Helenio Herrera

Helenio Herrera (Buenos Aires, 1910. április 10. – Velence, Olaszország, 1997. november 9.) argentin labdarúgó, edző, sporttisztségviselő. A San Michele-sziget lett pályafutásának végső nyughelye.

Helenio Herrera
Herrera az El Gráfico címlapján (1964)
Személyes adatok
Teljes név	Helenio Herrera Gavilán
Születési dátum	1910. április 10.
Születési hely	Buenos Aires, Argentína
Halálozási dátum	1997. november 9. (87 évesen)
Halálozási hely	Velence, Olaszország
Sírhely	Cemetery of San Michele
Állampolgárság	francia argentin
Poszt	hátvéd
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1931–1932 RC Casablanca 1932–1933 CASG Paris 1933–1935 Stade Français 1935–1937 Charleville 1937–1939 Excelsior Roubaix 1940–1942 Red Star Olympique 1942–1943 Stade Français 1943–1944 EF Paris-Capitale 1944–1945 Puteaux
Edzőség
Időszak Klub 1944–1945 Puteaux 1945–1948 Stade Français 1946–1948 Franciaország 1948–1949 Real Valladolid 1949–1952 Atlético Madrid 1952 Málaga 1953 Deportivo de La Coruña 1953–1957 Sevilla 1957–1958 Belenenses 1958–1960 Barcelona 1960–1968 Internazionale 1962 Spanyolország 1966–1967 Olaszország 1968–1973 Roma 1973–1974 Internazionale 1978–1979 AC Rimini 1979–1981 Barcelona
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Helenio Herrera témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Életpálya

A futballsport történetének olyan egyénisége, akiről mindig beszélni fognak. Dicsőítik, meg átkozzák is. Hajcsárnak tartották, de az eredmények rendre őt igazolták. Mindig amolyan világfinak tűnt, megjelenésében, viselkedésében, de még edzői tevékenységében is. Sikereit, eredményeit elsősorban pszichológiai képességének köszönheti.

Véleménye szerint a győzelem összetevői: ihletesség, klasszis, erőnlét és küzdőszellem. Ha ezek egyszerre jelentkeznek, nincs erő, amely úrrá tudna lenni felettük.

Labdarúgóként

Szülei négyéves korában kivándoroltak Marokkóba ahol francia állampolgárságot kapott.1934-ben, 18 évesen a Casablancából a francia CASG Paris-ba igazolt. Több párizsi csapatban, a Stade Français-ben, az FC Charleville-ben és az Excelsior Roubaix-ben is. A háború idején a Star Paris, a Stade Français, az EF Paris-Capitale és a Puteaux is játszott. Ez utóbbinál már játékos-edzőként tevékenykedett. Eredetileg védő játékos volt, erényei a közepesnél jobb szintűek voltak, akármelyik csapatrészben értékelhető teljesítményt tudott nyújtani. Már aktív játékosként is az edzői pályát vette célba. Az aktív labdarúgó játéktól 1945-ben vonult vissza.

Edzőként

1945-ben a Puteaux nevű kis amatőrcsapatnál ül le először a kispadra, később azoknál a csapatoknál is tevékenykedett, ahol játékosként foglalkoztatták. A Stade Français-nél három szezon következett trófea nélkül, ami miatt mennie kellett.

A kihívások teljesítése érdekében Spanyolországban mérette meg magát. Előbb a Real Valladolid, majd jött a CD Málaga, a Deportivo de La Coruña és a Sevilla FC. Ezután Lisszabonba ment a Belenenses gárdáját irányította két évig. Első kiugró sikerét az Atletico Madriddal érte el, az 1949-1950-ben megszerzett első hellyel. Az újabb bajnoki évben duplázták az aranyat. Még két bravúros éve volt az ibériai félszigeten. Mégpedig 1959-ben és 1960-ban a Barcelonával, ahol szép számmal akadtak magyarok is: Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Kubala László.

Olaszországba tette át tevékenységének székhelyét. Bajnokság az Internazionaleval 1963-ban, 1965-ben és 1966-ban, 1966-ban Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) győzelem, hozzá még a Világ Kupa kétszer is. 1960 és 1968 között összesen 268 mérkőzésen vezényelt a kispadról melyből 153-at megnyert a csapat, 74 vereség és 41 döntetlen született, 485-224-es gólkülönbséggel. Ez volt a híres "Grande Inter" időszaka. 1968-ban a AS Roma edzője lett amely csapattal egy Olasz kupát nyert. 1973-tól 1974-ig visszaült az Inter kispadjára, ám egy szívinfarktus miatt le kellett, hogy mondjon. Velencébe költözött és itt élt. 1978-ban egy rövid időre a Rimini edzője lett, majd 1979-től 1981-ig visszatért a Barcelonához.

A catenaccio továbbfejlesztője –, játék során a fő cél, legalább egy pont megszerzése. Ezt más néven Verrounak (ajtóretesz) hívták. A catenaccio egy olyan csapattaktikai rendszer, amelyben Herrera verziójában a söprögetőt a négy védőből álló vonal mögé helyezték, akinek így nem is lehetett komoly támadási szándéka. Feladata mindössze annyiból állt, hogy mindenkit megállítson, aki átverekedte magát a védők előtte húzódó vonalán. A felállás 1-3-3-3, 1-3-4-2 vagy 1-4-3-2 formáció volt. A módszer kialakításával nagymértékben csökkent a játék szépségét, érzelmiségét biztosító gólok száma.

Sportvezetőként

Kivételes képességeinek köszönhetően, korában szinte egyedülállóként Franciaországban (1946-tól 1948-ig), Spanyolországban (1959-től 1962-ig) és Olaszországban (1966-tól 1967-ig) is betöltötte a szövetségi kapitányi tisztséget.

Sikerei, díjai

Edzői pályafutása alatt 16 különféle címet nyert.

Források

• (1991) „újságcikk”. Labdarúgás 1991. XXXVII. évfolyam 11. szám.  

Külső hivatkozások

• Helenio Herrera. hunsport.hu. [2010. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 20.)