Luigi Cadorna

Luigi Cadorna (1850. szeptember 4.1928. december 21.) olasz hadseregtábornok, az első világháború idején az olasz csapatok főparancsnoka 1917 novemberéig, a caporettói vereséget követő visszavonulásig.[1]

Luigi Cadorna
Luigi Cadorna tábornok
Luigi Cadorna tábornok
Született1850. szeptember 4.
Verbania, Olasz Királyság
Meghalt1928. december 21. (78 évesen)
Bordighera, Olasz Királyság
SírhelyPallanza
Állampolgárságaolasz
Nemzetisége Olasz
RendfokozataOlaszország marsallja
CsatáiI. világháború
Kitüntetései
  • Knight Grand Cross of the Military Order of Savoy
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Order of St. George, 4th class
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Order of the Star of Karađorđe
  • Victory Medal
GyermekeiRaffaele Cadorna
SzüleiRaffaele Cadorna
Iskolái
  • Military School Teulié
  • Royal Academy of Turin
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Cadorna témájú médiaállományokat.

Az első világháborúig

szerkesztés

Raffaele Cadorna tábornok fiaként született Verbania Pallanza városban, Piemontban. Fiatalon belépett a hadseregbe (1866), és 1908-ban az olasz hadsereg főparancsnoka lett. Később e pozíciójáról lemondatták és csak 1914-ben foglalta el újból e tisztségét. Az első világháború kitörésekor Olaszország semleges maradt, így a hadsereget nem kellett bevetni. Cadorna, mint az olasz csapatok főparancsnoka számított arra, hogy Olaszország hamarosan kilép a Hármas szövetségből és hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának, ezért az olasz hadsereg nagy részét a Monarchia és Olaszország határán állomásoztatta.[2]

Az első világháború alatt

szerkesztés
 
Luigi Cadorna

Miután a titkos londoni egyezményt Olaszország aláírta, az olasz hadsereg megkezdte a felvonulást az Osztrák–Magyar Monarchia ellen. 1915. május 23-án, amikor Olaszország hadat üzent a Monarchiának, az olasz csapatok megindultak az Isonzó felé, hogy azon átkelve a Monarchia hátországába vonuljanak. Sor került az isonzói csatákra, megkezdődött az olasz front kialakulása, miután gyors sikereket nem értek el az olaszok. A kimerítő harcok, állandosuló csaták nagy véráldozatot követeltek az olasz hadseregtől, a dezertáló katonákra Cadorna súlyos büntetéseket szabott ki, gyakoriak voltak a kivégzések. 1917 októberében, az osztrák–magyar erők caporettói áttörése után Cadorna főparancsnoki széke megingott. Az olasz csapatok ebben a csatában és az azt követő visszavonulásban több mint 300 000 főnyi emberveszteséget szenvedtek, ez Cadorna olasz főparancsnoki megbízatásának végét jelentette. 1917. november elején Cadornát Armando Diaz vezérezredes váltotta a főparancsnoki tisztségben.[2]

A háború után

szerkesztés

Az olasz kormány az első világháború után kivizsgálta Cadorna főparancsnokként kiadott parancsait, stratégiáját, és megállapította, hogy Cadorna nagymértékben felelős volt a caporettói áttörés olasz kudarcáért. 1924-ben, miután a fasiszták megszerezték a hatalmat Olaszországban, Mussolini Cadornát újból hadseregtábornokká („Olaszország marsalljává”) nevezte ki. Cadorna 1928-ban halt meg Bordighera városában.[2]

Kitüntetései

szerkesztés
  1. Michael Hickey, Peter Simkins. The First World War: The Mediterranean Front, 1914-1923 (angol nyelven). Osprey Publishing, 19-20. o. (2002). Hozzáférés ideje: 2012. március 17. [halott link]
  2. a b c Rochat, Giorgio. Vol. 16, Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven). Istituto dell'Enciclopedia italiana (1973). Hozzáférés ideje: 2012. március 17. 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés