A hangszalagok (vagy hangszálak, a latin plica vocalis) két vízszintesen elhelyezkedő redő a gégeben. Hangképzés akkor történik, amikor a levegő a tüdőből átmegy a két hangszalag közötti nyíláson, bizonyos feltételek mellett, többek között, hogy a hangszalagok nedvesek és nem túl feszesek.

Gége felépítése - valódi hangszalag (Vocal fold), álhangszalag (Ventricular fold)
A hangszalagrés nyitva lélegezésnél (balra) és zárva a beszédnél vagy éneklésnél (jobbra)

A hangszalag szövete öt rétegből áll: legkívül található a hám s ezen belül a felszíni réteg . Ez a kettő együtt alkotja a burkolatot . A felszíni réteg alatt található a közbenső és a mély réteg . Ezt a kettőt együtt vokális ligamentnek nevezik. Ez az ínszalag a felszíni réteggel együtt képezi a „lamina propriát” amelyen belül található az ötödik réteg, a „lamina muscularis”. Ennek az öt rétegnek különböző a rugalmassága és a viszkozitása és körülbelül milliméter vastagságú.

A hangszalagok közötti nyílás a hangszalagrés.

A hangszálak hossza meghatározza többek között a hangszínt. Például Tim Stormsnak, annak a személynek, aki a legmélyebb basszushangot produkálta, körülbelül kétszer olyan hosszú a hangszalagja, mint más férfiaknak. [1]

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stämband című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

JegyzetekSzerkesztés

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés