Georgij Makszimovics Puskin

a Szovjetunió magyarorzági és NDK-beli nagykövete


Georgij Makszimovics Puskin (oroszul: Георгий Максимович Пушкин) (1909. január 21. (juliánus: február 3. – Moszkva, 1963. április 2.) Malaja Konopljanka, Szmolenszki kormányzóság – 1963. április 2. Moszkva) – hivatásos szovjet diplomata és a párt felső vezetésének a tagja; Magyarországra akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

Georgij Makszimovics Puskin
(Георгий Максимович Пушкин)
Bundesarchiv Bild 183-S89526, Berlin, Botschafter Puschkin zu Präsident Pieck.jpg
Született 1909. február 3.
Szmolenszki kormányzóság
Elhunyt 1963. április 2. (54 évesen)[1]
Moszkva
Állampolgársága szovjet
Foglalkozása
Tisztség szovjet nagykövet Magyarországon (1945–1949)
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgij Makszimovics Puskin témájú médiaállományokat.

ÉletrajzSzerkesztés

1939-től tagja az SZK(b)P-nek. Diplomáit a moszkvai Plehanov Nemzetgazdasági Intézetben 1931-ben és a Szovjetunió Népbiztossága (NKID SZSZSZR) Diplomáciai és Konzulátusi Dolgozók Felkészítő Intézetében 1937-ben szerezte

  • 1931 – a Szibériai Tervezési Bizottság és a Gazdasági elszámoltatási igazgatóság munkatársa (SNK és RSFSR)
  • 1937–1939 – a Szovjetunió Külügyi Népbiztossága Nyugat- és Közép-Európai II. osztálya munkatársa
  • 1940–1941 – a Szovjetunió meghatalmazott képviselője, majd rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Szlovákiában
  • 1941–1942 - a Szovjetunió Külügyi Népbiztossága Európai IV. osztályának helyettes vezetője
  • 1942–1944 – a Szovjetunió főkonzulja Ürümcsiben
  • 1944–1948 – a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) politikai tanácsadója Vorosilov elnök mellett és egyben a Szovjetunió magyarországi főmeghatalmazottja
  • 1945 november–1949 – a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Magyarországon
  • 1949 június–október – a Szovjetunió Külügyminisztériumának főosztályvezetője, egyben a Szovjetunió Minisztertanácsa Rádióműsor-szolgáltatási Tanácsa Felügyelőbizottságának az elnöke
  • 1949–1952 – a Szovjetunió diplomáciai képviseletének a vezetője a németországi orosz megszállási övezetben, a későbbi NDK-ban (ő lett az első szovjet nagykövet az NDK-ban)
  • 1952–1953 – a Szovjetunió külügyminiszterének a helyettese
  • 1953–1954 – a Szovjet Külügyminisztérium Közel- és Közép-Keleti Főosztályának és a III. Európai osztályának a vezetője, a külügyminisztérium kollégiumának tagja
  • 1954–1955 – a Szovjetunió főbiztosa az NDK-ban
  • 1954–1958 – a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az NDK-ban
  • 1956–1961 – az SZK(b)P Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának a tagja
  • 1958–1959 – a Központi Bizottság Tájékoztatási Osztályának a vezetője
  • 1959–1963 – a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, a külügyminisztérium kollégiumának tagja
  • 1961–1963 – az SZK(b)P Központi Bizottság póttagja

Részt vett számos nemzetközi konferencián és találkozón, köztük a moszkvai konferencián (1945-ben), a párizsi békekonferencián (1946-ban); a szovjet küldöttséget vezeti a genfi konferencián, mely a laoszi kérdés rendezésére ült össze (1961–1962)

A Novogyevicsi temetőben nyugszik Moszkvában.

FordításSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. 1945-1948. Budapest «10 korabeli filmhíradó» : http://filmhiradokonline.hu/search.php?k=7136
  2. 1959. Moszkva «1 korabeli filmhíradó» : http://www.britishpathe.com/video/president-soekarno-in-moscow
  1. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)