Erzsébetváros (Románia)

Erzsébetváros, 1733-ig Ebesfalva (románul Dumbrăveni, 1930-ig Ibașfalău vagy Elisabetopole, németül Elisabethstadt vagy Eppeschdorf, szászul Appeschterf, latinul Elisabetopolis) város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Erzsébetváros (Dumbrăveni, Elisabethstadt)
Az örmény katolikus templom a város főterén
Erzsébetváros címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Rang	város
Községközpont	Dumbrăveni
Beosztott falvak	Szászernye Szászsáros
Polgármester	Emil Dârloșan (PSD), 2016
Irányítószám	555500
Körzethívószám	0x69
SIRUTA-kód	143806
Népesség
Népesség	4357 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	355 (6%, 2021)
Község népessége	6238 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	111,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	345 m
Terület	55,75 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 13′ 39″, k. h. 24° 34′ 33″46.2275, 24.575833333333
Erzsébetváros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébetváros témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A vár

Fekvése

Medgyestől 20 km-re keletre, a Nagy-Küküllő jobb partján fekszik.

Nevének eredete

Mai nevét az örmény katolikus plébánia védőszentjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta 1733-ban. A korábbi Ebesfalva (1332: Ebes, 1368: Ebesfolwa, 1637: Ebesdfaluj) név az eb ('kutya') szóból származik. A névadás motívuma állítólag az volt, hogy a bethleni Bethlen család itt tartotta vadászkutyáit.

Története

Ebesfalva

Ebesfalva a mai város északkeleti részén terült el. Első lakói szászok voltak, de később magyarok és románok is beköltöztek. 1447-től az Apafi család uradalmi központja. 1552-ben Apafi Gergely megvásárolta a Bethlenek birtokrészeit is, majd várkastélyt épített a településen. A kastély körül új jobbágytelkek jöttek létre. 1584-ben az Apafi és a bethleni Bethlen család itt kötötte azt az egyezséget, melynek értelmében az egyik család kihalása esetén minden vagyona a másikra száll át. 1590-ben Apafi Miklós főispán Küküllő vármegye székhelyévé tette. 1605-ben a várat őrsége sikeresen megvédte a medgyesi németek támadásával szemben. 1660-ban ide menekült Kemény János elől Bethlen János. 1661-ben itt jelent meg Apafi előtt az Ali pasa vezette török sereg a szultán üzenetével, amely a marosvásárhelyi táborba hívta, ahol fejedelemmé választották.

Az örmények letelepedése

1692-ben húsz moldvai örmény család költözött be Gyergyószentmiklósról, papjuk, Potoczki Márton vezetésével. 1692-ben a település csaknem teljesen leégett. 1696-ban II. Apafi Mihály privilégiumokkal látta el az örményeket (kereskedelmi és költözési szabadság Erdélyben, forspont alóli mentesség). Miután 1704-ben a kurucok fölgyújtották, az örmények Csíkba és Gyergyóba menekültek és csak 1710-ben tértek vissza. Ekkoriban fogadták el a vallási uniót és lettek a Rómával egyesült örmény katolikus egyház hívei.

Mivel az Apafi család kihalt, 1713-ban, a korábbi megállapodás értelmében a helység uradalmával együtt a Bethlenek tulajdonába került. 1725-ben fölszentelték az örmények kőtemplomát. 1729-ben lelki gondozásukra Velencéből mechitarista szerzetesek érkeztek. 1727-ben latin szertartású egyháza is létrejött, miután a római katolikusok megszerezték a korábbi református templomot. Ekkoriban kb. 450–500 örmény lakos élt itt, a románok száma 280–300 lehetett.

1733-ban III. Károly király Elisabethopolis (Elisabethstadt) néven örmény várossá emelte. Kiszakadt az uradalomból és megkapta a szabad kereskedés jogát a Birodalom egész területén. 1746-ban pallosjogot nyert és Szamosújvár kivételével az összes Erdély területén élő örményt a fennhatósága alá helyezték (igazságszolgáltatási, vallási és adózási tekintetben).

Az örmény város

Az örmények felső rétege szarvasmarhával, borral és gyapjúval kereskedett és évközben rendszerint az Erdély és Bécs közötti utakat járta. Az állandóan a városban élők többsége valamilyen mesterséget űzött, a legtöbben tímárok voltak. Szőleit és gabonaföldjeit román és magyar zsellérek művelték. 1758-ban a város megvásárolta a korábbi uradalom egész területét (Hundorfot, Szászernyét, Rudályt és Szászújfalut). 1758–59-ben szisztematizálták a városképet, széles utcákat, rendezett utcafrontokat alakítottak ki. A magyarokat a Nagy-Küküllő felé eső külvárosba, a románokat a régi Ebesfalva helyére költöztették. A főtéren fölépítették az ún. áruházat, a tőzsérek árukészletének tárolására.

1786-ban szabad királyi városi címet kapott. 1789-ben alapították első gyógyszertárát. 1791-ben a városban 535, a külön számba vett Ebesfalván 272 adófizető család élt (utóbbiak több mint fele zsellér, egyharmada a Kotkorován negyedben élő cigány). 1792-ben egész Erdély számára termelő viaszgyertya-manufaktúra működött benne. 1832-től Erzsébetváros görögkatolikus esperesség székhelye volt.

Az örmények nyelvcseréje, ahogyan Szamosújvár esetében is történt, valószínűleg a 19. század közepére fejeződött be. 1843-ban a Raphael Gharamian madrászi milliomos által alapított örmény katolikus gimnázium már magyar tannyelvvel indult meg. Az örmény nyelv iskolai tantárgyként és a liturgia nyelveként élt tovább.

1848-ban az örmények a forradalom mellé álltak. Mivel kölcsönöket nyújtottak Bemnek, a császáriak kétszer is a szabad rablás engedélyezésével sújtották a várost. 1849-től Felső-Fehér vármegye, majd az 1876-os megyerendezés után Kis-Küküllő vármegye székhelye 1879-ig. Ekkor Gyárfás Károly birtokos közbenjárására a megyeszékhelyet Dicsőszentmártonba helyeztek át, Erzsébetváros pedig járási székhely maradt.

A 19. század közepén hagyományos kereskedelme és iparágai válságba kerültek, amit nem tudott kiheverni. Az 1840-es években az egykori 50–60 kereskedőből már csak 5-6 maradt a városban. Jellemző, hogy területe sem növekedett, a mai belterület nem sokkal nagyobb a száz évvel ezelőttinél. Örmény lakossága több hullámban elhagyta, mára a városban alig laknak leszármazottjaik. Házaikat a 19. század közepétől részben szászok vásárolták meg, evangélikus egyháza 1862-ben alakult meg. 1919. április 27-én a vármegye roma lakossága tanácskozást rendezett a városban.

1952–1953-ban a város szolgált kényszerlakhelyül a környékbeli kuláknak nyilvánított családoknak, főként barcasági és Szászsebes környéki szászoknak. A város lakóinak többsége az 1950-es években ingázni kényszerült segesvári és medgyesi munkahelyekre. 1970-ben és 1975-ben a kiáradt Nagy-Küküllő a város területének nagyobbik részét elöntötte, sok épület összedőlt.

Az örmény katolikus nagytemplom belseje

A volt mechitarista templom

A főtér

Látnivalók

• A főtéren álló, impozáns méreteivel magasan a város fölé emelkedő örmény katolikus nagytemplom 1766 és 1783 között épült barokk stílusban. Benne copf stílusú talapzaton áll Péter és Pál apostolok szobra 1780-ból, Simon Hoffmayer alkotásai. Egyik toronysisakját 1927-ben vihar sodorta le.
• A főtéri épületek közül a postahivatal egykori épületében ma mezőgazdasági líceum, az 1875-ben alapított kaszinó épületében bank működik. A főtéri "áruház"-at lebontották, helyét parkosították.
• A főtértől nem messze az Apafi-várkastély kissé romos épületét a két világháború között börtönné alakították át. 2010-ben a város örmény történetét bemutató kiállítást nyitottak benne.
• A főtértől a vasútállomás felé vezető úton emelkedik az 1896-ban felépített Igazságügyi Palota. Itt székelt egy időben Nagy- és Kis-Küküllő vármegye törvényszéke. Az épület udvarán volt a fegyház is. Ma a volt Igazságügyi Palotában kisegítő iskolát működtetnek.
• A volt mechitarista, ma római katolikus templom (1795), mögötte a zárda épülete (1753).
• 1773-ban az Erzsébet vendéglő épületében szállt meg II. József. Egyik részét ma a Târnava Hotel, a másikat a városi könyvtár foglalja el.
• A volt "alsó" örmény templom 1771-ben épült, 1927 óta az evangélikusoké.
• A katolikus leánygimnázium egykori épületében működött 1900 után az állami főgimnázium. Tanára volt Octavian Smigelschi, diákja Zilahy Lajos. Ma a 2. számú általános iskola. Mögötte állt az 1773-ban árvízkárokat szenvedett, 1871-ben elbontott örmény Ótemplom.
• A volt honvédlaktanya jelenleg munkaterápiás nevelőintézet.

Lakossága

1850-ben 2224 lakosából 689 örmény, 619 magyar, 488 román, 47 német nemzetiségű volt, 1238 római katolikus, 817 görögkatolikus és 130 református.
1910-ben 4408 lakosából 2613 magyar, 940 román, 496 német és 332 cigány anyanyelvű, 1306 római katolikus, 958 görögkatolikus, 516 evangélikus, 348 ortodox, 170 zsidó és 125 unitárius vallású volt.
2002-ben 6248 lakosából 4526 volt román, 853 magyar, 740 cigány és 113 német nemzetiségű; 5000 ortodox, 594 református, 220 görögkatolikus, 191 római katolikus és 102 evangélikus vallású.

Híres emberek

• Itt született 1632. november 3-án I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem.
• Itt halt meg 1688-ban Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszony.
• Itt született 1820. április 16-án Dobay József honvédezredes.
• Itt született 1875-ben Papp Antal György helyettes államtitkár, kolozsvári pénzügyigazgató, a Magyar Cserkészszövetség elnöke (1932–1942).
• Itt született 1878-ban Szabó Árpád kisgazdapárti politikus, földművelésügyi miniszter (1947–48).
• Itt született 1880-ban Káplány Géza könyvtáros.
• Itt született 1887-ben Szőkefalvi Nagy Gyula matematikus, egyetemi tanár, akadémikus.
• Itt született 1891-ben Szigethy István festőművész, karikaturista.
• Itt született 1893-ban Eperjessy Kálmán történész, József Attila osztályfőnöke a makói gimnáziumban.
• Itt született 1905-ben Makkai János újságíró, közíró, 1935–1944 között magyar országgyűlési képviselő.
• Itt született 1914-ben Korondi Béla ezredes, a Rajk-per egyik mellékperének másodrendű vádlottja.
• Itt született 1935-ben, és 2018-as halála után itt is lett temetve Vitályos Ildikó színésznő.

• Itt élt élete végén Lázár Kálmán (1827–1874) ornitológus, újságíró, az MTA tagja.

• A város börtönének foglya volt néhány hónapig Ana Pauker (sz. Hanna Rabinsohn) bolsevista politikus, Románia (és egyben a világ) első női külügyminisztere (1947–1952).

Források

• Ávedik Lukács: Szabad királyi Erzsébetváros monográfiája. Szamosujvártt, 1896
• Roland Hönig: Elisabethstadt in Siebenbürgen: eine Ortsmonographie aus sächsischer Sicht. Aalen, 2001

További információk

• Virtuális séta a városban
• Armenuhi Drost-Abgarjan – Bálint Kovács – Tibor Martí: Catalogue of the Armenian Library in Elisabethopolis. Leipzig – Eger, 2011 [1] PDF
• Felvételek a www.terjhazavandor.ro oldalon

Képek

• 
  Az örmény nagytemplom szószéke
• 
  A volt mechitarista templom
• 
  A vár
• 
• 
  A törvényszék épülete az 1910-es években (ma befogadó oktatási központ)