Gereblyés László

(1904–1968) magyar költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Gereblyés László (eredeti neve: Grünfeld László) (írói álnevei: Góbé László; Orondi András) (Csákberény, 1904. március 30.[1]Balatonfüred, 1968. október 18.) József Attila-díjas magyar költő, műfordító.

Gereblyés László
Élete
Született1904. március 30.
Csákberény
Elhunyt1968. október 18. (64 évesen)
Balatonfüred
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiGrünfeld Ignác
Stauber Regina
Pályafutása
Írói álneveGóbé László
Orondi András
Jellemző műfaj(ok)versek
Első műveTestvéreim (versek, 1925)
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1956, 1967)

Életpályája

szerkesztés

Grünfeld Ignác vegyeskereskedő és Stauber Regina fia.[1] 1922-ben érettségizett Székesfehérváron. 1923–1932 között a budapesti Magyar Általános Takarékpénztárban tisztviselőként dolgozott. 1924-ben az illegális KMP tagja lett. 1927–1930 között a 100% című folyóirat és a Korunk folyóirat munkatársa volt. 1929–1930 között Forrás címmel irodalmi folyóiratot indított. 1932-ben állásából eltávolították versei miatt, majd bebörtönözték. 1934-től fizikai munkásként dolgozott az Óbudai Pamutiparban. 1936-ban politikai tevékenysége miatt innen is elbocsátották. 1938-ban Párizsba emigrált. 1943-ban a Magyar Szemle munkatársa, majd szerkesztője volt. 1945-ben jött haza Magyarországra. 1946–1949 között a Nagyvilág című folyóirat főszerkesztője volt. 1949-től a Kulturális Kapcsolatok Intézetében dolgozott. 1957–1959 között, valamint 1962-től a Nagyvilág folyóirat szerkesztője volt. 1959–1962 között a párizsi Magyar Intézet igazgatójaként működött.

 
Emléktáblája Budapest II. kerületében a Frankel Leó u. 96. szám alatt
  • Testvéreim (versek, 1925)
  • Gereblyés László verseiből (versek, 1929)
  • Versek (versek, 1930)
  • A döntés felé (riportok, 1932)
  • A textilipar dolgozói (irodalmi szociográfia, 1937)
  • Nehogy engedj! (versek, 1937)
  • Árnyék az időben (versek, 1946)
  • Biztató (versek, 1947)
  • Egyenes út (válogatott versek, 1951)
  • Henri Martin (verses színmű, 1952)
  • Fölfelé (versek, 1955)
  • Mindhalálig (versek, 1958)
  • Így volt. Szociográfíai jegyzetek a 30-as évekből (1959)
  • Volt, van, lesz (versek, 1960)
  • Túl a határon (versek és műfordítások, 1963)
  • Még tovább (összegyűjtött versek, 1964)
  • Versek mozgóképre (versek, 1966)
  • Láncolat (versek, 1968)
  • Antanténusz. Mondókák és tréfás versek (1968)
  • Új Bolond Istók (válogatott versek, 1969)
  • Ezerarcú világ (összegyűjtött verses műfordítások, 1971)
  • Párizsi elégia. Magyar költők és képzőművészek Franciaországról (válogatott költemények gyűjtéséből, 1974)

További információk

szerkesztés