Gerevich Tibor (vívóedző)
Gerevich Tibor (1914 – NSZK, 1957 vagy 1958) vívó, vívóedző. Gerevich Aladár többszörös olimpiai bajnok kardvívó öccse.
| Gerevich Tibor | |
| Született | 1914 |
| Elhunyt | 1957 vagy 1958 NSZK |
| Gyermekei | Gerevich Elynor Gerevich Viktória |
| Foglalkozása | vívóedző |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Szülei – Gerevich Aladár vívómester és Herczog Irén Ilona (Budapest, 1888. szeptember 2. –?) – 1907. szeptember 17-én kötöttek házasságot. A házasságból három fiú született: Aladár (1910), Emil (1912) és Tibor (1914). Az évek során a pár kapcsolata megromlott és a férj egyedül maradt a három gyerekkel.
Tibor – becenevén Tuti[1] – sikeres kard- és tőrvívó volt, annak ellenére, hogy gyermekkorában édesapja vívótermében egy baleset során elveszítette bal szemét.[2] Első osztályú versenyző volt BSzKRt SE-nél, pl. 1940-ben veretlenül, 8 győzelemmel megnyerte a BSE által rendezett kardvívóversenyt,[3] Észak-Magyarország tőrvívó bajnoka volt.[4] Tudását a Santelli-teremben is csiszolta, ott egy baráti társaság tagja volt, melyhez a bátyja, Aladár, Tóth Péter, Garay János tartoztak.[1] Később vívóedzőként dolgozott előbb Budapesten (ÚTE), majd Miskolcon. Valamikor 1950-ben emigrált,[5] előbb Salzburgban, majd Nürnbergben az ottani egyetemen volt vívómester, közben intézte családja – felesége és két kislánya – kijutását külföldre.[6] Amikor a kommunista hatalom nem engedélyezte a családegyesítést, akkor 1955 decemberében hazatért az Elnöki Tanács által meghirdetett amnesztia keretében, erről beszámolt – a korra jellemző propagandisztikus hangnemben – a Neues Deutschland keletnémet pártlap, valamint számos magyar újság.[7] Az 1956-os forradalom bukását követően családjával együtt végleg távozott az országból és Nyugat-Németországban folytatta a vívómesteri munkáját. Zöld Ferenc szakíró visszaemlékezései szerint egy évnyi megfeszített németországi oktatás után meghalt.[8]
Halálának pontos éve nem ismert.[* 1]
Családja szerkesztés
Két lánya született: Viktória és Elynor. Gerevich Elynor 1965-ben érettségizett abban a Földes Ferenc Gimnáziumban, ahol a 30-as években nagyapja oktatta a vívást.[9] 1966-ban érettségizett a bajorországi Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumban.[10]
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ A Zöld-féle cikkből két évszám is kiszámítható: az 1956-os forradalom bukása utáni 1 év („egy évig bírta a szíve”), tehát 1957-ben következett be Gerevich Tibor halála; a cikket 1982 márciusában írta Zöld („most 24 éve egy délután hirtelenül leült a terem szélén”), tehát 1958-ban halt meg.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Zöld I.
- ↑ Zöld I. : „Ő róla senki sem remélte, hogy vívó lesz. Kisgyermek korában súlyos baleset érte, a vívóteremben maszk nélkül játszott, s óvatlan pillanatban kiszúrták a bal szemét. — Ez mindenki számára olyan ,,sokk”-ot jelent, hogy azt hitték a kisfiú soha többé nem akar majd vívást látni. Nem így történt. Mert akkor már Tutit megejtette a vívás varázsa, s úgy szerette, mint a jókedvű ember a fütyülést, a dúdolást, az éneket. Mindig, örökké csak vívni akart!”
- ↑ Esti Újság, 1940. január 8.
- ↑ Fekete Pál: Hat év után újra a haza földjén. Nemzeti Sport, 1955. december 16.
- ↑ „A magyar vívómester 1950-ben búcsút vett Mozart szülővárosától...” Fekete Pál (1955)
- ↑ Zöld I. : „Tuti egyik napról a másikra eltűnt. Eleinte Ali sem tudott semmit, — vagy kényes a téma, — hallgatott. Mert hát Tuti bújva-szökve elindult vívást tanítani a nagyvilágba ... Nem ment túl messzire, — hogy ha minden „jóra fordul”, hamar visszaérkezhessék, — Nürnbergben „kötött ki.” Ott tanított, s mindent megkísérelt hónapokon, éveken át, hogy feleségét és két kislányát kiengedjék, — eredménytelenül.”
- ↑ „Hazatérésével kapcsolatban nyugatnémet újságokban különböző koholmányok láttak napvilágot, Gerevich Tibor erről a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: „A nyugatnémet sajtóban hazatérésemmel kapcsolatban megjelent képtelen hazugságokat rágalmakat olvasva egy mondattal felelhetek: minden alapot nélkülöznek és céljuk nem egyéb, mint a hazatérni szándékozó magyarok ezreinek megtévesztése, megfélemlítése. A saját tapasztalataim homlokegyenest ellenkeznek azokkal az aljas koholmányokkal, amelyeket egyes nyugati körök és a zsoldjukban álló magyar fasiszta szervezetek terjesztenek. A Magyar Népköztársaság a korlátlan személyi szabadságon túl megfelelő élet és munkakörülményeket biztosít minden hazatérő magyarnak, így magam és viszontlátott családomnak is. Boldog vagyok, hogy a közeljövőben ismét a nagyszerűen fejlődő magyar sport szolgálatába állíthatom tudásomat az újra megtalált hazában.”” (MTI) Magyar Nemzet, 1955. december 30.; az MTI-hírt átvette a Kanadai Magyar Munkás, a Szabad Nép, meg a Népszava. Plusz lásd a Nemzeti Sport, 1955. december 16-i cikkét.
- ↑ Zöld I. : „Mindez nem sokáig tartott, – egy évig bírta a szíve. Oktatás közben soha sem ült le, folyton leckét adott, javított… Vívóteremben született, s ott is fejezte be csendesen, – reméljük fájdalom nélkül, – talán negyven éves volt.”
- ↑ Digitális tabló 1965.
- ↑ Burg Kastl (1966)
Források szerkesztés
- ↑ Zöld: Dr. Zöld Ferenc: A Gerevich-dinasztia. Krónika, (1977. december 1.)
- ↑ Zöld I.: Dr. Zöld Ferenc: Tuti emléke. New Yorki Magyar Élet, (1982. március 13.)
