Ana Pauker született Hanna Rabinsohn (jiddisül: חנה רבינסון; Codăești,[1] 1893. február 13.Bukarest, 1960. június 14.) román politikus, a Román Kommunista Párt tagja, külügyminiszter.[2]

Ana Pauker
Románia külügyminisztere
Hivatali idő
1947. november 6. – 1952. július 9.
ElődGheorghe Tătărescu
UtódSimion Bughici
Katonai pályafutása
Csatáimásodik világháború

Született1893. február 13.
Románia Codăești, Román Királyság
Elhunyt1960. június 3. (67 évesen)
Románia Bukarest, Románia
PártRomán Kommunista Párt,
Román Munkáspárt

HázastársaMarcel Pauker
Foglalkozás
IskoláiNemzetközi Lenin Iskola
Halál okahirtelen szívmegállás

DíjakGrand Cross of the Order of Polonia Restituta
A Wikimédia Commons tartalmaz Ana Pauker témájú médiaállományokat.

Származása, gyermekkora és ifjúsága

szerkesztés

Szülei, Szárá Kaufman és Cvi-Hers Rabinsohn, ortodox zsidók voltak, nagyapja rabbi, édesapja nagy tudású, mélyen vallásos rituális mészáros. Hat gyermekük született, ebből négy érte meg a felnőttkort. Ana Pauker már gyerekkorában megtanult héberül, s fiatalon a bukaresti zsidó elemi iskolában vállalt tanári állást. Miközben öccse, Zálmán, vallásos maradt, s a cionista mozgalomban vállalt szerepet, Ana Pauker 1915-től kezdődően elvesztette hitét, és a munkásmozgalom szolgálata mellett döntött.

Politikai tevékenysége 1945-ig

szerkesztés

Gondolkodása folyamatosan radikalizálódott: szociáldemokrata nézeteit már 1918-ban a bolsevizmus eszméi váltják föl. Ekkor ismerkedett meg férjével, Marcel Paukerrel (18961938). 1923-ban és 1924-ben a Pauker házaspárt politikai tevékenységükért bebörtönözték. A szabadulásukat követő években (19261928) Berlinben, Párizsban és Bécsben éltek. Útjaik 1928-ban váltak el. Ana ekkor Moszkvába utazott, hogy a komintern Nemzetközi Lenin Iskoláját végezze, ahol ekkortájt a nemzetközi kommunista mozgalom vezető funkcionáriusait képezték.

Ana Paukert rövidebb párizsi tartózkodást követően 1935-ben Romániában pártmunka végzése közben letartóztatták. Más vezető kommunista tisztségviselőkkel együtt tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1941 májusában fogolycserével szabadult: a szovjet fogságban sínylődő Ion Codreanu moldovai román nacionalista politikusra cserélték.

Ana Pauker úgy töltött be a következő években magas párttisztségeket, hogy közben mit sem tudott általa csupán internáltnak hitt, 1938-ban azonban a Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párton belül zajlott leszámolások áldozatául esett férje haláláról.[3] A negyvenes évek elejétől kezdve ő töltötte be a Román Kommunista Párt, illetve az ún. "moszkvai frakció" vezetőjének szerepét. 1944-ben a Vörös Hadsereggel tért vissza hazájába, ahol az első háború utáni kormány tagja lett.

Politikai tevékenysége 1945-től

szerkesztés

1945. januári moszkvai látogatását, majd a jaltai konferenciát (1945. február 411.) követően – a „tíz naponként újabb válság” jelszó jegyében, Gheorghe Gheorghiu-Dejzsel együtt – kidolgozta a RKP hatalommegragadásának tervét. Eszerint olyan gazdasági és politikai káoszhelyzetet kell teremteni, amelyben Moszkva ürügyet talál a „beavatkozásra”. 1947 novemberében elmozdították a külügyminiszteri posztról Gheorghe Tătărescut, és Paukert nevezték ki utódjául. Ana Pauker e minőségében a világ első női külügyminisztere. A Time 1948-ban úgy jellemzi, hogy Pauker „the most powerful woman alive“.[4] A külügyi tárcát egészen 1952-ig vezette, amikor is a párton belüli „tisztogatás” áldozatává vált. A Román Munkáspártból való kizárását a párt központi vezetőségének plenáris ülésén (május 2627.) jelentik be. A párttagfelvételek során elkövetett hibák miatt marasztalták el, továbbá azzal is vádolták, hogy késleltette a kollektivizálást. Kizárták a legfelsőbb pártvezetésből. Pauker július 9-éig tarthatta meg tárcáját, ezt követően rövid ideig börtönbe került. Sztálin halála után szabadult. Házi őrizetben élt, és az Editura Politică könyvkiadó lektora lett.[5] Haláláig e kiadónak szerkesztett, és francia, illetve német nyelvből fordított. Rákban halt meg.

Maradványait a bukaresti Kommunista Hősök Mauzóleumában helyezték el, 1991-ben azonban eltávolították onnan, a család pedig Izraelben temette újra.[6]

  1. Levy, Robert: Ana Pauker: The Rise and Fall of a Jewish Communist. University of California Press, 2001. 13. p. ISBN 0520223950
  2. Guvernele Romaniei – GUVERNUL DR. PETRU GROZA URL hozzáférés – 2008. augusztus 26.
  3. Marcel Pauker
  4. Könyvismertető
  5. Hunya Gábor et. al.: Románia 1944-1990. Gazdaság- és politikatörténet. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1990. 206-207, 216, 223-224. p. – ISBN 963-02-7967-3
  6. Mausoleul din Parcul Carol, o istorie incredibilă. Transilvania Reporter, 2015. május 22. (Hozzáférés: 2021. május 31.)


előző miniszter
Gheorghe Tătărescu
1945. március 6.1947. november 5.

külügyminiszter

1947. november 6.1952. július 9.

következő miniszter
Simion Bughici
1952. július 10.1955. október 3.