Főmenü megnyitása

Hanuš Haugvic z Biskupic, a fekete Haugwitz néven is említett cseh zsoldosvezér, akiről a fekete sereget elnevezték Mátyás király halála után.

Mátyás halála után 1490-ben háború indult a magyar trónért Ulászló cseh király, öccse János Albert lengyel herceg és Miksa római király között. Utóbbit atyja, III. Frigyes német-római császár is támogatta. A magyar-német háború a pozsonyi békéig tartott. Ekkor Ausztria jelentős területeit még a magyar haderő tartotta kezében, Mátyás volt cseh zsoldosaival egyetemben. Haugvic Eggenburg királyi kapitánya volt ekkor II. Ulászló szolgálatában. A béke értelmében ki kellett volna vonulnia a városból decemberig, de ő ezt csak 1492 tavaszán tette meg, amikor rendeződtek elszámolási vitái – főleg az elmaradt zsold ügyében – Ulászlóval.[1]

II. Ulászló valószínűleg a pozsonyi béke (1491) után nevezte ki a „király cseh hadseregének kapitányává” (capitaneus gencium nostrarum Bohemicalium), s ezután Szapolyai János főkapitánnyal együtt kiverte az országból az utolsó trónkövetelőt, János Albert lengyel herceget, felette az eperjesi csatában döntő győzelmet aratva 1492. január 1-jén.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Neumann

ForrásokSzerkesztés

  • Neumann: Békekötés Pozsonyban: Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán: A Jagelló–Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492) (Második közlemény). Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 293–347. o.
  • Tóth Zoltán: Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege, a fekete sereg. Budapest: Stádium. 1925.