Graft-bástya
A Graft-bástya (románul: Bastionul Graft, németül: Graftbastei vagy Torbastei) Brassó középkori városerődjének leglátványosabbnak tartott[1] bástyája. Az északnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.02 sorszámon szerepel.[2]
| Graft-bástya | |
 | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1515–1521 |
| Típus | bástya |
| Elhelyezkedése | |
 Graft-bástya
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 33″, k. h. 25° 35′ 14″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 33″, k. h. 25° 35′ 14″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Graft-bástya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 16. században épült a Bácsél (a Warthe-domb délkeleti oldala, németül Raupenberg) alatt. Kettős célt szolgált: az egyik, hogy felügyelje az északnyugati várfal mentén húzódó utat, a másik, hogy összeköttetést teremtsen a vár és a Fehér torony között. Ma múzeumi kiállítás tekinthető meg benne.
Elnevezése szerkesztés
A bástya a Graft-csatornától, a Köszörű-patak 14. században Újbrassó szélén kialakított vízelvezetőjétől kölcsönzi nevét (Gracht alnémetül sáncot jelent).[3] Németül Torbastei-nek, azaz Kapu-bástyának is nevezik; ez nem jelenti azt, hogy itt valamikor városkapu lett volna, hanem a bástya formájára, a csatorna fölötti kapuszerű boltívre utal.[4] Orbán Balázsnál nyergesek erődje néven jelenik meg, mivel a nyereggyártók céhe védte és tartotta karban.[5]
Története szerkesztés
Brassó első várfalait a 14. század végén kezdték építeni, és a 15. század közepére készültek el velük.[6] Az északnyugati várfal ekkor még távolabb volt a Graft medrétől, és nyolc torony őrizte. Ugyanekkor építették a Warthe-dombot vigyázó Fehér tornyot.[7]
A falból messzire kiugró Graft-bástyát 1515–1521 között építették a Fehér torony alatt, egyenlő távolságra a várfal két sarkától, hogy rálátást biztosítson az egész északnyugati várfalra, mozgóhídon keresztül könnyen elláthassa a Fehér tornyot lőszerekkel és élelemmel, és ostrom idején is biztosíthassa a torony védőinek cseréjét.[8] 1545–1550 között egy további várfalat is emeltek; ekkor nyerte el a bástya jelenlegi formáját.[9] 1575-ben a várfal és a patak között gyalogos utat alakítottak ki, a mai Várkert sétány elődjét.[10]
1809. augusztus 24-én egy felhőszakadás során a Köszörű-patak kicsapott a Graft-csatornából, és megrongálta a bástyát és az északnyugati várfalat. 1822-ben a falat három boltívvel erősítették meg; ezek közül 1902-ben kettőt lebontottak a hozzájuk tartozó várfallal együtt, Friedrich Czell házának építésekor.[8]
2001-ben a bástya teteje részben leégett; 2002-ben kijavították.[7] 2003–2005 között felújították; ekkor javították ki a Fehér-toronyhoz vezető lépcsőt is.[8]
Leírása szerkesztés
Az építmény háromszintes, nyeregtetős fedéllel; alapjánál a fal vastagsága 4 méter. Mindkét oldalán lőrések és forró szurok leöntésére kialakított nyílások vannak, a Fehér torony elérését a hegy felőli oldalon nyíló ajtó és felvonóhíd szolgálta. A felvonóhidat befalazták, azonban az ajtó ma is létezik, és itt nyílik bejárás a bástyába.[11] Belsejében a Brassó Megyei Történeti Múzeum állandó kiállítása tekinthető meg a város középkori védőműveiről és védőiről. Egy időben kávézó és szuvenírbolt is működött benne.
Északkeleti falán eredetileg nyolcsoros felirat állt, melynek nagy része ma már olvashatatlan, és korábbi másolat sem maradt fenn róla.[12]
Képek szerkesztés
-
A bástya délnyugatról -
A bástya északkeletről -
A bástya a Bácsél felől -
A bástya felirata
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gate Bastion. In Your Pocket. (Hozzáférés: 2017. január 26.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 30. o. (2010). ISBN 9783412206024
- ↑ Bastionul Graft. Brașovul, I. évf. 105. sz. (2014. augusztus 19.) 6. o. ISSN 2360-0217
- ↑ Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Jekelius 77–78. o.
- ↑ a b Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus, 41–43. o. (2016). ISBN 9789737822949
- ↑ a b c Aldea 62–65. o.
- ↑ Pavalache 174. o.
- ↑ Pavalache 194. o.
- ↑ Jekelius 69–72. o.
- ↑ Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 13 (német nyelven). Brassó: Aldus, 88. o. (2013). ISBN 9789737822710
Források szerkesztés
- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
- ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355
.svg){kind=small}