Hajabusza (űrszonda)

japán aszteroida-kutató űrszonda
(Hayabusa szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 19.

A Hajabusza (magyarul Vándorsólyom) vagy Muses-C az első japán, ionhajtóművel rendelkező űrszonda, és az első nem amerikai és nem szovjet anyagminta-visszahozó küldetés. Tudományos célja a földközeli objektumok közé tartozó 25143 Itokawa kisbolygó vizsgálata. A mintavétel (bárminemű) eredményét a Földre visszaszállító kapszula 2010. június 13-án szállt le az ausztráliai Woomera lezárt területen.[1]

Hajabusza

Ország Japán
ŰrügynökségJapán Űrügynökség Japán Űrügynökség
GyártóNEC Space Technologies
Küldetés típusaanyagminta Földre juttatása
Küldetés
Célégitest25143 Itokawa
Indítás dátuma2003. május 9.
Indítás helyeUcsinoura űrközpont
HordozórakétaM–V
Megérkezés2005. szeptember 12.
Küldetés vége2010. június 13.
Az űrszonda
Tömeg530 kg (hajtóanyaggal)
Hivatalos weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajabusza témájú médiaállományokat.

Küldetés

szerkesztés
 
A mintavétel
A Hajabusza útja a felső légkörben. A központi egység látványosan megsemmisül, tőle kissé balra a leszállóegység is felizzik

A Hajabusza 2003. május 9-én indult M−5 hordozórakétával a Kagosima Űrközpontból. 2005. szeptember elején érkezett meg a 25143 Itokawa jelű aszteroidához. Megérkezés után a Hajabusza előbb 20 km-ről vizsgálta a kisbolygót. Szeptember 30-ára 7 km-re közelítette meg, hogy részletesebb képeket készítsen.

Október 2-án meghibásodott a második stabilizálást szolgáló giroszkóp is, így az eredeti háromból csak egy maradt használható.[2]

November 4-én az első megközelítési kísérlet sikertelenül végződött. 700 méter távolságból az automatikus irányítórendszer hibát észlelt a képfeldolgozó rendszerben és megszakította a leszállást. Begyúltak a hajtóművek és a szonda újra eltávolodott a kisbolygótól.[3] November 12-én a Hajabusza újra megközelítette a kisbolygót és a felszínre eresztette a MINERVA (MIcro/Nano Experimental Robot Vehicle for Asteroid) nevű egységet,[4] amely azonban elszállt a kisbolygó mellett. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy az eleresztési parancs egy olyan pillanatban érkezett, amikor a Hajabusza épp távolodott a kisbolygótól és az alacsony szökési sebesség miatt ez elég volt a 0,6 kg-s szerkezet elveszítésére.[5]

A Hajabusza ezután több leszállási kísérletet hajtott végre. Két esetben ez sikerrel is járt, de a felszíni mintavétel nem sikerült, csak kis mennyiségű port sikerült összegyűjteni.

2009. február 4-én a négy ionhajtómű egyikének sikeres bekapcsolásával[6] az űrszonda megkezdte Föld felé vezető útját.[7][8] A sikeres hazaindulás kisebb mérnöki bravúrnak számít, mert a szonda finom stabilizálásáért felelős három giroszkóp közül kettő tönkrement, a kémiai hajtóanyagú manőverező hajtóművek pedig megsérültek a kisbolygó közelében. Csak az ionhajtómű maradt működőképes, ennek vektorálható tolóereje és az egyik giroszkóp segítségével tudták a szondát két tengely körül stabilizálni, a harmadik dimenzióban a napelemtáblákat megfelelően beállítva, a Nap sugárnyomását kihasználva, gyakorlatilag napvitorlásként valósították meg a stabilizációt.[9]

Egy nappal a légkörbe érkezés előtt az anyagmintát tartalmazó dobozt a Nap felé fordították, hogy felmelegedjen. Három órával a légkörbe érkezés előtt a visszatérő egységet leválasztották a központi egységről, ekkor a Földtől kb. 40 000 km-re volt. A 40 cm átmérőjű kapszula mintegy 40 000 km/h sebességgel lépett be a légkörbe (2010. június 13-án). Tartalmát az ekkor körülötte kialakuló 5000 °C-os plazmától karbonszálból készült hőpajzs védte. A kapszula a Déli-sark irányából közelítette meg Ausztráliát, a sűrűbb légkörben kinyitotta ejtőernyőjét és leereszkedett a földre, közben rádiós jeladója segítette a nyomon követését és megtalálását. A Hajabusza központi egysége is belépett a légkörbe és elégett. 2010. június 14-én a keresésére indult kutatók megtalálták a visszatért kapszulát is. Így a Hajabusza küldetés sikeresen befejeződött, ami a kisbolygóról származó minta Földre juttatását jelenti. A vizsgálatokról az elkövetkező planetáris geológiai és kozmopetrográfiai konferenciákon számolnak be a kutatók.[10]

Az űrszonda

szerkesztés
 
A Hajabusza űrszonda felezett méretű modellje az IAC 2010-es Kongresszusán.
 
A Hajabusza visszatérő kapszulája a JAXA kiállításán.

Méretei: 1 m × 1,6 m × 2 m, a napelemek teljes fesztávolsága pedig 5,7 m. Teljes tömege 510 kg.[11] A szonda egy ionhajtóművet is tesztelt, amely napelemek révén nyert energia segítségével repítette ki az összesen 22 kg-nyi xenongáz üzemanyagát.[12]

A kapszulában hozott részecskékről

szerkesztés

Mintegy 1500 részecskét találtak a japán tudósok a Hajabusza Földre visszatért kapszulájában. A részecskék ásványos összetételének tanulmányozása során kiderült, hogy a részecskék az Itokawa kisbolygóról származnak. Ezek közelebb állnak az egyszerű meteoritikus anyaghoz, mint a hőtörténeti fejlődésen átesett kisbolygók anyaga. A szemcsék átlagos mérete 10 mikrométer. Eddig főleg olivinből és piroxénből álló szemcséket találtak.

  1. Lakdawalla, Emily: A detailed timeline for Hayabusa's June 13 sample return (angol nyelven). The Planetary Society Blog, 2010. április 5. (Hozzáférés: 2010. április 5.)[halott link]
  2. Helyzetjelentés az Itokawa kisbolygó mellől (Űrvilág, 2005. október 17.)
  3. Egyből semmi (Űrvilág, 2005. november 8.
  4. A Hayabusa elengedte az „ugráló szondát” (Űrvilág, 2005. november 13.)
  5. Nincs meg a MINERVA (Űrvilág, 2005. november 14.)
  6. Kereszturi, Ákos: Hazatérhet a kisbolygón landolt japán űrszonda. origo.hu, 2009. február 19. (Hozzáférés: 2009. február 19.)
  7. HAYABUSA: Firing ion engine and starting second phase orbit maneuver to return to Earth (angol nyelven). JAXA, 2009. február 4. (Hozzáférés: 2009. február 5.)
  8. Frey, Sándor: Hazafelé tart a Hayabusa. Űrvilág.hu, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
  9. Lakdawalla, Emily: There's more to the Hayabusa story (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2009. február 7. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 8.)
  10. More challenges await Japan's asteroid mission (Spaceflight Now, 2010-04-26)
  11. Asteroid Explorer "Hayabusa" (MUSES-C) (angol nyelven). JAXA. [2014. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
  12. Első képek az Itokawa kisbolygóról (origo.hu, 2005 szeptember 7.)

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajabusza (űrszonda) témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak

szerkesztés

Külföldi oldalak

szerkesztés