Washingtoni haditengerészeti szerződés

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 14.

Az ún. washingtoni egyezmények az Európán kívüli kérdéseket és a Távol-Kelet területi rendezését oldották meg 1921. november 12.1922. február 6. között. Részt vevő országok: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Hollandia, Portugália és Kína.

Előzmények

szerkesztés

A Párizs környéki békeszerződésekkel elégedetlen Egyesült Államok képviselői 1919. december 9-én elhagyták a kongresszust.

1920. március 19-én az Amerikai Szenátus leszavazta a versailles-i békeszerződések ratifikálását, és elutasította a létrejött többi békekötést is, és a volt hadviselő felekkel külön kötött békét.

Négyhatalmi szerződés

szerkesztés

Öthatalmi szerződés

szerkesztés
  • USA, Japán, Franciaország, Anglia, Olaszország
  • Flottaegyezmény, jelentősen csökkentette az egyes haditengerészetek méretét, régebbi hajók és újonnan épülők kötelező selejtezésével, 10 évre fel kellett függeszteni a csatahajók építését, ez alól csak Nagy-Britannia kapott felmentést, megépíthette a Nelson osztály két egységét, valamint meghatározza, hogy milyen arányú nehéz hadihajó (csatahajó, csatacirkáló) flottával rendelkezhetnek az aláíró országok egymáshoz képest:
Nagy-Britannia:5, USA: 5; Franciaország: 1,67; Japán: 3; Olaszország 1,67.[1] Továbbá szabályozzák a nagyobb hadihajók maximális méreteit és fegyverzetét (csatahajó, csatacirkáló: 35 000 t, legfeljebb 406 mm-es ágyúk, cirkáló 10 000 t.legfeljebb 203 mm-es ágyúk, repülőgép-hordozó: 27 000 t). A megállapodás eredményeként a brit és amerikai csatahajóflotta között paritás jött létre, azonban a közepes (cirkáló) és könnyű (romboló) egységekben nagyarányú brit számbeli túlsúly érvényesült az Egyesült Államokkal szemben a II. világháború kitöréséig. Az egyezmény eredménye, hogy mind a brit Royal Navy, mind az amerikai US Navy kiegyenlíthetetlen, döntő 5 : 3 arányú erőfölényben volt a rivális japán flottával szemben. Franciaország és Olaszország viszonylatában a papírformával ellentétben az olaszok kellő anyagi erőforrások híján nem tudták elérni a számukra engedélyezett paritást.[2]
  • USA építhet bázisokat Alaszkában, a Panama-csatornánál és a Hawaii-szigeteken
  • Nagy-Britannia is építhet bázisokat az Indiai-óceán körzetében (Szingapúr óriási erődje)
  • Ezek célja: Japán területi növekedésének akadályozása (Japánban ekkor Ipari forradalom -> gyarmatokat akar)

Kilenchatalmi egyezmény

szerkesztés
  1. Washington Conference | 1921–1922”, Encyclopedia Britannica (Hozzáférés: 2018. március 7.) (angol nyelvű) 
  2. Keegan, John: A tengeri hadviselés története, Corvina Kiadó Bp. 1998 ISBN 9631344762
  • Világtörténet évszámokban 1789–1945 (Összeáll.: Ormos Mária) Budapest, Gondolat 1982. ISBN 963 281 091 0