Gornja Bačuga

település Horvátországban

Gornja Bačuga falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Gornja Bačuga
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállásfalu
Irányítószám44205
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség49 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság280 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 35″, k. h. 16° 15′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 35″, k. h. 16° 15′ 50″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Sziszek városától légvonalban 15, közúton 27 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 14 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegységtől északra, Pecki és Donja Bačuga között fekszik.

Története szerkesztés

Bačuga falu már a középkorban is létezett. 1382-ben már említik egyházát „ecclesia Beate Virginis nomine Bachuh”[2] alakban. 1410-ben "Bachyn praedium", illetve "Bahin praedium is alia partis montis Zrin" alakban szerepel.[2] 1461-ben "Bachyn oppidium", 1500-ban "Bahyn", 1567-ben "Wakhyn", 1723-ban, 1774-ben és 1806-ban "Bachin" néven tűnik fel a korabeli forrásokban.[2] A mai név csak 1774-ben "Bachuga" alakban tűnik fel először.[2]

1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. Bačuga pravoszláv temploma 1846-ban épült, iskoláját 1850-ben alapították. (Ma mindkettő Donja Bačuga területén áll.) A környező települések tanulói is ide jártak.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Glinai járásának része volt. 1890-ben 397, 1900-ban 446 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1905-ben megépült a Sziszek – Károlyváros vasútvonal, mely a település határán is áthalad. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1948-ban Donja és Gornja Bačugát véglegesen szétválasztották. 1949-ben Dolčani települést is Donja Bačugához csatolták. A délszláv háború előestéjén lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 79 lakosa volt.

Népesség szerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 397 446 0 660 0 531 566 567 522 444 397 83 79

(1857 és 1880 között, valamint 1910-ben és 1931-ben lakosságát Bačuga néven Donja Bačugához számították.)

Nevezetességei szerkesztés

  • A falutól keletre fekvő Kućište nevű hely eddig feltáratlan régészeti lelőhely.
  • Római vízvezeték maradványai. Közismert, hogy az ősi Petrinya területén számos forrás fakadt. Ennek jelentőségét már a rómaiak is felismerték és innen építették ki a mintegy húsz kilométerre északkeletre fekvő Siscia vízellátását. A jó minőségű téglákból épített falazott boltíves vízvezeték a mai Hrastovica, Budičina, Kraljevčani, Donja Mlinoga és Čuntić területén található források vizét gyűjtötte össze és szállította Sisciába. Építését a szakemberek a 71 körülire időre, a Flaviusok korára teszik.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés