Wikipédia

HMS Ark Royal (91)

Az HMS Ark Royal (Királyi Bárka) a brit Royal Navy (Királyi Haditengerészet) nagyméretű, flotta repülőgép-hordozója volt, melyet a II. világháborúra való felkészülés jegyében, az 1934-es flottafejlesztési program (1934 build programme) keretében, 1935-ben kezdtek építeni. Fordulatos pályafutása és tragikus végzete miatt minden idők egyik leghíresebb brit hadihajójának tekinthető.[1][2]

HMS Ark Royal
Hajótípusflotta repülőgép-hordozó
ÜzemeltetőA Brit Királyi Haditengerészet zászlaja Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztálynincs
Pályafutása
ÉpítőCammell Laird
Megrendelés1934.
Építés kezdete1935. szeptember 16.
Vízre bocsátás1937. április 13.
Szolgálatba állítás1938. december 16.
Szolgálat vége1941. november 14.
Sorsaelsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás22 353 t sztenderd, 28 165 t maximális
Hossz240 m
Szélesség28,895 m
Merülés8,473 m
Sebesség30 csomó (56 km/h)
Hatótávolság14 100 km 20 csomós (37 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 16 db(8 x 2) 113 mm-es ágyú, a lövedék tömege: 24,9 kg
  • 16 db (4 x 4) 40 mm-es gépágyú
  • 32 db (8 x 4) 12,7 mm-es géppuska
Repülőgépek72 db (maximális), a gyakorlatban 60 db
Páncélzat
  • övpáncél: 114 mm
  • fedélzet: 89 mm
    • Legénység1580 fő
    Férőhelyek száma1580 (ship's company)
    A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Ark Royal témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Története

    szerkesztés

    Az HMS Ark Royal volt a második brit repülőgép-hordozó a kisméretű HMS Hermes után, amelyet eleve repülőgép-hordozónak terveztek, építésénél felhasználták a korábbi, ilyen típusú brit egységekkel szerzett tapasztalatokat. A korábbi, nagyméretű brit flotta repülőgép-hordozók vagy csatacirkálók (HMS Furious, HMS Courageous, HMS Glorious) vagy csatahajók (HMS Eagle) átépítéséből születtek.[3]

     
    Az HMS Ark Royal vízre bocsátása 1937. április 13-án.

    Dizájn

    szerkesztés

    A tervezők célja a repülőgépek minél könnyebb üzemeltetése, a dokkolási lehetőségek és a washingtoni és a londoni haditengerészeti egyezmények méretkorlátozásai miatt egy, a lehető legnagyobb felszállófedélzettel rendelkező, kétszintes hangárral ellátott, maximum 22 000 tonna körüli sztenderd vízkiszorítású egység megalkotása volt. Ennek érdekében a felszállófedélzet 240 méteres hosszával jóval túlnyúlt a vízvonalon mindössze 219,91 méteres hajótesten. A kétszintes hangárt elvben 72 db repülőgép befogadására tervezték, azonban a hajó a gyakorlatban csak maximum 60 db repülőgépet üzemeltetett. Az HMS Ark Royal volt az első nagyobb brit hadihajó, mely a hagyományos szegecselés helyett hegesztéssel épült, így jó 500 tonna súlymegtakarítást értek el.[4]

    A felszállófedélzet repülőgépek számára használható hossza 219,5 méter, maximális szélessége 29 méter volt. A felső hangár hossza 173,1 méter, szélessége 18,3 méter, magassága pedig 4,9 méter. Az alsó hangár hossza 137,8 méter, szélessége 18,3 méter, magassága 4,9 méter. A hangárokat három lift szolgálta ki, két lift 13,7 x 6,7 méteres, a harmadik 13,7 x 7,6 méteres méretű volt. A felszállófedélzet elején kapott helyet a két katapult, melyek egy 5,4 tonnás repülőgépet 122 km/h sebességgel tudtak indítani.[5]

    Páncélzat

    szerkesztés

    Az HMS Ark Royal cirkáló szintű páncélzatot kapott, vízvonalon a hajótest hosszának 45̬%-ára kiterjedő 114 mm maximális vastagságú, végein 76 mm-es keresztválaszfalakkal lezárt övpáncélzat oltalmazta, mely 4,08 méterre ért a vízvonal alá. Az övpáncélzat peremén egy a gépházak és lőszerraktárak fölött 89 mm maximális vastagságú páncélfedélzet feküdt, erre a páncélfedélzete került a kétszintes hangár, vagyis az alsó hangár padlóját ez a páncélfedélzet képezte, végül a felső hangár tetejére a felszállófedélzet. Vagyis a későbbi, összesen hat egységből álló Illustrious- (HMS Illustrious, HMS Victorious, HMS Formidable, HMS Indomitable) és Implacable-osztályú (HMS Implacable, HMS Indefatigable) brit "páncélos repülőgép-hordozókkal" ellentétben a felszállófedélzete és hangárjai páncélozatlanok maradtak. Az övpáncélzat, annak keresztválaszfalai és a páncélfedélzet alkották a központi, páncélozott citadellát. Az övpáncélzat mellett a torpedóvédelmet a hajótest kiöblösödő oldalkamrái (bulge) képezték, melyek feladata a torpedók és aknák robbanása erejének elnyelése, tompítása, kialakításra került továbbá egy 38 mm páncélvastagságú torpedófal is. Ennek a rendszernek elvben ki kellett bírnia 380 kg TNT rombolóerejét.[6][7]

    Fegyverzet

    szerkesztés

    Az HMS Ark Royal a korábbi és kortárs brit és külföldi repülőgép-hordozókhoz képest rendkívül erős légvédelmi fegyverzetet kapott, ezen a téren felülmúlta az amerikai és japán hordozókat. A nehéz légvédelmi fegyverzetet összesen 16 db, kettesével nyolc lövegtoronyba épített 114 mm L/45 QF Mk I löveg alkotta. A könnyű légvédelmi fegyverzete pályafutása végén 4 db (4 x 1) 47 mm L/40 3 fontos Hotchkiss Mk I gépágyúból, 32 db (4 x 8) 40 mm L/39 2 fontos QF Mk VIII gépágyúból, 32 db (8 x 4) 12.7 mm L/62 géppuskából állt.[8]

    Repülőcsoport

    szerkesztés

    Az HMS Ark Royal elvben 72 db, a gyakorlatban maximum 60 db repülőgépet üzemeltetett. A II. világháborúban fő csapásmérő típusa a Fairey Swordfish torpedóbombázó volt, szolgáltak még rajta modernebb Fairey Albacore torpedóbombázók, valamint Blackburn Skua zuhanóbombázók is. Előbb Gloster Gladiator és Blackburn Roc, majd Fairey Fulmar vadászrepülőgépek látták el a hordozó védelmét. Felderítő és kutató-mentő feladatokra Supermarine Walrus repülőcsónakok alkalmaztak. A II. világháború előtt fedélzetén Hawker Nimrod és Hawker Osprey vadászrepülőgépek szintén megfordultak. A repülőgépek számára 454 600 liter kerozint tároltak.[9]

    •  
      Fairey Swordfish torpedóbombázó
    •  
      Fairey Albacore torpedóbombázó rajza
    •  
      Blackburn Skua zuhanóbombázó rajza
    •  
      Blackburn Roc Mk.I géppuskatornyos vadászrepülőgép rajza
    •  
      Fairey Fulmar Mk I vadászrepülőgép
    •  
      Supermarine Walrus repülőcsónak egy brit repülőgép-hordozó fedélzetén

    Pályafutása

    szerkesztés

    A II. világháborúban

    szerkesztés

    Mint a II. világháború kitörésekor a legmodernebb brit repülőgép-hordozónak számító egységet, az HMS Ark Royal-t rendkívül intenzíven vetették be a Royal Navy atlanti-óceáni, norvégiai és a földközi-tengeri flottaműveleteinek támogatására. Az HMS Ark Royal 1940 júniusától 1941 novemberéig a gibraltári támaszpontú Force H (H-erő) nevű flottakötelék tagja volt, ekkor leggyakrabban közvetlenül a 32 000 tonnás HMS Renown csatacirkálóval és a 9100 tonnás HMS Sheffield könnyűcirkálóval működött együtt.

    •  
      Az HMS Ark Royal olasz légitámadás alatt a Spartivento-foknál vívott csata során
    •  
      Az HMS Ark Royal a 32 000 tonnás HMS Renown csatacirkáló társaságában
    •  
      Az HMS Renown brit csatacirkáló jellegrajza
    •  
      Az HMS Sheffield nagyméretű könnyűcirkáló

    Elsüllyesztése

    szerkesztés

    Az HMS Ark Royal elsüllyesztése

    Az HMS Ark Royal 1941. november 13-án Máltáról gibraltári támaszpontjára hazatérőben egyetlen torpedótalálatot kapott a német U81 tengeralattjárótól, a kárelhárítás során kapitánya rendkívül súlyos szakmai hibákat vétett, a repülőgép-hordozó 14 órával a támadás után elsüllyedt.[10]

    •  
      A süllyedő HMS Ark Royal, mellette az HMS Legion romboló
    •  
      A süllyedő HMS Ark Royal és az HMS Legion romboló
    •  
      A süllyedő HMS Ark Royal és az HMS Legion romboló

    Galéria

    szerkesztés
    •  
      Az HMS Ark Royal 1939-ben, Fairey Swordfish torpedóbombázói társaságában
    •  
      Az HMS Ark Royal a nyílt tengeren, két Fairey Swordfish torpedóbombázó kíséretében
    •  
      Blackburn Skua zuhanóbombázók az HMS Ark Royal fedélzetén
    •  
      Az HMS Ark Royal hajóteste a tat felől nézve; jól megfigyelhető a nagy, 17,1 méteres szabad oldalmagassága

    Jegyzetek

    szerkesztés
    1. ↑ Hobbs, Davidː British Aircraft Cariersː Design, Development and Service Histories, Seaforth Publishing, Barnsley 2013 ISBN 978 1 84832 138 0 130. o.
    2. ↑ https://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cv1_ark_royal.htm
    3. ↑ Hobbs, Davidː British Aircraft Cariersː Design, Development and Service Histories, Seaforth Publishing, Barnsley 2013 ISBN 978 1 84832 138 0 130. o.
    4. ↑ Hobbs, Davidː British Aircraft Cariersː Design, Development and Service Histories, Seaforth Publishing, Barnsley 2013 ISBN 978 1 84832 138 0 130-131. o.
    5. ↑ https://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cv1_ark_royal.htm
    6. ↑ Hobbs, Davidː British Aircraft Cariersː Design, Development and Service Histories, Seaforth Publishing, Barnsley 2013 ISBN 978 1 84832 138 0 131. o.
    7. ↑ https://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cv1_ark_royal.htm
    8. ↑ https://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cv1_ark_royal.htm
    9. ↑ https://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cv1_ark_royal.htm
    10. ↑ https://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cv1_ark_royal.htm

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=HMS_Ark_Royal_(91)&oldid=27216780”