Harrach József

Harrach József (Szászrégen, 1848. szeptember 14. – Budapest, 1899. szeptember 15.) zeneesztéta, zenetörténész, tanár.

Harrach József
Született	1848. szeptember 14. Szászrégen
Elhunyt	1899. szeptember 18. (51 évesen) 1899 (50-51 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	esztéta zenetörténész
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem ( – 1870-es évek)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (28-2-14)
A Wikimédia Commons tartalmaz Harrach József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (28-2-14)

Életpályája

A magyar fővárosban szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1873-tól reáliskolai tanár volt Budapesten. 1888-ban az Országos Zeneakadémián a poétika, zenepedagógia, zenetörténet és zeneesztétika tanárának és az intézet titkárának nevezték ki. Ő vetette fel Magyarországon a zenei tanítás államosításának, a Zeneakadémia mellett állami zenei középiskolák felállításának az eszméjét. Harrach József ezen felül 15 éven át zenei tárgyú kritikákat írt a Pesti Naplóba.

Főbb művei

• Erkel Sándor (1879)
• Schopenhauer és Wagner Richard (Budapest, 1887);
• Közlemények a zeneművészet köréből (Győr, 1889);
• Magyar Arion. Vegyeskarú énekek gyűjteménye (I–II. Bp., 1892–93).
• Aranylant (kórusművek, 1895)

Emlékezete

• Sírja Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 28. parcellájában a 28-2-4 alatt található.

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Révai
• Magyar nagylexikon 9. kötet 244. old.
• lfze.hu
• Budapesti Negyed
• Nemzeti Sírkert
• PIM

Kapcsolódó szócikkek

• Ország-Világ
• Pogatschnigg Guido