Gloggnitz osztrák város Alsó-Ausztria Neunkircheni járásában. 2019-ben 5944 lakosa volt.

Gloggnitz
Kilátás Gloggnitzra az Eichbergről
Kilátás Gloggnitzra az Eichbergről
Gloggnitz címere
Gloggnitz címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Alsó-Ausztria
Járás Neunkircheni járás
Polgármester Irene Gölles
Irányítószám 2640, 2671
Körzethívószám 02662
Forgalmi rendszám NK
Népesség
Teljes népesség5916 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság442 m
Terület19,6 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gloggnitz (Ausztria)
Gloggnitz
Gloggnitz
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 40′ 33″, k. h. 15° 56′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 33″, k. h. 15° 56′ 18″
Gloggnitz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gloggnitz témájú médiaállományokat.

ElhelyezkedéseSzerkesztés

 
Gloggnitz a Neunkircheni járásban

Gloggnitz Alsó-Ausztria Industrieviertel régiójában fekszik, a Schwarza folyó mentén, a Bécsi-medence délnyugati peremén, a Semmering-hágó közelében. Az önkormányzat 10 településrészt, illetve falut egyesít: Abfaltersbach (11 lakos 2019-ben), Aue (264), Berglach (27), Eichberg (85), Gloggnitz (4741), Graben (30), Heufeld (80), Saloder (19), Stuppach (566) és Weißenbach (121).

A környező önkormányzatok: északra Prigglitz, északkeletre Buchbach, délkeletre Enzenreith, délre Raach am Hochgebirge, délnyugatra Schottwien, nyugatra Breitenstein, északnyugatra Payerbach.

TörténelmeSzerkesztés

 
A gloggnitzi kastély
 
A stuppachi kastély
 
A Renner-villa

Gloggnitz környéke a régészeti leletek tanúsága szerint már az őskőkorban lakott volt. Nevének „-itz” végződése szláv eredetre utal, de pontos jelentése nem ismert. Egyes feltételezések szerint a gloknica (vagy klokotnica, "bugyogó patak), mások szerint a glognica ("kökény") volt az eredete.

Gloggnizot először 1094-ben említik I. Ekbert von Formbach gróf adománylevelében. A gloggnitzi kolostor a vornbachi apátság leányszervezeteként jött létre és egészen 1803-as bezárásáig meghatározta a település életét. Gloggnitzot először 1556-ban említik mezővárosként, bizonyíthatóan viszont csak 1622-től viseli ezt a rangot.

1819-től I. Ferenc császár privilégiuma alapján évente kétszer tarthattak vásárt. A 19. század közepén Gloggnitzot is elérte a mindenütt tapasztalható iparosítás. Textilipari és a faipari üzemeket hoztak létre. 1842-től bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe a Wien-Raaber (Gloggnitzer) Bahn (WRB, ma az osztrák Déli Vasút része), így ettől kezdve gyorsan és könnyen elérhették Bécset is. 1854-ban megnyitották a Semmeringi vasútvonalat, ezzel a Semmering-hágón való átkelés gyorsabbá vált.

Gloggnitz 1926-ban városi rangot kapott. 1948-ban Gloggnitzban választották meg Ausztria egyik első női polgármesterét, Kreszentia Hölzlt.

A második világháború végén a Semmering birtoklásáért súlyos harcok folytak. Ausztria négyhatalmi megszállása során Gloggnitz (egész Alsó-Ausztriával együtt) szovjet, a Semmering-hágótól nyugatra fekvő Stájerország brit megszállási zónába került. A háború után Gloggnitzban állították fel az első ausztriai szovjet katonai parancsnokságot. Karl Renner, a későbbi osztrák köztársasági elnök – aki ekkor Gloggnitzban lakott – már 1945. Április 3-án felvette a kapcsolatot a megszálló hatalmakkal, és tárgyalt velük a Második Osztrák Köztársaság létrehozásának céljából.

1992-ben a gloggnitzi kastély volt a színhelye az alsó-ausztriai tartományi kiállításnak.

LakosságSzerkesztés

A gloggnitzi önkormányzat területén 2019 januárjában 5944 fő élt. A lakosságszám a csúcspontját 1939-ban érte el 7240 fővel, majd 1971 után lecsökkent a mai szintjére. 2017-ben a helybeliek 88,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,2% a régi (2004 előtti), 4,4% az új EU-tagállamokból érkezett. 3,9% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,3% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 71,1%-a római katolikusnak, 7,2% evangélikusnak, 4,3% mohamedánnak, 13,9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor a német mellett (90,8%) a nagyobb nemzetiségi csoportokat a törökök (2%) és a magyarok (1,2%; 75 fő) alkották.

A lakosság számának változása:

 

LátnivalókSzerkesztés

  • a gloggnitzi kastély (volt bencés kolostor) és az apátsági templom
  • a stuppachi kastély
  • a Renner-villa és a Karl Renner-múzeum
  • az 1962-ben épült Jézus király-plébániatemplom
  • az ipari műemlék vízierőmű

KözlekedésSzerkesztés

Gloggnitz a bécsújhelyi (Bécs-Semmerig) B 17-es út mellett található, amely 1963 óta elkerüli a várost. A város közlekedési csomópont. Kiindulási pontja a B 27 útnak (Gloggnitz – Reichenau), az L134-nek (Gloggnitz – Otterthal – Kirchberg am Wechsel), az L4163-nak (Gloggnitz – Prigglitz) és az L4160-nak (Gloggnitz – Hart).1989 óta Gloggnitznak saját kijárata van az S6 Semmeringi gyorsforgalmi útra, így közvetlenül kapcsolódik az osztrák autópálya hálózathoz.

Híres gloggnitziakSzerkesztés

  • Michael Hainisch (1858–1940) politikus, 1920–1928 között köztársasági elnök

ForrásokSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schottwien című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)