Gianfranco Albano (Forlì, 1942. április 30.) olasz filmrendező, főként fikciós filmek alkotója a RAI és a Mediaset számára. Olyan televíziós filmeket rendezett, mint pl. a Mino - Il piccolo alpino, Diventerò padre, Un milione di miliardi, Felipe ha gli occhi azzurri és a Menekülj, hogy élhess.[1][2][3][4]

Gianfranco Albano
Született1942. április 30. (81 éves)
Forlì
Állampolgárságaolasz
Foglalkozása

SablonWikidataSegítség

Életrajz szerkesztés

Forlìban, pugliai apától és trieszti anyától született. 13 éves korától humán tagozatos gimnáziumba Rómába járt. Érettségi után beiratkozott a La Sapienza Egyetem bölcsészettudományi karára, de nem tudja befejezni tanulmányait. Az 1960-as évek első felében az Olivetti művek képviselője volt, miközben bedolgozott a Filmcritica című folyóiratba. A Cinema & Film magazint 1965-ben, további hét személlyel, Pier Paolo Pasolini védnöksége alatt alapította.

Három évvel később debütált forgatókönyvíró-rendezőként a közepes hosszúságú Da Kronstadt dove? című dokumentumfilmben. Ezt egyéb olyan kulturális programok követték, mint a Tv 7, Almanacco, G7 és Tam Tam, Se questo è un uomo és a Due o tre storie di ....[5]

1986-ban a Mino - Il piccolo alpino című minisorozattal (főszereplője Guido Cella), amelyet Salvator Kell Il piccolo alpino című regényéből forgatott,[6] 1987-ben elnyerte a Telegatto számára első rendezői díját.

Azután megrendezte a Diventerò padre (Apa leszek, 1987) című minisorozatot, amelynek főszereplője Gianni Morandi, s amellyel újra Telegattót nyert, majd az Un milione di miliardi (1988), német-olasz koprodukciót, főszerepben Johnny Dorellivel.[7]

Az 1990-es években következett a Felipének kék szeme van (1990, minisorozat, amely amellett, hogy újabb Telegattót hozott, elnyerte a montecarlói televíziós fesztivál közönségdíját. A Menekülj, hogy élhess (1992), La luna rubata (1994) és az Ostinato destino című 1991-es film, amelynek főszereplője Monica Bellucci.

2001 és 2003 között három televíziós minisorozatot készített, a Generazioni-ciklus számára: Brancaccio (2001), Rosafuria (2002), Nessuno a suo posto (2003).

2007-ben számos díjat nyert, köztük a Sanghaji Televíziós Fesztivál rendezői díját A Hold fiáért.

Részleges filmográfia szerkesztés

Rendezőként szerkesztés

  • 1968 - Da Kronstadt dove? (televíziós dokumentumfilm)
  • 1982 - Una tranquilla coppia di killer (3 részes TV-minisorozat)
  • 1985 - A viso coperto (Arc nélkül, avagy egy különös emberrablás története, TV)
  • 1986 - Mino - Il piccolo alpino (4 részes TV-minisorozat)
  • 1988 - Diventerò padre (TV)
  • 1988 - Un milione di miliardi (TV)
  • 1989 - A négy kisasszony (TV)
  • 1990 - Un milione di miliardi (2 részes TV-minisorozat)
  • 1990 - Felipe ha gli occhi azzurri (Felipének kék szeme van) (TV)
  • 1991 - Ostinato destino (Húzd meg, ereszd meg)
  • 1992 - Menekülj, hogy élhess (3 részes TV-minisorozat)
  • 1994 - La luna rubata (TV)
  • 1995 - Confession secrète (TV-film)
  • 1995 - Il piccolo Lord (A kis lord) (TV)
  • 1997 - Primo cittadino (TV)
  • 1998 - L'elefante bianco (A fehér elefánt) (TV)
  • 1999 - La vera madre (TV)
  • 2001 - Brancaccio (TV)
  • 2001 - Una vita sottile (TV)
  • 2003 - Rosafuria (TV)
  • 2003 - Nessuno al suo posto (TV)
  • 2004 - Padri e figli (6 részes TV-minisorozat)
  • 2006 - La buona battaglia - Don Pietro Pappagallo (TV)
  • 2007 - Il figlio della luna (TV)
  • 2008 - La stella della porta accanto (TV)
  • 2009 - Sui tuoi passi (Lépteid nyomában) (TV)
  • 2012 - L'una e l'altra (A nejem és a feleségem) (TV)
  • 2016 - Felicia Impastato (TV)

Forgatókönyvíróként szerkesztés

Díjak & kitüntetések (részleges lista) szerkesztés

  • 2007: rendezői díj a Sanghaji Televíziós Fesztiválon A Hold fiáért

Jegyzetek szerkesztés

  1. Internet Movie Database: Gianfranco Albano. [2012. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 31.)
  2. MyMovies: Gianfranco Albano
  3. Pro Trevi: Gianfranco Albano
  4. Grasso, Aldo - Scaglioni, Massimo (szerk.), Le Garzantine - Enciclopedia della Televisione, Garzanti, Milánó, 1996 - 2001, 11. o.
  5. Grasso, Aldo - Scaglioni, Massimo, i. m., 10-11. o.
  6. Grasso, Aldo - Scaglioni, Massimo, i. m., 444. o.
  7. Grasso, Aldo - Scaglioni, Massimo, i. m., 439. o.

Külső hivatkozások szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gianfranco Albano című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.