Grab (Trilj)
Grab falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.
Grab | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Split-Dalmácia |
Község | Trilj |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 21242 |
Körzethívószám | (+385) 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 523 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 303 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 38′ 45″, k. h. 16° 45′ 41″43.645877°N 16.761472°EKoordináták: é. sz. 43° 38′ 45″, k. h. 16° 45′ 41″43.645877°N 16.761472°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSplittől légvonalban 30, közúton 45 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 11, közúton 13 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre a dalmát Zagora területén, a Sinji mező délkeleti szélén, a Kamešnica-hegység délnyugati lábánál fekszik. A településen a Ruda bal oldali mellékvize a Grab-patak folyik át.
Története
szerkesztésEz a terület már régen is gazdag volt vízfolyásokban, mely kedvezett az emberi letelepedésnek. A régészeti leletek tanúsága szerint a mai Grab területe már a késő ókorban és a kora középkorban is lakott volt. Erről tanúskodik a Grebčine településrészen az iskola épülete mellett talált jellegzetes ószláv fonott díszítéssel faragott három kőtöredék, egy oltárépítmény pilaszterének maradványai. Ezen a helyen egy épület apszisának a nyomait is megtalálták. Grebčine neve maga is a greb – grob (temető) főnévből származik. A régi temető maradványai meg is találhatók a mai temető területén. A grabi plébániához tartozó Velić falu területén egy ószláv templom maradványait is megtalálták. Ez a kereszténység korai megjelenéséről tanúskodik. Területe 1686-ban Trilj környékével együtt szabadult fel a török uralom alól, de a karlócai béke ismét török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békét követően 1718-ban történt meg, mely az új határt a Kamešnica-hegységnél húzta meg. A velencei uralom első éveiben telepítették be Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. A török alóli felszabadulás után 1720 körül épült fel a település első temploma. A régi templom egészen 1750-ig náddal volt fedve, ekkor a nádat leszedték és kőlapokra cserélték. Mindezeket Bizza érsek 1750-es egyházlátogatási leírásából tudjuk. Plébániája formálisan a živogošćei ferences kolostorhoz tartozott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 74, 1910-ben 383 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 546 lakosa volt.
Lakosság
szerkesztésLakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
74 | 834 | 418 | 282 | 268 | 383 | 1.380 | 272 | 235 | 390 | 412 | 565 | 774 | 795 | 687 | 546 |
Nevezetességei
szerkesztésA falu közepén áll Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma előtti a szent szobrával Stipa Sikirica akadémiai szobrászművész munkájával. A templomot 1874-ben építették faragott kövekből. Egyhajós épület apszissal és a homlokzat feletti harangtoronnyal. A szentélyben a márványból készült barokk főoltár mögött található a sekrestye. A szentségtartó fölött 2001-ben helyezték el Keresztelő Szent János vászonra festett képét a falu ábrázolásával a hátterében. Az oltárkép Josip Delić helyi művész munkája. A hajó jobb oldalán található a Fájdalmas Szűzanya márávny oltára az oltárképpel, míg a bal oldalon egy fából faragott oltár található Keresztelő Szent János képével, mely szintén helyi munka. A hajó falán fából faragott barokk kereszt látható. A keresztelőmedence valószínűleg a régi templomból került át. A mai templom építése előtt ugyanis egy szintén Keresztelő Szent Jánosnak szentelt régi templom állt ezen a helyen.
Védett műemlék a Samadžić családnak a Grab-patak jobb partján álló malma.[4] Nagyméretű kövekből épített kanalas típusú malom, vízszintes malomkerékkel. A hat őrlőkő még ma is használatban van. A malom melletti híd két félköríves nyílással rendelkezik, a két boltív találkozásánál épített hullámtörővel. A híd a gyalogos közlekedésre szolgál. Másik védett malomépület a Bugarin-malom,[5] mely szintén kanalas, vízszintesen elhelyezett malomkerékkel ellátott malom. Eredetileg egyemeletes ház volt, faragott kőből építve, hornyolt cserepekkel borított nyeregtetővel. A malom mellett egy emeletes épület található a földszinten istállóval, míg az első emeleten a molnár lakása volt. A Čosić-malom[6] a Grab-patak jobb oldalán áll. A beltéri és kültéri malomüzem megmaradt, és a malom még ma is használatban van. A malom mellett egy kis kőhíd található, amely gyalogos átkelőként szolgált a környező helyekről a malom és Grab falu felé.
A falu mellett az azonos nevű patakon kőhíd[7] található, melynek öt, boltíves nyílása van. Az ívek négyszögletes keresztmetszetű kőoszlopokon nyugszanak, felfelé és lefelé lekerekített hullámtörővel. a 19. század első felében épített híd felépítménye megváltozott, amikor az úttestet szélesítették és az eredeti kő mellvédet vaskorlátra cserélték.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5134.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5483.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5014.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4879.
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Trilj város hivatalos oldala (horvátul)
- Trilj turisztikai irodájának honlapja (horvátul)