Gozo

Málta egyik szigete

Gozo (máltaiul Għawdex, IPA: [ˈɐːˤʊ̯dɛʃ]) a Máltai-szigetcsoport részét képező szigetek egyike a Földközi-tengerben. Malta után a második legnagyobb méretű sziget. A sziget Málta önálló minisztérium által kormányzott része.

Gozo (Għawdex)
Gozo a levegőből
Gozo a levegőből
Gozo címere
Gozo címere
Gozo zászlaja
Gozo zászlaja
Becenév: Kalüpszo szigete
Közigazgatás
Ország Málta
Helyi tanács14 helyi tanács osztozik a szigeten
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség31 446 fő (2015)
Népsűrűség452,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület68,67 km²
IdőzónaEET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 36° 02′ 42″, k. h. 14° 15′ 32″Koordináták: é. sz. 36° 02′ 42″, k. h. 14° 15′ 32″
Gozo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gozo témájú médiaállományokat.

Földrajza

szerkesztés
 
Gozo térképe
 
Gozo partjainak nagy része meredek sziklafal

Gozo területe 68 km², mintegy 5 km-re északnyugatra fekszik a szomszédos Malta szigetétől. A két sziget közti Comino-csatornában (Il-Fliegu ta' Kemmuna, Comino Channel) helyezkedik el a kicsiny Comino-Cominotto szigetpár. Alakja megközelítőleg ovális, hosszúsága 14 km, legnagyobb szélessége 7 km. A szigetek tömbje 15 millió évvel ezelőtt emelkedett ki a tengerből. Nagyjából 15000 éve a szigeteket Szicíliával összekötő földhíd eltűnt.

A sziget anyaga változatos. Bár alapja mészkő, Maltával ellentétben a dombok kivételével kék agyag található a felszínen, ezért jóval termékenyebb, mint a nagyobb sziget. Felszínére a szűk vízmosások, lapos platók és termékeny völgyek jellemzők. Bár a nagy szigethez hasonlóan itt is van néhány törésvonal a mészkő-felszínben, nem olyan jelentőségűek, mint Maltán. A legjobban megfigyelhető törésvonal a szűk völgy Nadur és Mġarr között.[1]

Mivel a sziget talaja termékenyebb Maltáénál, tájai zöldebbek. Természetes vize szinte nincs, a téli esőkből lezúduló vizet igyekeznek felfogni, illetve néhány kút és forrás az év nagyobb részében ad vizet. Partjait meredek sziklafalak alkotják, csak egyes víz által feltöltött öblökben találunk lapos, még ritkábban homokos tengerpartot.

Története

szerkesztés
 
Ġgantija romjai

A sziget első lakosai Szicíliából érkeztek Kr.e. 7000 körül. Állatokat és növényeket hoztak magukkal, és kezdetben feltehetően a nyugati dombokban lévő barlangokban laktak. Az első régészeti emlékek Kr.e. 5000 körülre datálhatók az Il-Mixta barlangból. Emellett a legrégebbi emlékek közé tartoznak az ún. keréknyomok. A szigeten végbement kulturális fejlődés tanúja Ġgantija hatalmas neolitikus templomromja, a világ legrégebbi szabadon álló emberi építménye, amely valamikor Kr.e. 3600 és 3000 között épült. Ugyanebből a korból származik a xagħrai kőkör és számos más emlék. 2500-tól más népcsoport foglalta el a szigetet, ám nem tudni, kik voltak. A bronzkorban, kb. Kr. e. 1500 körül épült az első erődítmény a mai Citadella helyén.

Első történelmi lakói a föníciaiak voltak (Kr.e. 700 k.). Legfontosabb emlékük a Ras il-Wardijánál talált sziklába vágott szentély. Karthágó uralmát (kb. 550 után) Kr.e. 218-ban Rómáé váltotta fel. Ebben az időben Gozo Gaudos oppidum néven szövetséges település volt, és saját pénzt vert. Az itt termelt mézet és olívaolajat a birodalom különböző piacaira szállították. Ebben az időben érkezett ide először a kereszténység is. A római korból néhány villa alaprajza, és kevés tárgyi emlék maradt fenn.

A római uralmat 455-ben a vandál, 493-ban osztrogót megszállás követte, míg végül 535-ben Bizánc foglalta el a szigeteket. Őket észak-afrikai arabok űzték el. Tőlük származnak a szigetek mai nevei, és a legkorábbi hely- és családnevek is. Medina, a mai Citadella ekkor vált véglegesen a sziget központjává. Ők terjesztették el a szigeten a szélmalmokat.

Az 1091-es normann hódítás után újra a kereszténység vált egyeduralkodóvá a szigeten. Ezután Szicília királyságához tartozott. 1275-ben a Genovai Köztársaság csapatai kifosztották. 1299-ből származik az egyházközség első írásos említése. 1397-ig hűbérbirtok, ettől kezdve koronabirtok volt, kapitányát (a hakimot) évente nevezték ki. Az 1410-es években az aragóniai kormányzók őrtorony építésébe kezdtek Cominón, hogy a csatorna védelmét biztosítsák, ám a torony csak 1614-ben készült el.

 
Ta' Sopu őrtornya

1530-ban V. Károly német-római császár a szigeteket a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendnek adományozta, akik azonban nem sokat foglalkoztak Gozo védelmével. Több betörés után 1551 júliusában a Turgut reisz vezette, Maltáról elűzött törökök megostromolták a Citadellát, a sziget 5000 lakosát elhurcolták. Juan d'Homedes nagymester komolyan fontolóra vette Gozo elhagyását, ám a spontán betelepülés mégis megkezdődött. A lovagok ezután komoly védelmi építkezésekbe fogtak a szigeten: megerősítették a Citadellát, őrtornyokat építettek minden parton. 1637-ig a sziget lakosait törvény kötelezte, hogy az éjszakát a Citadellában töltsék. Ennek feloldása után a lakosság jelentős növekedésnek indult. A század végéig több település önálló egyházközséggé és településsé vált. Már a 17. században felmerült a Citadella helyett egy erődített város építése Marsalforn mellett, végül 1720-ban egy erőd, a Chambray erőd építésébe fogtak a délkeleti parton.

1798-ban Bonaparte Napóleon tábornok csapatai megszállták a szigeteket és elűzték a lovagokat. A fosztogatások miatt még ugyanezen évben Saverio Cassar atya vezetésével felkelés tört ki a francia megszállók ellen, akik október 28-án megadták magukat. Gozo teljesen függetlenné vált. 1800-ban a britek szállták meg a szigetet, amely ismét Málta része lett. Az 1814-es párizsi béke értelmében Málta brit koronabirtokká vált.

1864. szeptember 16-án IX. Pius pápa Gozót püspökség rangjára emelte. A második világháború a szigeten is szedett áldozatokat, bár katonai jelentősége nem volt. 1964. szeptember 21-én Málta függetlenné vált Nagy-Britanniától, 1987 óta pedig a központi kormányzatot külön Gozóért Felelős Minisztérium képviseli a szigeten. 1993-ban Málta átszervezte a közigazgatást, azóta Gozo 14 helyi tanácsra oszlik.[2]

Közigazgatása és települései

szerkesztés
 
Kilátás Xewkija templomából

Gozo 1678-ig egyetlen településként Málta "csatolt részének" számított. Ekkor vált ki Xewkija az egységes gozói egyházközségből, ami akkor a közigazgatási egységeket meghatározta. A Lovagrend uralmának végén a következőkből állt: Rabat (Gozo), Xewkija, Għarb, Xagħra, Żebbuġ, Ta' Sannat, Nadur (Kelet-Gozo). Napoleon két községgé szervezte, ám hamar visszaállították a régi községeket. A brit uralom idején újabb egyházközségek jöttek létre: Fontana, Għasri, Kerċem (mindhárom Rabatból), San Lawrenz (Għarbból), Munxar (Ta' Sannatból), Għajnsielem és Qala (Nadurból). Néhány évtizednyi átmeneti közigazgatás után végül 1993-ban létrehozták a helyi tanácsokat, Gozót 14 helyi tanácsra osztották.

Helyi tanácsai és települései:

A szigetnek számos helyi rádióadója működik. Két állandó színháza (Teatru Astra, Teatru Aurora) van Rabatban, és több színtársulata. Szinte minden községben van band club. A kulturális események nagyban kötődnek a plébániákhoz és az ifjúsági központokhoz (youth centre), illetve fontos események a festák.

Fesztiválok

szerkesztés
  • Helyi festák
  • Cittadella: a Leone Philharmonic Orchestra szervezi, teljes címe: Cittadella – Gozo for Arts and Culture. Egyhetes program kulturális kirándulásokkal, koncertekkel, színházi előadásokkal
  • Mediterranea: kulturális fesztivál a Teatru Astra szervezésében

Gozo 98%-a gyakorló katolikus. 1864 óta önálló püspökség, a Máltai Érsekség része. Jelenlegi püspöke Mario Grech. Más egyházak Gozón nem léteznek szervezett formában.

Eddigi püspökei:

  • 1864–1866: Mikiel Franġisk Buttiġieġ
  • 1866–1867: Paolo Micallef (püspöki helynök)
  • 1868–1876: Antonio Grech Delicata
  • 1877–1889: Pietru Pace
  • 1889–1924: Giovanni Maria Camilleri
  • 1924–1943: Michael Gonzi
  • 1944–1972: Ġuzepp Pace
  • 1972–2006: Nikol Ġ Cauchi (1929-2010)
  • 2006-tól: Mario Grech (*1957)

Népessége

szerkesztés

2005-ben a sziget lakossága 31 053 fő volt (49,4% férfi, 50,6% nő), ez az ország lakosságának 7,7%-a. Nyers élveszületési arányszáma 7,93, alacsonyabb mint Máltáé (9,59). A legmagasabb arányszám San Lawrenz községéé (15,93), a legalacsonyabb Xewkijáé (4,89). A lakosság 31,8%-a 25 év alatti, 34,5%-a 25 és 49 év közötti, 17,7%-a 49 és 5 év közötti, 16%-a 65 év fölötti, ebből 4% 80 év fölött van. A legnagyobb népességnövekedés Munxarban, Żebbuġban, Għajnsielemben, Għasriban és Għarbban figyelhető meg (1995 és 2005 között).

Népsűrűsége jóval alacsonyabb Maltáénál, 452 fő/km².[4]

Közlekedése

szerkesztés
 
A Gozo Channel Line járata

A sziget csak Málta felől, legegyszerűbben a Gozo Channel Line[5] által üzemeltetett komppal közelíthető meg, amely a máltai Ċirkewwa és a gozoi Mġarr között jár, csúcsidőben háromnegyed óránként. Ezen kívül helikopterjárat[6] (Luqa-Gozo Airport) és hidroplánforgalom[7] (Valletta-Mġarr) is üzemel a két sziget között. Előkészületek folytak a szigetek közti híd megépítésére, amelyet azonban a lakosság tiltakozása miatt leállítottak. 2011-ben Chris Said parlamenti képviselő indítványt nyújtott be egy tenger alatti alagút építésére, amely a környezetet, a hajózást és a látképet sem zavarva állandó összeköttetést jelentene a két sziget között. A költségeket 150 millió euróra becsülte.[8] Bár Gozo lakossága üdvözölte az elképzelést, a szakemberek számos lehetséges problémára hívták fel a figyelmet, amik legalábbis a költségek jelentős emelkedését jelenthetik,[9] a nagy szigeten lakóknak pedig nem érdeke ez, így sokan elvből ellenzik.[10]

Közúti közlekedés

szerkesztés

A sziget útjai szűkek, de összességében jobb minőségűek a máltaiaknál. Minden fő útvonal Victoriában fut össze, az összekötő- és kerülőútvonalakhoz szükség lehet térképre is! Taxik ugyan vannak, de aránytalanul magas áraik miatt csak végszükség esetén ajánlott igénybe venni őket!

Tömegközlekedés

szerkesztés

A szigeten szinte mindenhova eljuthatunk az itt szürke színű menetrend szerinti autóbuszokkal.[11] A buszok meglehetősen ritkán járnak. Mġarr és Qala kikötőiből magáncsónakokon elérhető Comino szigete.

Látnivalói

szerkesztés
 
Ramla Bay strandja

Leghíresebb látnivalói:

  • A forrás és az árkádok

Għajnsielem

szerkesztés
  • Plébániatemplom
  • Régi plébániatemplom
  • Chambray erőd (Mġarr)
  • Mġarr kikötője
  • Lourdes-i kápolna (Mġarr)
  • Ta' Pinu temploma és a Keresztút, Málta legfontosabb zarándokhelye
  • Plébániatemplom
  • Folklór Múzeum
  • Ta' Ġurdan-világítótorony
  • Szt. Péter és Pál bazilika
  • Ta' Karkanja (Szent Szív)-templom
  • Ta' Sopu-torony (San Blas)
  • Ramla Bay (Ta' Hida)
  • Daħlet Qorrot-öböl (San Blas)
  • San Blas-öböl (San Blas)
  • Szeplőtlen fogantatás kápolna
  • Szűz Mária-kápolna a sziklákon
  • Keréknyomok
  • A sziget legjobb állapotban megőrzött szélmalma
  • Sólepárlók
  • Ħondoq Ir-Rummien-öböl, a helyiek kedvelt barbecue-helye
  • A Citadella, a sziget egykori erőssége és menedékhelye, amelynek falairól szinte az egész sziget belátható
  • Történeti Múzeum (Museum of Archaeology, Citadella)
  • Régi börtön (Old Prison, Citadella)
  • Folklór Múzeum (Folklore Museum, Citadella)
  • Természettudományi Múzeum (Natural Science Museum, Citadella)
  • A Szűz Mária-székesegyház (Santa Marija)
  • Szt. György-templom (San Ġorġ)
  • Astra Színház (Teatru Astra)
  • Aurora Operaház (Teatru tal-Opra Aurora)

San Lawrenz

szerkesztés

Dwejra:

Ta' Sannat

szerkesztés
  • Ta' Ċenċ sziklái
  • Szent Margit-plébániatemplom
  • Keréknyomok
  • Borģ l-Imramma őskori templomrom

Mġarr ix-Xini:

  • La Rotunda
  • Keréknyomok (Misraħ Imbert)
  • A szélmalom, szélirányokhoz tájolt alapjával
  • Mária mennybevétele-plébániatemplom: ónix díszítések
  • Marsalforn üdülőfalu
  • Tas-Salvatur domb a Megváltó Jézus szobrával
  • Sólepárlók (salt pans)
  • Xwejni- és Qbajjar-öböl

Hivatkozások

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés
  1. Blouet, Brian. The geographical setting, The story of Malta (angol nyelven). Malta: Progress Press, 16-17. o. (1981) 
  2. Ez a fejezet a Málta történelme szócikk Gozóra vonatkozó szakaszainak összefoglalása, a források felsorolása ott található.
  3. Times of Malta: 16 localities to get 'mini councils. [2010. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
  4. Census of Population and Housing, 2005. Preliminary Report [archivált változat] (PDF) (angol nyelven), Valletta: National Statistics Office (2006). ISBN 978-99909-73-38-9. Hozzáférés ideje: 2010. május 16. [archiválás ideje: 2011. szeptember 20.] 
  5. Gozo Channel Company
  6. Eagle Associates Malta
  7. Harbour Air Malta
  8. Peregin, Christian. „Gozo tunnel cost put at about €150m”, Times of Malta, 2011. január 31.. [2011. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 11.) (angol nyelvű) 
  9. Galea Debono, Fiona. „Experts query Malta and Gozo underwater tunnel feasibility”, Times of Malta, 2011. február 3.. [2011. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 11.) (angol nyelvű) 
  10. Rossignaud, Edgar A.. „Another black hole?”, Times of Malta, 2011. február 8.. [2011. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 11.) (angol nyelvű) 
  11. Buszvonalak. [2010. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gozo témájú médiaállományokat.