Főmenü megnyitása

Gidófalvy István (közjegyző)

erdélyi jogász, királyi közjegyző

Gidófalvy István (Nagyszeben, 1859. január 25.Kolozsvár, 1921. január 10.) erdélyi jogász, királyi közjegyző, a szövetkezeti mozgalom teoretikusa és vezető személyisége.

Gidófalvy István
Született 1859. január 25.
Nagyszeben
Elhunyt 1921. január 10. (61 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása

ÉletpályájaSzerkesztés

Háromszéki székely nemesi család sarja. Tanulmányait Nagyszebenben, Kolozsváron és Budapesten végezte. Az egyetem elvégzése után Budapesten ügyvéd- és közjegyzőjelöltként, majd közjegyzőhelyettesként dolgozott. 1886-ban királyi közjegyzőnek nevezték ki Szászrégenbe. 1895-ben Kolozsvárra helyezték át királyi közjegyzőnek.

Vezető szerepet töltött be az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületben (EMKE), alapító tagja volt az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek (EGE), valamint tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (EME) is. A kolozsvári református egyház főgondnoka (1908 és 1921 között), a Protestáns Teológia gondnoka volt. Egyik vezetője volt az 1900-ban Kolozsváron alakult Erdélyi Iparpártolási Mozgalomnak, amelynek célja az erdélyi ipar fejlesztése volt.

Közéleti tagságokon és tevékenységen kívül tagja volt a Szabadelvű Pártnak is. 1896-ban felvették a kolozsvári Unio szabadkőműves páholyba.[1] A kolozsvári törvényhatóság tagjaként városfejlesztési és szociálpolitikai tervezeteket fogalmazott meg, és hozott nyilvánosságra. Munkássága során felfigyelt az erdélyi románok és szászok tevékenységére is, különös tekintettel a kölcsönösen alkalmazható nemzetiségi szövetkezeti modellekre.

Húsz éven keresztül alelnöke volt a Kolozsvári Királyi Közjegyzői Kamarának, majd 1915 és 1920 között pedig az elnöke. Fontos szerepet játszott a székely szövetkezetek megszervezésében, közreműködésével a 20. század elején mintegy 400 hitelszövetkezetet alapítottak Erdélyben.

Az impériumváltás után a román igazságügyi miniszter Erzsébetvárosba helyezte át, de betegsége miatt ezt az állást már nem foglalta el. 1921. január 10-én hunyt el, és a Házsongárdi temető Kertek nevű részében nyugszik, közel apja sírjához.

MűveiSzerkesztés

  • Tegyünk a népért. Szövetkezés, 1892. III. évf. 1. sz. 10–12;
  • Miért volt szükséges, hogy az erdélyi részekben az „Erdélyi Gazdasági Egylet” a szövetkezeti mozgalom vezetését kezébe vegye? Hogyan alapítsunk hitelszövetkezetet? Erdélyi Gazda, 1897, XXIX. évf. 2. sz. Kny.;
  • A székely akció és a hitelszövetkezetek. Budapest, 1902.
  • A középiskola gazdasági és szociális feladata. Magyar Gazdák Szemléje, 1904. 286–293;
  • Hogyan lettem én szociálistává? Budapest, 1906.
  • A községi takarékpénztárak mint városaink fejlődésének tényezői. Budapest, 1909.
  • Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. Kolozsvár, é. n. (1912?)
  • A magyar pap és tanító szociális kötelességei (társszerző: Schulz Józsefné). Kolozsvár, 1912.
  • Kolozsvár és társadalmának szociális kötelességeiről. Kolozsvár, 1913.

EmlékezeteSzerkesztés

2018-ban felavatták mellszobrát a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939.  
  2. Gidófalvy István közjegyző szobrának avatása, Sapientia EMTE Kolozsvári Kara, Online hozzáférés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Fekete György: Dr. Gidófalvy István. Szövetkezés, 1938. 524–525;
  • Kelemen Lajos: Dr. Gidófalvy István. Szerk. Sas Péter. Kolozsvár, 2002.