Főmenü megnyitása

Gian Maria Volonté (Milánó, 1933. április 9.Florina, 1994. december 6.) olasz színész, aki Sergio Leone dollár-trilógiája első két részének (az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek) és politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét.

Gian Maria Volonté
Hatvanévesen
Hatvanévesen
Életrajzi adatok
Művésznév Johnny Wels
Született 1933. április 9.
Milánó
Elhunyt 1994. december 6. (61 évesen)
Florina
Házastársa Armenia Balducci
Élettársak:
Carla Gravina
Angelica Ippolito (1977–)
Élettárs Angelica Ippolito
Iskolái Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Műfajok
További díjak
  • Ezüst Medve díj a legjobb színésznek (The Moro Affair, 37th Berlin International Film Festival, 1987)
  • Tiszteletbeli Leopárd (1990)
  • Legjobb férfi alakítás díja (The Death of Mario Ricci, 1983-as cannes-i filmfesztivál, 1983)
  • David di Donatello for Best Actor (Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, Open Doors, 15th David di Donatello Awards, 35th David di Donatello Awards)
  • Giffoni Film Festival (1991)
  • olasz Arany Glóbusz (We Still Kill the Old Way, Bandits in Milan, I sette fratelli Cervi, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, The Working Class Goes to Heaven, The Moro Affair, Open Doors, 1968, 1970, 1973, 1987, 1990)
  • Nastro d'Argento for Best Actor (We Still Kill the Old Way, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, The Abyss)
  • Taormina Film Fest (Io ho paura, 1977)
  • Golden Lion for Lifetime Achievements (48th Venice International Film Festival, 1991)
  • European Film Academy Special Jury Award (Open Doors, Európai Filmdíjak 1990, 1990)[1]

Gian Maria Volonté weboldala
Gian Maria Volonté az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Gian Maria Volonté témájú médiaállományokat.

Élete és karrierjeSzerkesztés

Öccse Claudio Camaso néven ugyancsak színészként dolgozott, s szerepelt öt olasz vadnyugati filmben. 1977-ben öngyilkos lett a börtönben, ahová barátja, Vincenzo Mazza megöléséért került.

Volonté 1957-ben diplomázott. Mielőtt a filmes szakmába került volna, színházban szerzett magának hírnevet Shakespeare és Goldoni színművekben nyújtott alakításaival. 1960-ban a Sotto dieci bandiere (Tíz zászló alatt) című filmben már kamera előtt lépett fel. Két évvel később az Égetnivaló emberben egy politikai aktivistát játszott, aki honfitársait a szicíliaiakat bátorítja, hogy ne hunyászkodjanak meg a maffia előtt. Amikor nemzetközi sikert aratott Leone westernjében a galád, mocskos, kegyetlen Ramón eljátszásával, meglepetést okozott, hiszen eddigi szerepeiben nem alakított ilyen karaktert. Leone ugyanezt megismételte 1968-ban a Volt egyszer egy Vadnyugatban Gabriele Ferzettivel és Henry Fondával.

Leone a Pár dollárral többért-ben még egyszer összehozta Clint Eastwooddal. Ismét véreskezű banditát, El Indiót kellett eljátszania. E két western a tengerentúlon is hírnevet szerzett neki. 1967-ben egy újabb spagettiwesternben láthatták a nézők a Szemtől szembe című filmben Tomás Miliánnal, ahol ugyan egy tipikus olasz western-figura a „piszkos hős” szerepében volt, aki viszont a spagettiwestern legpozitívabb karaktere a szélsőségesen negatív jellemekhez képest, mint amilyen Ramon vagy Indio volt a dollár-trilógiában.

1968-ban az A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét) című detektív-novella megfilmesített változatában nyújtott alakításáért a legjobb színésznek járó Ezüst Szalagot kapta. 1970-ben a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című krimiben egy gátlástalan, cinikus, kegyetlen, kicsinyes, féltékeny és jellemtelen gyilkos rendőrfőfelügyelőt játszott. Ezt a filmet is ugyanaz az Elio Petri rendezte, mint az előző detektív-történetet. A film 1971-ben Oscar-díjat kapott. 1983-ban a Cannes-i fesztiválon, a Mario Ricci halála című drámában nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznek járó díjat. Négy évvel később a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon – ahová kommunista országok filmjeit is benevezték –, ugyancsak a Legjobb Színész díját vitte el. 1990-ben a Nyitott ajtók filmdrámáért a legjobb európai színészként deklarálták. 1991-ben az Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Arany Oroszlánt, ezzel lezárult filmes karrierje.

1994-ben Theodoros Angelopoulos felkérte, hogy vállalja el az Odüsszeusz tekintete című filmje főszerepét. è Görögországba utazott, ahol azonban szívinfarktus érte és a Macedóniához közeli Florinában meg is halt. (Helyette így Erland Josephson kapta meg a főszerepet.)

Világéletében meggyőződéses baloldali volt, s ezt gyakran a szerepeiben is kimutatta. Szoros kapcsolat fűzte kommunista szervezetekhez, élesen támadta a szélsőjobboldalt, és a katolikus egyházat is.

FilmjeiSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  1. https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1990.83.0.html, https://web.archive.org/web/20181221230353/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1990.83.0.html, 2019. december 7.