Geographic Names Information System

az USA földrajzinév-bizottságának adatbázisa

A Geographic Names Information System (rövidítve GNIS) az Amerikai Egyesült Államok és külbirtokai, Antarktika, a Marshall-szigetek, a Mikronéziai Szövetségi Államok és Palau földrajzi egységeit nyilvántartó adatbázis, amelyet az USA földtani intézete és földrajzinév-bizottsága fejlesztett az elnevezések szabványosításának céljából.

A feldolgozás két fázisból állt;[1] a hivatalos és helyi nevek eltéréseit kezelő harmadik fázisra végül nem került sor.[2]

Az adatbázis a topográfiai térképekből és bibliográfiai forrásokból álló rendszer része, amely az elnevezések mellett tartalmazza az azokat igazoló forráshivatkozásokat és az alternatív neveket is. Minden bejegyzés GNIS-azonosítót kap;[3] rekordot csak akkor törölnek, ha az egyértelmű duplikáció.[4]

Eredeti céljaiSzerkesztés

A GNIS eredetileg négy célt szolgált: a különböző szervek által gyűjtött adatok duplikációjának kiküszöbölése, a különböző források egységesítése, a szövetségi és állami források begyűjtése és a szövetségi adatok szabványosítása.[5]

Első fázisSzerkesztés

Az 1978 és 1981 között zajló fázist az 1976-os kansasi és coloradói projekt előzte meg, melynek során öt adatbázis készült.[1][6][7] A feldolgozás során kihagyták azon elemeket (például repülőterek, adótornyok, civil létesítmények, földmérési alappontok és helyi névváltozatok), amelyeket a United States Geological Survey-től független térképek jobban dokumentáltak.[8]

Az adatbázist államonként 2–3 spirálfüzeten, mikrofilm-lemezen, valamint mágnesszalagon EBCDIC-formátumban, 4960 byte-os blokkokban 248 byte hosszúságú rekordokban tárolt formában adták ki (utóbbi esetben kérés esetén a kódolást módosították).[9]

A rekordokat osztályokba sorolták: ezek között van például a helység („olyan település, ahol emberi tevékenység van vagy volt”, és specifikusabb kategóriába nem sorolható), a lakott hely („hely vagy terület csoportos vagy szórványos épületekkel”), a forrás, a láva (lávafolyam, kepula és hasonlók), valamint a kút.[10] A hegyeket a hegygerinc, hegylánc és hegycsúcs kategóriák egyikébe sorolták.[11]

Egyes tavakat „tartályként” jelöltek meg, ami több szempontból is helytelen volt. Az osztály nem volt dokumentálva, a hadsereg topográfiai laboratóriuma szerint pedig „ésszerűtlen” a Cayuga-tóhoz hasonló vizeket tartályként besorolni. A hadsereg szerint az osztály valójában víztározót jelentett, amely kívül esett a fennhatóságukon, és vélhetően egy gát lehetséges helyét jelölte.[12]

Nemzeti Földrajzinév-adatbázisSzerkesztés

A Nemzeti Földrajzinév-adatbázis (NGNDB)[1] ötvenhét állományból állt: minden államhoz, territóriumhoz, valamint a fővároshoz egy-egy tartozott, kivéve Alaszkát, amely egy korábbi, 1967-es gyűjteménnyel egészült ki.[13] Később kettő, rövidített állományt is kiadtak: az egyikben az ötvenezer legismertebb lakott település, a másikban pedig a lakott helyek többsége szerepelt.[14] A feldolgozáshoz a USGS térképei mellett más forrásokat is felhasználtak.[13]

Az első fázisban a tengerszint feletti magasságot kizárólag lábban adták meg, és azt is csak akkor, ha az elemhez tényleges magasságot rögzítettek. Az adat a legkisebb, vagy legnagyobb magasság volt; a kontúrvonalak közötti interpolációval meghatározott magasságértékeket a második fázisban rögzítették.[15]

A rekordok neveként a hivatalos elnevezést adták meg (kivéve, ha abban a rendszer által akkor még kezelhetetlen diakritikus jelek szerepeltek; ezeket későbbi javítás céljából csillaggal jelölték). Ha a név tartalmazta az osztályt, akkor az az elnevezés végére került (például Mount Saint Helenst „Saint Helens, Mount” formában rögzítették).[16]

A területi kiterjedéssel rendelkező elemeknél elsődleges koordinátaként a torkolat vagy a középpont elhelyezkedését adták meg (a hordalékkúpokat és folyódeltákat torkolatként kezelték);[17] utóbbiakat a digitalizálók becsléssel állapították meg azzal a megkötéssel, hogy az areális objektumok középpontjai nem lehetnek átfedéssel más elemekkel.[18] A városok és nagyobb lakott helyek esetén valamely központi helyszín (városháza, könyvtár, nagyobb közúti csomópont vagy kereskedelmi negyed) koordinátáit adták meg.[17] A másodlagos koordináták helymeghatározási segédletként szolgáltak, és az adott elem bármely más pontját megadhatták.[19] A folyók forrásait a kapcsolódó elemektől függően a legrövidebb lefolyás alapján határozták meg.[20]

Topográfiai adatbázisSzerkesztés

A topográfiai adatbázis (TMNDB)[21] szintén 57 fájlt tartalmazott: ebből 56 1:24000 arányú, az 57. pedig 1:10000 és 1:250000 arányú térképeket tartalmazott.[22] A diakritikus jelek kivételével minden nevet pontosan a térképen szereplő formában rögzítettek.[23]

Az NGNDB-vel ellentétben a helyszínek a térkép délkeleti sarkának koordinátái voltak (Amerikai Szamoa és Guam esetében az északkeleti sarok).[22]

A TMNDB-t az 1990-es években Földrajzi cellanév-adatbázisra (GCNDB) nevezték át.[21]

Általános adatbázisSzerkesztés

Az általános adatbázis a térképforrásokról összegyűjtött fogalmak géppel olvasható, gyűjteményekbe rendezett szójegyzéke.[24]

Nemzeti AtlaszSzerkesztés

A Nemzeti Atlasz adatbázisa a Nemzeti Földrajzinév-adatbázis rövidített formája volt; később az előbbiben szereplő koordinátákkal felülírták az utóbbi tartalmát.[24]

A földrajzinév-bizottság adatbázisaSzerkesztés

Az adatbázisban a földrajzinév-bizottság és a Kongresszus által 1890-től hozott elnevezési határozatok szerepeltek;[25] a koordináták, a tengerszint feletti magasság és a diakritikus jelek tekintetében a Nemzeti Földrajzinév-adatbázisnál alkalmazott szabályokat követte.[26]

Második fázisSzerkesztés

A második fázis az elsőnél szélesebb körű adathalmazra terjedt ki. 2003-ra 42 államot teljesen feldolgoztak, négy folyamatban volt, további négy esetében pedig a források szisztematikus feldolgozására vártak.[1] Az adatbázis további osztályokkal egészült ki (például elhagyott indián települések, kísértetvárosok, megszűnt vasútvonalak megállói, lakóparkok, bevásárlóközpontok és autópálya-pihenőhelyek).[2]

A feldolgozással a szövetségi kormány a magánszektort (például egyetemi kutatókat) bízta meg.[1]

AntarktikaSzerkesztés

Az 1990-es években létrehozott antarktikai földrajzinév-adatbázis (AGNDB) a földrajzinév-bizottság által Antarktika és a közeli szigetek (például Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek) esetén jóváhagyott neveket tartalmazta; a gyűjteményben csak a természeti képződmények szerepeltek, a kutatóállomások nem.[21]

További adathordozókSzerkesztés

Az 1990-es évektől az adatbázis már nemcsak papíron és mágnesszalagon, hanem flopilemezen, CD-ROM-on és FTP-n keresztüli letöltéssel is elérhetővé vált. Az NGNDB-t, az AGNDB-t, a GCNDB-t és a bibliográfiai forrásokat (RDB) tartalmazó kompaktlemezen szereplő olvasószoftver az IBM PC DOS 3.0 vagy újabb verzióin működött. FTP-n keresztül lehetőség volt a szűkítésre a lakott helyek, a jelentősebb helyszínek vagy a megszűnt elemek szerint.[27]

Lakott helyekSzerkesztés

A feldolgozás során a lakott helyeket nem sorolták alkategóriákba; a hadsereg 1996-os jelentése szerint „[az] egyetlen lakossal rendelkező terület ugyanannyira jelentős, mint a New Yorkhoz hasonló népességcentrumok”.[28]

A Connecticuti Egyetem kutatói a Landsat-programmal való 2001-es összehasonlítás során felfedezték, hogy az állam GNIS szerinti lakott helyei közül több is útkereszteződésben feküdt, és ezekhez nem tartozott azonosítható település. Ezek nevében szerepelt a „Corner” (sarok) szó; a kutatók megállapították, hogy ezek egykori települések vagy térképészeti jelölők voltak.[29] Az USA-ban a corner szó a felmért sokszög sarkára utal;[30][31] ezt „határfával”[32][33] vagy „sarokszoborral” jelzik.[34]

William Bright, a UCLA professzora az indián nevek 2004-es vizsgálatakor megállapította, hogy az adatbázis több eleme is téves, vagy olyan vasúti szárnyvonalat jelöl, ahol soha nem volt lakott település.[35] A hibás besorolások más szolgáltatásokra is átterjedtek: például a Google Térkép több egykori vasútállomást is tévesen településként jelöl.[36]

Elnevezések módosításaSzerkesztés

Az elnevezési kérelmek általában az állami földrajzinév-bizottságoktól vagy a megyei kormányzótanácsoktól érkeznek,[37] azonban ezeket nem mindig hajtják végre: Michigan állam három nagyobb változtatási kérelmet is benyújtott, azonban ezek nem kerültek be a GNIS adatbázisába.[38]

Ezzel szemben alaszkai középiskolai diákok tanáraik, egy nyelvészprofesszor és egy indián neveket gyűjtő férfi segítségével sikerrel jártak, és több, szerintük rasszista elnevezés módosítását is elérték: a Negrohead-patakot az atapaszka nyelvű Lochenyatth-patakra, a Negrohead-hegyet pedig Tl’oo Khanishyah-hegyre, amely alsó-tanana és gwich’in nyelveken bozótost jelent.[39] 2008-ban Mark Monmonier, a Syracuse Egyetem oktatójának javaslatára a pennsylvaniai Niger-domb (amely az eredeti térképeken Niggerként szerepelt) nevét Negro-dombra módosították.[40]

Etnikai gúnynevek eltávolításaSzerkesztés

2021 novemberében a belügyminiszter elrendelte az indián nőkre alkalmazott pejoratív „squaw” kifejezés mellőzését.[41] 1962-től a „nigger” helyett a „negro”, 1974-től pedig a japánokra alkalmazott „jap” helyett pedig a „japanese” formát használják.[37][42]

A gúnynevek adatbázisának 2015-ös vizsgálatakor 1441 ilyen névváltozatot találtak; a pejoratív kifejezések minden államban előfordultak, a legtöbbet Arizonában találtak. Howell Grange 1983-as Arizona’s Names: X Marks the Place című könyvében további, a GNIS adatbázisában nem szereplő gúnynevek találhatóak.[43] Ugyan Stewart Udall rendeletével a „nigger” használatát mellőzték, a „negro” és más kifejezések 2015-ben továbbra is szerepeltek az adatgyűjteményben. A „squaw” és különböző változatai 828-szor fordultak elő.[37]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Monmonier 30. o.
  2. a b Monmonier 31. o.
  3. US Census County Based TIGER/Line® 2009 Data Dictionary (angol nyelven). ScribeKey. [2014. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  4. 2007 Agency Presentation Minutes (angol nyelven). Cartography User Advocacy Council, 2007. április 27. [2014. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  5. Payne 1983 1. o.
  6. Payne 1983 1., 3. o.
  7. Payne 1985 2. o.
  8. Payne 1983 18. o.
  9. Payne 1985 19–20. o.
  10. Payne 1983 20–22. o.
  11. Monmonier 32. o.
  12. Heard 25. o.
  13. a b Payne 1983 3. o.
  14. Payne 1985 4. o.
  15. Payne 1983 4. o.
  16. Payne 1983 6. o.
  17. a b Payne 1983 5. o.
  18. Heard 4–5. o.
  19. Payne 1985 7. o.
  20. Heard 4. o.
  21. a b c USGS 1. o.
  22. a b Payne 1983 8. o.
  23. Payne 1983 9. o.
  24. a b Payne 1983 11. o.
  25. Payne 1983 13. o.
  26. Payne 1983 14. o.
  27. USGS 2. o.
  28. Heard 12. o.
  29. Scott R. McEathron et al.: Naming the Landscape: Building the Connecticut Digital Gazetteer (angolul) 67. IFLA konferencia, 2001. augusztus 16–25. ED 459 759. 5. o.
  30. BLM 31. o.
  31. BLM 37. o.
  32. BLM 7. o.
  33. BLM 62–63. o.
  34. BLM 13. o.
  35. William Bright: Native American Placenames of the United States. (angolul) Norman (Oklahoma): University of Chicago Press. 2004. 4. o. ISBN 9780806135984  
  36. Isaac Schultz: The Brief, Baffling Life of an Accidental New York Neighborhood (angol nyelven). Atlas Obscura, 2019. október 15. (Hozzáférés: 2022. október 31.)
  37. a b c Jennings Brown – Tal Reznik – Matan Gilat: Racial Slurs Are Woven Deep Into The American Landscape (angol nyelven). Vocativ, 2015. október 29. (Hozzáférés: 2022. október 31.)
  38. Data Construction (angol nyelven). Montanai Állami Könyvtár. (Hozzáférés: 2022. október 31.)
  39. Mary Smetzer: Students take action to remove racist place names from map (angol nyelven). Anchorage Daily News, 2012. június 4. (Hozzáférés: 2022. október 31.)
  40. Monmonier 33–34. o.
  41. Order No. 3404 (angol nyelven). The Secretary of the Interior, Washington, 2021. november 19. (Hozzáférés: 2022. október 31.)
  42. Frank Nuessel: Ethnophaulic toponyms in the United States. In Onomastics between Sacred and Profane. (angolul) Szerk. Felecan Oliviu. Wilmington (Delaware): Vernon Press. 2019. 188. o. = Series in Language and Linguistics, ISBN 9781622734016  
  43. Researching Arizona’s place names (angol nyelven). The State Library of Arizona, 2017. szeptember 20. (Hozzáférés: 2022. október 31.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Geographic Names Information System című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Donald J. Ort – Roger L. Payne: The National Geographic Names Data Base: Phase II instructions. (angolul) Geological Survey Circular, 1011. sz. (1987) ISSN 1067-084X doi
  • United States Department of the Interior (DOI), Digital Gazeteer: Users Manual. (angolul) Reston (Virginia): United States Geological Survey. 1994.  
  • William Least Heat Moon: Blue Highways: A Journey Into America. (angolul) Boston (Massachusetts): Little Brown and Company. 1982. ISBN 0-316-35329-9  
  • David Jouris: All Over The Map. (angolul) Berkeley (Kalifornia): Ten Speed Press. 1994. ISBN 0-89815-649-1  
  • Countries, Dependencies, Areas of Special Sovereignty and Their Principal Administrative Divisions. (angolul) Federal Register, LXXIII. évf. 170. sz. (2008. szept. 2.) 51276. o.
  • Countries, Dependencies, Areas of Special Sovereignty and Their Principal Administrative Divisions (angol nyelven). United States Board on Geographic Names, 1997. [2016. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 28.)
  • Publication 28, Postal Addressing Standards (angol nyelven). United States Postal Service. (Hozzáférés: 2022. október 28.)
  • Patricia A. Soranno et al: What Is in a „Lake” Name? That Which We Call a Lake by Any Other Name. (angolul) Limnology and Oceanography Bulletin, XXIX. évf. 1. sz. (2020. feb. 3.) 1–7. o. doi
  • Fred M. Shelley: The Board of Geographic Names and the Removal of Derogatory and Offensive Toponyms in the United States. In S. Brunn: Handbook of the Changing World Language Map. (angolul) Szerk. R. Kehrein. (hely nélkül): Springer. 2097–2106. o. ISBN 9783030024383 doi  
  • Champ Clark Vaughan: The Oregon Geographic Names Board: One Hundred Years of Toponymic Nomenclature. (angolul) Oregon Historical Quarterly, CIX. évf. 3. sz. (2008) 412–433. o. JSTOR 20615877

További információkSzerkesztés