Grigorij Alekszandrovics Patyomkin

orosz politikus és hadvezér

Grigorij Alekszandrovics Patyomkin, Tavricseszkij (tauriai vagyis krími) herceg (17391791) orosz politikus és hadvezér, az 1762. évi palotaforradalom megszervezője, II. (Nagy) Katalin cárnő kegyence. A parasztság jólétének bizonyítására a cárnő látogatásakor díszletfalvakat építtetett.[1]

Grigorij Alekszandrovics Patyomkin
Katonai pályafutása
Csatái

Született1739. szeptember 13.
Chizhevo
Elhunyt1791. október 5. (52 évesen)
Rădenii Vechi
SírhelySt. Catherine's Cathedral, Kherson

SzüleiAlexander Potemkin
ÉlettársII. Katalin orosz cárnő
Foglalkozás
IskoláiMoszkvai Birodalmi Egyetem
VallásOrosz Ortodox Egyház

Díjak
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky (1774)
  • Fehér Sas-rend
  • Fekete Sas-rend
  • Szent Anna-rend (1770)
  • Order of St. George, 3rd class (1770. július 27.)
  • Szent András-rend (1774. december 25.)
  • Order of St. George, 2nd class (1775. november 26.)
  • Order of St. George, 1st class (1788. december 16.)
  • Order of Saint Stanislaus
  • Knight of the Order of the Elephant (1776)
  • Royal Order of the Seraphim (1776. április 29.)
  • Order of St. Vladimir, 1st class (1782)
  • Gold Sword for Bravery (1774)
  • Szent Vlagyimir-rend
  • Elefántrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Patyomkin témájú médiaállományokat.

Életrajza

szerkesztés

Patyomkinról már életében legendák keringtek. Barátai, az Orlovok mutatták be Katalinnak, akinek tetszését azonnal megnyerte vonzó külseje, szellemessége és bátorsága. Orlov féltékenységből megverette, s fél szemére megvakult. Az incidens után kolostorba vonult, de Katalin bűntudatot érzett, és visszahívatta. Pályája innentől felfelé ívelt. 1774-ben Orlovot menesztették, megkapta búcsúajándékát, s már Patyomkin volt a cárnő kegyence, ami mindenkor a főhadsegédi és a vezérőrnagyi ranggal járt. Patyomkin tíz évvel volt fiatalabb az akkor 45 éves cárnőnél. Kapcsolatuk mindössze két évig tartott: viharos volt, és féltékenységi jelenetek tarkították.

Patyomkin ügyesen megszervezte visszavonulását. A kegyenc elődöktől eltérően hatalma töretlen maradt, még utódait is ő nevezte ki. Katalintól a címeken túl drága ajándékokat is kapott. Vagyonát 28 millió rubelre becsülték, míg Oroszország éves bevétele 60 millió rubel volt. Költséges mulatságokat tartott; hihetetlen elbűvölő és közönségesen durva is tudott lenni.

1776 után az államügyekbe vetette magát és az orosz hadsereg főparancsnoka lett. A Orosz–török háború (1768–74) idején több sikeres csatát vezetett. A háborút lezáró Kücsük-kajnardzsi béke eredményeképp Oroszország megszerezte a Krím félszigetet, a Fekete-tenger partvidékét és Dél-Ukrajnát. Kormányzóként utakat építtetett, manufaktúrákat alapított, kereskedelmi központokat, közigazgatási egységeket hozott létre. Megreformálta a hadsereget.

Munkájára büszke volt, amit egy hosszú és költséges utazás során mutatott meg Katalinnak. Kijeven át, a Dnyeper mentén, Bahcsiszeráj, Poltava útvonalon mutatta be a birodalmat. A rossz nyelvek szerint a divatos ruhájú, éljenző parasztok nem voltak valósak, a díszleteket minden éjjel faluról falura szállították.

1791-ben az orosz–török háborút lezáró jászvásári béketárgyalásokat félbeszakítva Pétervárra utazott, hogy éket verjen az új kegyenc, Zubov és Katalin közé. Miután ez nem sikerült, visszatért Jászvásárba, s itt érte a halál. II. Katalin mélyen megrendült; Patyomkin életének igazi társa volt.[2]

Az orosz cári haditengerészet egyik 1903-ban szolgálatba állított, 13 107 tonnás pre-dreadnought csatahajója a Knyaz Patyomkin Tavricseszkij nevet viselte Grigorij Alekszandrovics Patyomkin tiszteletére.[3]

  1. Egyetemes Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001.
  2. V. Molnár László: Az „éjszaka cárja”, Grigorij Patyomkin: II. Katalin kegyencének karriertörténete. In: Valóság 2012. (55. évf.) 11. sz. 33–44. o.
  3. http://www.navypedia.org/ships/russia/ru_bb_knyaz_potyomkin_tavricheskiy.htm