Grigorij Alekszandrovics Margulisz

orosz matematikus

Grigorij Alekszandrovics Margulisz (Moszkva, 1946. február 24. –) Fields-érmes, Wolf- és Abel-díjas orosz-amerikai matematikus.

Grigorij Alekszandrovics Margulisz
Született 1946. február 24. (78 éves)[1]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem Mechanikai és Matematikai Kara (–1967)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Margulisz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

1970-ben kandidátus lett. Témavezetője Jakov Grigorjevics Szinaj volt. Disszertációjának címe: On some aspects of the theory of Anosov flows. 1970-1991 között a Moszkvai Állami Egyetem Információtovábbítási Intézetének munkatársa. 1978-ban Fields-érmet kapott, de a szovjet hatóságok nem engedték kiutazni a Helsinkiben megrendezett matematikai kongresszusra a díj átvételére. 1991 óta a Yale Egyetem professzora.

Főbb eredményei szerkesztés

  • Valószínűségszámítási, p-adikus analízisbeli és algebrai geometriai módszerek segítségével bebizonyította a Zelberg–Pjatyeckij–Sapiro-sejtést: magas rangú Lie-csoportok hálói aritmetikaiak.
  • Oppenheim 1929-es sejtését igazolva, 1986-ban bebizonyította, hogy ha n≥3 és a   kvadratikus alak indefinit, valamelyik   hányados irracionális, akkor minden ε>0-ra létezik nemnulla egész x vektor, amire |Q(x)|<ε.
  • Kazsdan egy állítását használva belátta Banach sejtését, vagyis azt, hogy n≥ 4-re a Lebesgue-mérték az egyetlen végesen additív, izometria-invariáns mérték az n dimenziós gömb Lebesgue-mérhető halmazain.
  • Explicit konstrukciót adott korlátos fokú expander gráfokra.

Díjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés