Grab (Trilj)

település Horvátországban

Grab falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.

Grab
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségTrilj
Jogállásfalu
Irányítószám21242
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség523 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság303 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 38′ 45″, k. h. 16° 45′ 41″Koordináták: é. sz. 43° 38′ 45″, k. h. 16° 45′ 41″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Splittől légvonalban 30, közúton 45 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 11, közúton 13 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre a dalmát Zagora területén, a Sinji mező délkeleti szélén, a Kamešnica-hegység délnyugati lábánál fekszik. A településen a Ruda bal oldali mellékvize a Grab-patak folyik át.

Története szerkesztés

Ez a terület már régen is gazdag volt vízfolyásokban, mely kedvezett az emberi letelepedésnek. A régészeti leletek tanúsága szerint a mai Grab területe már a késő ókorban és a kora középkorban is lakott volt. Erről tanúskodik a Grebčine településrészen az iskola épülete mellett talált jellegzetes ószláv fonott díszítéssel faragott három kőtöredék, egy oltárépítmény pilaszterének maradványai. Ezen a helyen egy épület apszisának a nyomait is megtalálták. Grebčine neve maga is a greb – grob (temető) főnévből származik. A régi temető maradványai meg is találhatók a mai temető területén. A grabi plébániához tartozó Velić falu területén egy ószláv templom maradványait is megtalálták. Ez a kereszténység korai megjelenéséről tanúskodik. Területe 1686-ban Trilj környékével együtt szabadult fel a török uralom alól, de a karlócai béke ismét török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békét követően 1718-ban történt meg, mely az új határt a Kamešnica-hegységnél húzta meg. A velencei uralom első éveiben telepítették be Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. A török alóli felszabadulás után 1720 körül épült fel a település első temploma. A régi templom egészen 1750-ig náddal volt fedve, ekkor a nádat leszedték és kőlapokra cserélték. Mindezeket Bizza érsek 1750-es egyházlátogatási leírásából tudjuk. Plébániája formálisan a živogošćei ferences kolostorhoz tartozott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 74, 1910-ben 383 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 546 lakosa volt.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
74 834 418 282 268 383 1.380 272 235 390 412 565 774 795 687 546

Nevezetességei szerkesztés

A falu közepén áll Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma előtti a szent szobrával Stipa Sikirica akadémiai szobrászművész munkájával. A templomot 1874-ben építették faragott kövekből. Egyhajós épület apszissal és a homlokzat feletti harangtoronnyal. A szentélyben a márványból készült barokk főoltár mögött található a sekrestye. A szentségtartó fölött 2001-ben helyezték el Keresztelő Szent János vászonra festett képét a falu ábrázolásával a hátterében. Az oltárkép Josip Delić helyi művész munkája. A hajó jobb oldalán található a Fájdalmas Szűzanya márávny oltára az oltárképpel, míg a bal oldalon egy fából faragott oltár található Keresztelő Szent János képével, mely szintén helyi munka. A hajó falán fából faragott barokk kereszt látható. A keresztelőmedence valószínűleg a régi templomból került át. A mai templom építése előtt ugyanis egy szintén Keresztelő Szent Jánosnak szentelt régi templom állt ezen a helyen.

Védett műemlék a Samadžić családnak a Grab-patak jobb partján álló malma.[4] Nagyméretű kövekből épített kanalas típusú malom, vízszintes malomkerékkel. A hat őrlőkő még ma is használatban van. A malom melletti híd két félköríves nyílással rendelkezik, a két boltív találkozásánál épített hullámtörővel. A híd a gyalogos közlekedésre szolgál. Másik védett malomépület a Bugarin-malom,[5] mely szintén kanalas, vízszintesen elhelyezett malomkerékkel ellátott malom. Eredetileg egyemeletes ház volt, faragott kőből építve, hornyolt cserepekkel borított nyeregtetővel. A malom mellett egy emeletes épület található a földszinten istállóval, míg az első emeleten a molnár lakása volt. A Čosić-malom[6] a Grab-patak jobb oldalán áll. A beltéri és kültéri malomüzem megmaradt, és a malom még ma is használatban van. A malom mellett egy kis kőhíd található, amely gyalogos átkelőként szolgált a környező helyekről a malom és Grab falu felé.

A falu mellett az azonos nevű patakon kőhíd[7] található, melynek öt, boltíves nyílása van. Az ívek négyszögletes keresztmetszetű kőoszlopokon nyugszanak, felfelé és lefelé lekerekített hullámtörővel. a 19. század első felében épített híd felépítménye megváltozott, amikor az úttestet szélesítették és az eredeti kő mellvédet vaskorlátra cserélték.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés