Glyptodonfélék

Glyptodonfélék
	Evolúciós időszak: Késő miocén - pleisztocén
	Panochthus frenzelianus
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Vendégízületesek (Xenarthra);
Rend:	Páncélos vendégízületesek (Cingulata);
Család:	Glyptodonfélék (Glyptodontidae); (Burmeister 1879)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Glyptodonfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Glyptodonfélék témájú kategóriát.

A glyptodonfélék (Glyptodontidae) az emlősök (Mammalia) osztályának vendégízületesek (Xenarthra) öregrendjébe, ezen belül a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjébe tartozó fosszilis család.

Tudnivalók

A glyptodonfélék nagy testű, nehézpáncélzatú rokonaik voltak a náluk kisebb Pampatheriidae- és övesállat-fajoknál. A család Dél-Amerikában fejlődött ki a miocén kor idején. Miután létrejött a Panama-földszoros, körülbelül 3 millió évvel ezelőtt, egyes glyptodonféle, mint amilyen a Glyptotherium a nagy amerikai faunacsere alatt átvándorolt Észak-Amerikába.

A család fajai az utolsó jégkorszak végén tömegesen kihaltak. Velük együtt az óriáslajhár-félék és a fura kinézetű Macraucheniák is eltűntek. A náluk kisebb, és jobban alkalmazkodó övesállatok azonban megmaradtak.

Ezek az állatok jó példái a konvergens evolúciónak, mivel igen nagyon hasonlítanak a dinoszauruszokhoz tartozó ankylosauriákra és az Ausztráliában élt Meiolaniidae teknősökre.

Megjelenésük

A glyptodonfélék legfőbb jellegzetessége a teknősszerű páncélzat, amely az ők esetükben csontos lemezkékből állt. Mindegyik fajnak megvolt a saját csontos lemezkékből álló modellje és páncél alakja. A teknősöktől eltérően a glyptodonfélék nem tudták behúzni fejüket a páncélzat alá, emiatt az állatok fején a csontos lemezkék sisakszerű képződményé váltak. A farkuk is be volt nőve ezekkel a kemény lemezkékkel. A Doedicurus clavicaudatusnak buzogányszerű farka volt, amelyet ragadozók és egyes Doedicurusok ellen használt. Egyes fajok, mint amilyen a típusnem is, a Glyptodon, elérték az autók méretét is. Mint sok más vendégízületesnek, a glyptodonféléknek is hiányoztak a szemfogaik és a metszőfogaik, de ezeket pótolták a sok őrlőfog, amelyek segítségével az állatok alaposam megrágták a szívós növényeket. Állkapcsaik mélyek voltak; pofájukon lefelé induló csontos kinővések voltak, amelyek az erős rágóizmokat tartották.^[1]

Életmódjuk

A glyptodonfélék a nagy és erős páncélzatnak köszönhetően védve voltak a legtöbb ragadozótól, de kifejlődésüknek helyén és időpontjában ott éltek a nagy testű, röpképtelen, ragadozó életmódot folytató gyilokmadarak, amelyek ha nem is a legnagyobb példányokat, de a fiatalabbját zsákmányul ejthették. A nagy amerikai faunacseréig, Dél-Amerikában a gyilokmadarak voltak a csúcsragadozók. A glyptodonfélék növényevő állatok voltak.

Rendszerezés

A családba az alábbi nemek tartoztak:

Jegyzetek

↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 208. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9

Források

Glyptodont article at ScienceBlogs, with photos

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Glyptodontidae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 208. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9

[1]