Győriványi Sándor

magyar politikus, egyetemi tanár, pedagógus, technikatörténész, munkaügyi miniszter, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 24.

Győriványi Sándor (Budapest, 1927. január 31.Budapest, 2007. december 31.) magyar pedagógus, technikatörténész, politikus. 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1991 között munkaügyi miniszter.

Győriványi Sándor
A Magyar Köztársaság munkaügyi minisztere
Hivatali idő
1990. május 23. – 1991. január 16.
UtódKiss Gyula

Született1927. január 31.
Budapest[1]
Elhunyt2007. december 31. (80 évesen)
Budapest[2]
PártFüggetlen Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt

Foglalkozáspolitikus
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1958)

Fiatalkora

szerkesztés

Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, de 1949-ben kizárták. 1945 és 1946 között kötélgyártó tanonc, majd egyetemi kizárása után 1958-ig kötélgyártó szakmunkás volt. 1958-ban tudta csak befejezni egyetemi tanulmányait.

1952-ben nősült meg, egy fiúgyermekük született.

Tanári pályája

szerkesztés

1964-ig a Munkaerő Tartalékok Hivatalánál tanított a szakmunkástanuló iskolában, majd 1970-ig a Belkereskedelmi Minisztérium országos áruismereti szakfelügyelője volt. 1962-ben kezdett tanítani a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen és a későbbi Budapesti Gazdasági Főiskolán. 1970 és 1987 között a Szász Ferenc Iparcikk-kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója volt. 1987 és 1990 között nyugdíjas volt. 1986-ban Kiváló Pedagógus címmel díjazták. 42 könyve és számos cikke jelent meg.

Politikai pályafutása

szerkesztés

Politikai pályafutását 1945-ben kezdte, amikor belépett az FKgP-be. 1947-ben átlépett a Balogh István páter vezette FMDP-be, országgyűlési pótképviselő volt. 1946 és 1947 között a Független Ifjúság egyetemi megbízottja, illetve 1947 és 1948 között a Független Magyar Ifjúság országos elnöke volt.

1956-ban az újjáalakult FKGP pedagógus csoportjának újjászervezésében segített. A politikai életbe 1988-ban tért vissza, amikor az újjáalakult FKgP XIII. kerületi szervezetének ügyvezető elnökévé választották, mely posztot 1989-ig töltötte be. Az 1990-es országgyűlési választáson bekerült az Országgyűlésbe. Az FKgP-vel kötött koalíciós megállapodás értelmében Antall József miniszterelnök a rendszerváltás utáni első munkaügyi minisztere lett. Posztját az 1991-es első pártszakadásig viselte. 1993 és 1994, majd 1997 és 1998 között a párt alelnöke, illetve 1994 és 1998 között elnökségi tagja volt.

A 36-ok kiválása után a független képviselőkként dolgozó FKGP-csoport vezetője volt a ciklus végéig, 1994-ben ismét országgyűlési mandátumot szerzett, az FKgP-frakció helyettes vezetője volt. A ciklus alatt szociális és egészségügyi bizottság alelnökeként is dolgozott.

1999-től haláláig a Veszprémi Akadémiai Bizottság kézművesipar-történeti munkabizottság vezetőségi tagja, illetve 2002-től haláláig a Magyar Kézműves-ipartörténeti Egyesület felügyelő bizottságának elnöke volt.

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 19.)