Főmenü megnyitása

A VI. isonzói csata 1916. augusztus 6-ától augusztus 17-éig tartott és az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak. A frontvonal déli szakaszán vívták a véres doberdói csatát, ahol az osztrák–magyar haderő alapvetően magyar és szlovén nemzetiségű egységei álltak szemben a támadókkal.

A VI. Isonzói-csata
Italian Front 1915-1917.jpg

Konfliktus Olasz front
(Első világháború)
Időpont 1916. augusztus 6.augusztus 17.
Helyszín Isonzó folyó
Eredmény Olasz győzelem
Szemben álló felek
Flag of Italy (1861–1946).svgOlaszországFlag of the Habsburg Monarchy.svgOsztrák–Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi CadornaConrad von Hötzendorf
Svetozar Borojević
Szemben álló erők
22 hadosztály9 hadosztály
Veszteségek
51,000 halott40,000 halott
Térkép
A VI. Isonzói-csata (Olaszország)
A VI. Isonzói-csata
A VI. Isonzói-csata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 55′ 59″, k. h. 13° 36′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 59″, k. h. 13° 36′ 58″

A tervekSzerkesztés

Az ötödik isonzói csata után az olasz hadvezetés nem kezdett vakmerő akciókba az Isonzó mentén, elsősorban a még tapasztalatlan, új besorozottak és a Monarchiának Trentino térségében megindított támadása miatt. Miután a Monarchia támadása elakadt Asiago várásánál, az olasz hadvezetés először Trentinóban indított ellentámadást, melynek során visszafoglalták a Monarchia által elfoglalt területek nagy részét. Ezután az olasz hadvezetés az ország északnyugati területein fekvő vasútvonalakat kihasználva a Dolomitokban, Asiago térségében álló olasz hadosztályokat néhány hét alatt az Isonzóhoz telepítette vissza, felkészülve egy ottani offenzívára. A támadás sikerrel kecsegtetett: egyrészt a keleti fronton kibontakozó Bruszilov-offenzíva egyre nagyobb számú monarchiabeli haderőt vont el az olasz hadszíntérről, másrészt az olasz fronton lévő monarchiabeli erők nagy része Tirolban összpontosult az asiagói támadás óta. Ezeket az erőket a Monarchia hadvezetése lassabban tudta visszajuttatni vissza az isonzói frontszakaszra, mint az olaszok.

A csataSzerkesztés

A csaknem háromszoros létszámfölényben lévő olasz csapatok frontális támadást indítottak Görz térségében az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai ellen. A támadás kezdete utáni harmadik napon bevonultak Görzbe, és megkezdték az átkelést az Isonzón. A frontvonal másik részén Doberdónál törtek előre az olaszok, egyre nagyobb területeket megszerezve. A véres doberdói csatában az olasz csapatok mintegy 5 km-t nyomultak előre egy közel 20 km széles frontszakaszon. Boroevic a csapataival visszavonult és egy újabb frontvonal létrehozásába kezdett. Az olasz támadást augusztus 17-én leállították, miután a térségbe egyre nagyobb számban érkeztek a Monarchia hadosztályai Tirolból.

EredményekSzerkesztés

A csata során az olasz csapatok elfoglalták a stratégiai fontosságú Görz városát, de még ennél is jelentősebb sikerként könyvelhették el az Isonzó alsó folyásának, az addig szilárdan osztrák-magyar kézben lévő frontszakasznak elfoglalását. Cadorna igyekezett kiépíteni az Isonzó mentén az újabb olasz frontszakaszokat, és már tervezték az őszi támadás végrehajtását. A VI. isonzói csata után 1916. augusztus 28-án Németország hadat üzent Olaszországnak, és német csapatokat küldött Tirol térségébe.

ForrásokSzerkesztés

  • Galántai József: Az első világháború (p. 300) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés