Havasi fakókeselyű
A havasi fakókeselyű, más néven himalájai keselyű (Gyps himalayensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Gyps himalayensis (Hume, 1869) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Havasi fakókeselyű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi fakókeselyű témájú médiaállományokat és Havasi fakókeselyű témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
Közép-Ázsia hegységeiben, így Himalájában is honos, elterjedési területe Pakisztántól keletre Tibetig, északra Kazahsztánig tart.
Kifejezetten hegyvidéki madár, 600 és 3000 méter magasságban él.
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 100–125 centiméter, szárnyfesztávolsága 260–310 centiméter, testtömege pedig 8–12 kilogramm közötti. A Gyps nembe sorolt keselyű közül ez a faj nő a legnagyobbra. Hasonlít a kisebb és sötétebb fakó keselyűre, de hátának színe a fehérestől a világos homokszínűig terjed, hasa egészen halványnak látszik, farka fekete. Viszonylag hosszú nyakát, rövid, fehéres, piheszerű tollak borítják; hosszú nyakgallérja világosbarna tollakból áll, amelyek fehér csíkosak.
Életmódja szerkesztés
Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre. Kizárólag dögökkel táplálkozik. Mint a nagy keselyűknek általában, ennek sincs hangja, bár néha morgásszerű hangot és hívásként sziszegést tud hallatni.
Szaporodása szerkesztés
Nagy fészkét sziklapárkányokra építi, gyakran több egyed laza kolóniában egymás közelében fészkel. Fészkelő és pihenőhelyeit a fehér ürüléknyomok alapján már messziről fel lehet ismerni. Fészekalja 1 tojásból áll. A kikelő fiókát a szülőpár közösen neveli fel.
Folklór szerkesztés
A havasi fakókeselyű igen fontos szerepet játszik a tibeti kultúrtörténetben. Az év nagy részében fagyott földbe ugyanis lehetetlen a halottakat eltemetni. Hasonló nehézséget jelent az elégetés, mivel az éghető fa ritka.
Az otthon zajló temetési szertartás után ezért a halott testét átvette egy „elhelyező”, akinek az volt a feladata, hogy a testet megetesse a keselyűkkel, biztosítva azt, hogy minden darab elfogyjon. A keselyűk és sólymok elfogyasztották a húst, majd a szakállas saskeselyűk eltüntették a csontokat.
A buddhista hit szerint kulcsfontosságú a lélek újjászületése szempontjából, hogy a korábbi test megsemmisüljön. A leírt eljárást még ma is gyakorolják, bár kisebb mértékben, mint korábban.[1]
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
