – egy nagyobb, bástyás erőd a Szent Ágota-torony és kilenc, azonos kialakítású kisméretű jelzőtorony – torony, végül Martín de Redín idejében további 13 kiméretű őrtorony épült Málta védelmében.
A Garzes-torony lebontása óta Máltán a legrégebbi torony a Szent Pál-öbölben található Wignacourt-torony, amely 1610-ben épült. Gozo legrégebbi tornya pedig az 1650-ben épült Xlendi torony.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Garzes Tower című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ (October–December 1949) „The Order of St. John in Maltese folk-memory”. Scientia 15 (4), 159. o.
- ↑ a b „Vittorio Cassar”, 259–160. o.
- ↑ a b Stephen C. Spiteri: The Bastioned Towers, S. 8
- ↑ a b c Caruana, J. (2012. augusztus 26.). „Toponomi t'Għajnsielem (2)”. L-Imnara 10 (1), 44. o, Kiadó: Rivista tal-Għaqda Maltija tal-Folklor.
- ↑ Stephen C. Spiteri: The Bastioned Towers, S. 4f.
- ↑ Stephen C. Spiteri: The Bastioned Towers, S. 7
- ↑ Stephen C. Spiteri: The Bastioned Towers, S. 9
- ↑ Stephen C. Spiteri: The Bastioned Towers, S. 8f.
- ↑ Ghajnsielem - including Mgarr. malta-canada.com . (Hozzáférés: 2015. április 20.)
Irodalom
szerkesztés- Stephen C. Spiteri: In the Defense of the Coast (I): The Bastioned Towers, International Journal of Military Architecture and Fortificationook No:3 2013, [1]