Hatodik isonzói csata
A VI. isonzói csata 1916. augusztus 6-ától augusztus 17-éig tartott és az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak. A frontvonal déli szakaszán vívták a véres doberdói csatát, ahol az osztrák–magyar haderő alapvetően magyar és szlovén nemzetiségű egységei álltak szemben a támadókkal.
| A VI. Isonzói-csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Olasz front (Első világháború) | ||
| Időpont | 1916. augusztus 6. – augusztus 17. | ||
| Helyszín | Isonzó folyó | ||
| Eredmény | Olasz győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 A VI. Isonzói-csata
Pozíció Olaszország térképén
| |||
 é. sz. 45° 55′ 59″, k. h. 13° 36′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 59″, k. h. 13° 36′ 58″ | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A tervek szerkesztés
Az ötödik isonzói csata után az olasz hadvezetés nem kezdett vakmerő akciókba az Isonzó mentén, elsősorban a még tapasztalatlan, új besorozottak és a Monarchiának Trentino térségében megindított támadása miatt. Miután a Monarchia támadása elakadt Asiagónál, az olasz hadvezetés először Trentinóban indított ellentámadást, melynek során visszafoglalták a Monarchia által elfoglalt területek nagy részét. Ezután az olasz hadvezetés az ország északnyugati területein fekvő vasútvonalakat kihasználva a Dolomitokban, Asiago térségében álló olasz hadosztályokat néhány hét alatt az Isonzóhoz telepítette vissza, felkészülve egy ottani offenzívára. A támadás sikerrel kecsegtetett: egyrészt a keleti fronton kibontakozó Bruszilov-offenzíva egyre nagyobb számú monarchiabeli haderőt vont el az olasz hadszíntérről, másrészt az olasz fronton lévő monarchiabeli erők nagy része Tirolban összpontosult az asiagói támadás óta. Ezeket az erőket a Monarchia hadvezetése lassabban tudta visszajuttatni vissza az isonzói frontszakaszra, mint az olaszok.
A csata szerkesztés
A csaknem háromszoros létszámfölényben lévő olasz csapatok frontális támadást indítottak Görz térségében az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai ellen. A támadás kezdete utáni harmadik napon bevonultak Görzbe, és megkezdték az átkelést az Isonzón. A frontvonal másik részén Doberdónál törtek előre az olaszok, egyre nagyobb területeket megszerezve. A véres doberdói csatában az olasz csapatok mintegy 5 km-t nyomultak előre egy közel 20 km széles frontszakaszon. Boroevic a csapataival visszavonult és egy újabb frontvonal létrehozásába kezdett. Az olasz támadást augusztus 17-én leállították, miután a térségbe egyre nagyobb számban érkeztek a Monarchia hadosztályai Tirolból.
Eredmények szerkesztés
A csata során az olasz csapatok elfoglalták a stratégiai fontosságú Görz városát, de még ennél is jelentősebb sikerként könyvelhették el az Isonzó alsó folyásának, az addig szilárdan osztrák-magyar kézben lévő frontszakasznak elfoglalását. Cadorna igyekezett kiépíteni az Isonzó mentén az újabb olasz frontszakaszokat, és már tervezték az őszi támadás végrehajtását. A VI. isonzói csata után 1916. augusztus 28-án Németország hadat üzent Olaszországnak, és német csapatokat küldött Tirol térségébe.
Források szerkesztés
- Galántai József: Az első világháború (p. 300) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5
.png){kind=small}