Főmenü megnyitása

Gutkeled Joakim vagy Joachim (? – 1277. április) szlavón bán a Gutkeled nemzetségből, a kor egyik jelentős hatalmú bárója. IV. Béla, V. István és IV. László korának két bárói pártja közül a IV. Bélát támogató Kőszegi család fő szövetségese.

Gutkeled Joakim
Született nem ismert
Elhunyt 1277. április
SzüleiGutkeled nembeli István
Foglalkozása katona
Tisztség Horvát bánok listája
Halál okacsatában elesett
A Gutkeledek címere

ÉleteSzerkesztés

Apja, Gutkeled nembeli István nádor, szlavón bán volt. A IV. Béla és fia, a későbbi V. István közötti viszály kezdetén Béla hívei közé tartozott, hercegi pohárnokmesteri címet kapott, 1264-ben azonban – fivéreivel Miklóssal, Istvánnal és Pállal együtt – Istvánhoz pártolt át. Ezért jelentős birtokadományokat kapott az István "ifjabb király" uralmi területéhez tartozó Erdélyben és Kelet-Magyarországon, majd István hatalomra jutásakor, 1270-ben szlavón bán lett. Testvérei is birtokadományokat és ispáni tisztséget kaptak, így a Gutkeled nemzetség V. István uralkodásakor már az ország jelentős egybefüggő területén gyakorolta a tényleges hatalmat. Központja családi vára: Sztenicsnyák volt, de bánként Kapronca várát is uralta. Ekkoriban vette feleségül a IV. Béla által összeházasított Babenberg Margit és Roman halicsi herceg leányát, amivel egyszerre három uralkodóházzal (köztük az Árpád-házzal) is rokoni kapcsolatba került és elvileg igényt formálhatott a Babenberg-örökség egy részére is. Gyors felemelkedése arra ösztönözte, hogy az országos politika alakításában is részt vegyen. A világszép Kun Erzsébet királyné bizalmasa lett, így valószínű, hogy 1272 júniusában vele egyetértésben rabolta el és vitte Kapronca várába a trónörökös László herceget. A király sikertelenül ostromolta a várat majd az átélt megaláztatások hatására augusztus 6-án meghalt. Elképzelhető, hogy Joachim részt vett Béla macsói herceg (IV. Béla unokája) 1272-es meggyilkolásában is, akinek halálával IV. László vált a trón egyedüli örökösévé.

A koronázás után Joachim tárnokmester lett, és a Kőszegiekkel valamint a Geregyékkel együttműködve 1272 és 1276 között többször is hatalomra került. A még gyermekkorú IV. László helyett különböző bárói klikkek irányították az országot. Joachim először a királynéval fordult szembe, majd a Csákokkal küzdött meg. A párturalom persze úgy meggyengítette az országot, hogy II. Ottokár cseh király megyényi területeket foglalhatott el belőle. 1274-ben a Kőszegiekkel együtt először a királyt és anyját ejtették foglyul, majd miután Csák Péter kiszabadított őket, a király öccsét, András herceget kerítették hatalmukba, hogy ellenkirályként használják fel. A Fejér megyei Tác közelében egykor létezett településnél, Fövenynél azonban csatát vesztettek, így majd' egy évre kiszorultak a hatalomból. 1275-76-ban szinte már polgárháború dúlt a két párt között. Paradox módon azonban Joachim, a királyi hatalommal legelőször szembeforduló báró, 1277-ben éppen az ország egységének védelmében esett el egy csatában, amit a későbbi kiskirály Babonić-ősök ellen vívott. Mivel fiai nem voltak, fivérei pedig nem voltak elég ambiciózusak, ezért a Gutkeled-territóriumot felosztották a Kőszegiek és a Babonićok.

Joachim a külpolitikába is beleszólt. Ő vezette azt a királyi sereget, amely 1276-ban felszabadította Sopront II. Ottokár uralma alól. Dinasztikus törekvéseivel (részesedés a Babenberg-örökségből) is magyarázható, hogy elősegítette a király és Habsburg Rudolf szövetségét, amely II. Ottokár cseh király bukásához (morvamezei csata) és a Habsburgok felemelkedéséhez vezetett.

ForrásSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967)
  • Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig – Magyarok Európában I. (Háttér lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1990)
  • Marczali Henrik: Nagy Képes Világtörténet
  • Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 1993.
  • Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. 2., bőv., jav. kiadás. Bp. 2006.