Hans Pöögelmann
Hans Pöögelmann (Aidu Parish, Viljandimaa, 1875. december 30. – Moszkva, 1938. január 27.) észt kommunista politikus, közgazdász, költő.
| Hans Pöögelmann | |
 | |
| Született | 1875. december 30.[1] Livóniai kormányzóság |
| Elhunyt | 1938. január 27. (62 évesen)[1] Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az orosz alkotmányozó közgyűlés tagja |
| Halál oka | nem természetes halál |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésSzülei gazdálkodók voltak. Érettségi után tanárként, majd újságíróként kezdett dolgozni olyan újságokban, mint a Postimees. Tanulmányait Lipcsében folytatta, ahol elkötelezett marxista lett. 1905-ben csatlakozott az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárthoz. 1907-ben részt vett az Észt Szervezetek Konferenciáján, ahol elnökké választották. 1909-ben letartóztatták és Szibériába száműzték. Innen 1911-ben az Amerikai Egyesült Államokba, New Yorkba menekült, ahol az Uus Ilm című lap szerkesztőjeként dolgozott 1917-ig.[2] Az 1917-es februári orosz forradalom után visszatért Oroszországba, ahol a tallinni városi tanács és az észt tartományi gyűlés tagja lett. Az 1917-es októberi orosz forradalom és az Észtországi Munkáskommün létrehozása után nemzetgazdasági biztossá nevezték ki. A kommün bukása után Szovjet-Oroszországba utazott, ahol a Nemzetiség Népbiztosság észt részlegének vezetője lett. A Kommunista Internacionálé alapítói közt volt, annak végrehajtó bizottságába is beválasztották. A Komintern 1-6. kongresszusának küldötte volt. A Nyugati Kisebbségek Kommunista Egyeteme (Коммунистический университет национальных меньшинств Запада) és a Herzen Egyetem professzora volt. Tagja volt az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának, s szerkesztette azok kiadványait. Emellett számos, az észt gazdaságról és munkásmozgalomról szóló munkáít írt.
Pöögelmannt a nagy tisztogatás idején letartóztatták, s szovjetellenes tevékenység vádjával halálra ítélték.[3] A szovjet kormány posztumusz rehabilitálta, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság idején utcákat és iskolákat neveztek el róla. Bronz mellszonra állt Tallinban, ezt 1992-ben eltávolították.[4]
1898-ban Sonetid Viljandi lossivaremetel című verseskötetében új, jobb idők eljövetelét jósolta Észtország számára. H. Roskaja álnéven lapokban és antológiákban publikálta alkotásait. Szatirikus verseinek gyűjteménye 1910-ben jelent meg. Válogatott munkáit 1925-ben adták ki Kevadetuuled címen. 1936-ban jelent meg utolsó kötete. Észt nyelvre fordította az Internacionálét és a La Marseillaise-t.
Irodalom
szerkesztés- Aira Kaal: Hans Pöögelmanni värsse lugedes. In: Looming. 5/1958, S. 776–781.
- Karl Laigna: Hans Pöögelmann – väljapaistev eesti bolševistlik publitsist. In: Looming 8/1958, S. 1255–1264.
- Endel Priidel: Mälestuskilde Paistust. In: Keel ja Kirjandus. 3/1962, S. 177–182.
- Johannes Feldbach: Mälestuskilde Hans Pöögelmannist. In: Looming. 12/1965, S. 1876–1880.
- Richard Majak: Võitlev rahva poeg. Mälestuskilde kohtumistest Hans Pöögelmanniga. In: Looming. 12/1975, S. 2049–2057.
- Rein Ruutsoo: Kas ka uue uurimisetapi algus?. In: Looming. 7/1976, S. 1224–1226.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Пегельман Ганс Густавович. hrono.ru . (Hozzáférés: 2021. július 23.)
- ↑ Eestimaa kubermangu ajutise maanõukogu liikmed (észt nyelven). nlib.ee (National Library of Estonia) . [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 28.)
- ↑ Pitka ausammas tuleb Pöögelmanni alusele (észt nyelven). Postimees , 2001. január 16. (Hozzáférés: 2021. július 25.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hans Pöögelmann című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Adatlapja az ISIK portálon Archiválva 2023. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Életrajza angol nyelven
- Szócikke az Észt Enciklopédiában, online változat