Főmenü megnyitása

Hara Tamiki (原 民喜; Hepburn: Tamiki Hara?; Hirosima, 1905. november 15.Tokió, 1951. március 13.) japán költő, író.

Hara Tamiki
Tamiki Hara.jpg
Élete
Született 1905. november 15.
Hirosima
Elhunyt 1951. március 13. (45 évesen)
Tokió
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hara Tamiki témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Hirosimában született, már középiskolás korában megismerkedett az orosz irodalommal, és verseket írt, példaképe többek között Paul Verlaine volt. Angol szakon végzett a tokiói Keió Egyetemen, és 1935-től kezdve az írásaiból élt. Felesége 1944-ben meghalt, őt pedig egy évvel később szülei hirosimai otthonában érte az atomtámadás. Ez a két tény határozta meg későbbi művészetét, hiszen már fiatalon megírta: „Ha elveszíteném a feleségemet, csak egy évvel akarnék tovább élni, hogy szép és szomorú versgyűjteményt hagyjak hátra róla”. Végül 1951. március 13-án vetette vonat elé magát Tokióban: a koreai háború kitörése nyomán végleg elsötétült előtte az emberiség jövője. Halálának évfordulója azóta külön nevet kapott (Kagenki), emlékezetének ápolására 2000-ben ezen a néven irodalmi társaság is alakult, s a hirosimai Ipari Kiállítási Csarnok híresen épen maradt dómja[1] melletti kenotáfiuma előtt minden évben megemlékezést tartanak.

MűvészeteSzerkesztés

Írásait kifinomult érzékenység, pesszimista életfelfogás jellemzi, hatott rá a dadaizmus és az 1930-as évek több művészeti irányzata is. Prózájában, verseiben mindegyre az atomtámadás borzalmas élményét és következményeit járja körül. 1946-ban fejezte be és 1947-ben publikálta Nacu no hana („A nyár virága”) című elbeszéléskötetét, amelyet később, 1947-ben és 1949-ben további anyagokkal bővített. Utolsó műve, a Singan no kuni („A szívbéli vágy földje”, 1951) búcsúként is, öngyilkosüzenetként is olvasható.

Művei magyar nyelvenSzerkesztés

  • „A nyár virága”
  • „Testamentum”, mindkét elbeszélés in: Modern japán elbeszélők, Európa, 1967

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ez az acél kupolaváz az egyetlen meghagyott rom a városban, közvetlenül fölötte robbant 580 méter magasan a bomba.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés