Harrach József

(1848–1899) zeneesztéta, zenetörténész, tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 1.

Harrach József (Szászrégen, 1848. szeptember 14.Budapest, 1899. szeptember 15.) zeneesztéta, zenetörténész, tanár.

Harrach József
Született1848. szeptember 14.[1]
Szászrégen
Elhunyt

Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • esztéta
  • zenetörténész
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem ( – 1870-es évek)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (28-2-14)
A Wikimédia Commons tartalmaz Harrach József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (28-2-14)

Életpályája

szerkesztés

A magyar fővárosban szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1873-tól reáliskolai tanár volt Budapesten. 1888-ban az Országos Zeneakadémián a poétika, zenepedagógia, zenetörténet és zeneesztétika tanárának és az intézet titkárának nevezték ki. Ő vetette fel Magyarországon a zenei tanítás államosításának, a Zeneakadémia mellett állami zenei középiskolák felállításának az eszméjét. Harrach József ezen felül 15 éven át zenei tárgyú kritikákat írt a Pesti Naplóba.

Főbb művei

szerkesztés
  • Erkel Sándor (1879)
  • Schopenhauer és Wagner Richard (Budapest, 1887);
  • Közlemények a zeneművészet köréből (Győr, 1889);
  • Magyar Arion. Vegyeskarú énekek gyűjteménye (I–II. Bp., 1892–93).
  • Aranylant (kórusművek, 1895)

Emlékezete

szerkesztés
  • Sírja Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 28. parcellájában a 28-2-4 alatt található.[3]
  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06002.htm, Harrach József, 2017. október 9.
  2. a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  3. 28-2-4
  4. Harrach József arcképével

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés