Hans-Georg Gadamer

német filozófus

Hans-Georg Gadamer (Marburg, 1900. február 11. – Heidelberg, 2002. március 13.) német filozófus, a hermeneutika egyik képviselője.

Hans-Georg Gadamer
Hans-Georg Gadamer (jobbra) és Wassili Lepanto (2000)
Hans-Georg Gadamer (jobbra) és Wassili Lepanto (2000)
Született 1900. február 11.[1][2][3][4][5]
Marburg[6][7]
Elhunyt 2002. március 13. (102 évesen)[2][8][3][4][5]
Heidelberg[9][7]
Állampolgársága német
SzüleiJohannes Gadamer
Foglalkozása
  • filozófus
  • egyetemi oktató
Tisztség Member of the Athens Academy
Iskolái
  • Marburgi Egyetem
  • Wrocławi Egyetem (1918–1919)
  • Marburgi Egyetem (1919–1922, doktorátus)
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje
  • az Ottawai Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Bamberg
  • a Varsói Egyetem díszdoktora
  • Reuchlin Award (1971)
  • Hegel Prize (1979)
  • Sigmund Freud-díj (1979)
  • Karl Jaspers-díj (1986)
  • Hanns Martin Schleyer Prize (1987)
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1993)
  • honorary doctor of the University of Wrocław (1995)
  • honorary doctor of the Leipzig University (1996)
  • a Károly Egyetem díszdoktora (1997)
  • honorary doctor of the University of Marburg (1999)
  • Palermo díszpolgára (2000)
Sírhely Heidelberg
Filozófusi pályafutása
Akik hatottak rá
Fontosabb művei
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans-Georg Gadamer témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Hans-Georg Gadamer apja gyógyszerész-kémikusként tevékenykedett és 1902-től lett a breslaui egyetem rendes professzora. Gadamer gyermekkorát így Breslauban töltötte és 1909-től 1918-ig a "Szentlélek Gimnáziumba" járt majd az ottani egyetemen kezdte meg tanulmányait. 1919-ben Marburgba költözött és ott folytatta az egyetemet, ahol Paul Natropnál és Nicolai Hartmann-nál 1922-ben egy Platónról írt tanulmánnyal doktorált.

1923-tól a Freiburg im Breisgau-i egyetemen látogatta Edmund Husserl és Martin Heidegger előadásait. A Heideggerrel való találkozás a fiatal Gadamerre "korai magabiztosságának totális megrázkódtatásaként" hatott. 1924-ben kezdte el klasszikus filológiai tanulmányait, mert "az volt az érzésem, hogy ezen kiemelkedő elme (Heidegger) fölényessége megfojt, ha nem találok olyan talajt a lábam alatt, amelyen biztosabban állok, mint ez a hatalmas gondolkozó maga". Gadamer 1927-ben államvizsgázott ugyanitt.

1929-ben habilitált Heideggernél, majd a marburgi egyetem tanára volt. 1931-ben megjelent a habilitációja Platón dialektikus etikájáról. 1933-ban Párizsba ment. Egy évvel később újabb tanulmánya jelent meg Platónról; a politeia elemzésében már fellelhetőek a hermeneutikáról alkotott elképzelései. 1937-ben a marburgi egyetem professzora lett. 1939-ben a lipcsei egyetem rendes professzora illetve a filozófiai tanszék igazgatója lett.

A világháború után a filozófiai fakultás dékánja, majd 1947-ig a lipcsei egyetem rektora lett. 1949-ben meghívást kapott a Frankfurt am Main-i, majd a Heidelbergi Egyetemre, ahol Karl Jaspers utódja lett. 1953-ban megalapította a Philosophische Rundschau (Filozófiai Figyelő) című lapot. 1960-ban megjelent a Wahrheit und Methode (Igazság és módszer) című könyve. 1962-ben a Német Általános Filozófiai Társaság (Allgemeine Gesellschaft für Philosophie in Deutschland) elnöke és az általa alapított Hegel-tanulmányok támogatására létrehozott nemzetközi szervezet elnöke lett. 1966-ban a heidelbergi nyelvészeti kongresszus elnöke lett. 1967–1971 között Jürgen Habermasszal folytatott eszmecseréinek vitairatai. 1969–1972 között a heidelbergi Tudományos Akadémia elnöke volt.

 
Hans-Georg Gadamer emléktáblája

FilozófiájaSzerkesztés

Gadamernek köszönhető a hermeneutika modern értelmezése, Martin Heidegger a létezés valóságára (Wahrheit im Dasein) vonatkozó kérdését a művészetre alkalmazza, mivel a művészet a valóság és valóságkeresés privilegizált területe. Ennek megfelelően az irodalmi műveket a világ megértésének egy lehetséges formájaként értelmezi. A szövegek megértése és értelmezése nemcsak a tudomány feladata, hanem nyilvánvalóan a világ emberi megtapasztalásáé is. Ezért a hermeneutika célja a poézis való szavát (das wahre Wort der Dichtung) megérteni és átérezni.[10]

JelentőségeSzerkesztés

1960-ban megjelent "Wahrheit und Methode" (Igazság és módszer) című műve a hermeneutikáról Németország határain túl is ismertté tette.

MűveiSzerkesztés

  • Wahrheit und Methode. Grundzüge einer philosophischen Hermeneutik (1960, magyarul: Igazság és módszer, 1983)
  • Platos dialektische Ethik (1968)
  • Über die Verborgenheit der Gesundheit (1993)
  • Der Anfang der Philosophie (1996, magyarul: A filozófia kezdete, 2000)
  • Der Anfang des Wissens (1999)
  • Historik, Sprache und Hermeneutik (Reinhart Koselleckkel, 2000)
  • Wege zu Plato (2000)

MagyarulSzerkesztés

  • Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata; ford., utószó Bonyhai Gábor; Gondolat, Budapest, 1984
  • A szép aktualitása; vál. Bacsó Béla, ford. Bonyhai Gábor et al.; T-Twins, Budapest, 1994 (Athenaeum-könyvek)
  • A filozófia kezdete. Két tanulmány; ford. Hegyessy Mária, Simon Attila, vál. Bacsó Béla; Osiris, Budapest, 2000 (Horror metaphysicae)
  • Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata; ford. Bonyhai Gábor; 2. jav. kiad.; Osiris, Budapest, 2003 (Sapientia humana)

DíjaiSzerkesztés

  • Reuchlin-díj (1971)
  • Hegel-díj (1979)
  • Jaspers-díj (1986)
  • Martin Schleyer-díj (1987)

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ a b Torinói Tudományos Akadémia, 2020. december 1., hans-gadamer
  8. ↑ Journal for General Philosophy of Science (angol, francia és német nyelven). Springer Publishing – Springer
  9. ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. ↑ Gadamer, Hans-Georg: Wahrheit und Methode. Grundzüge einer philosphischen Hermeneutik, Tübingen 1972

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Loboczky János: A műalkotás: "A létben való gyarapodás". A művészet "valósága" három XX. századi művészetfilozófiában: Lukács György, Martin Heidegger, Hans Georg Gadamer; Akadémiai, Budapest, 1998
  • Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája. Irodalmi szöveg és filozófiai szöveg; Kalligram, Pozsony, 2003
  • Király V. István: Kérdő jelezés. Több-csendbeni alkalmazott filozófiai zaj-háborítás a szabad(ság) kérdezés(é)ben; Kalligram, Pozsony, 2004
  • Nyírő Miklós: Nyelviség és nyelvfeledtség. Hans-Georg Gadamer és a nyelv hermeneutikája; L'Harmattan, Budapest, 2006 (A filozófia útjai)
  • Hans-Georg Gadamer. Egy 20. századi humanista; szerk. Nyírő Miklós; L'Harmattan–Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 2009 (A filozófia útjai)
  • Halász Hajnalka: Nyelvi differencia megkülönböztetés és esemény között. Jakobson, Luhmann, Humboldt, Gadamer, Heidegger; Ráció, Budapest, 2015
  • Görföl Balázs: Hans-Georg Gadamer művészet- és költészetfelfogása; Balassi, Budapest, 2016 (Opus)
  • Lengyel Zsuzsanna Mariann: Hermeneutika és kritikai filozófia. Kant, Heidegger, Gadamer; L'Harmattan–MTA-ELTE Hermeneutika Kutatócsoport, Budapest, 2018 (A filozófia útjai)
  • Nyírő Miklós: Medialitás, eseményontológia, gyakorlat. Hermeneutikai útkeresések; L'Harmattan, Budapest, 2020 (A filozófia útjai)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hans-Georg_Gadamer&oldid=23961073”