Főmenü megnyitása

Henri Cordier

francia nyelvész, történész

Henri Cordier (New Orleans, 1849. augusztus 8.Párizs, 1925. március 16.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Gāo Díài; magyar népszerű: Kao Ti-aj; egyszerűsített kínai: 高迪爱; hagyományos kínai: 高迪愛) francia, nyelvész, történész, etnográfus, orientalista, sinológus.

Henri Cordier
Henri Cordier (Gustave Caillebotte festménye, 1883)
Henri Cordier
(Gustave Caillebotte festménye, 1883)
Született 1849. augusztus 8.
Amerikai Egyesült ÁllamokNew Orleans, Louisiana
Elhunyt 1925. március 16. (75 évesen)
franciaPárizs
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Foglalkozása nyelvész, történész, etnográfus, orientalista, sinológus
Tisztség
  • professzor (Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete)
  • professzor (1881–1925, Institut national des langues et civilisations orientales)
Kitüntetései Stanislas Julien-díj (1880)
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Cordier témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Élete, munkásságaSzerkesztés

Cordier New Orleansban, az Egyesült Államokbanban született, de családja 1852-ben áttelepült Franciaországba, és Párizsban éltek. Tanulmányait 1855-ben kezdte meg a Collège Chaptalon, majd Angliában folytatta.

Húsz esztendős volt, amikor 1869-ben Sanghajba utazott, ahol egy angol banknál helyezkedett el. A következő két évben több cikket is publikált a helyi újságokban. 1872-ben a Royal Asiatic Society észak-kínai csoportjának lett a könyvtárosa. Ebben az időszakban mintegy húsz cikke jelent meg az Evening Courier, a North China Daily News, és a Journal of the North China Branch of the Royal Asiatic Societycímű lapokban.

Bár idővel a francia sinológus, Édouard Chavannes lett a mentora, Cordier élete végégig nem rendelkezett alapos kínai nyelvi tudással. Ennek ellenére munkásságával jelentős mértékben járult hozzá a 19. század végének, a 20. század elejének francia, és ezzel együtt európai sinológiai kutatások fellendítéséhez.

1876-ban kinevezték a kínai diákok európai tanulmányait biztosító kínai kormányprogram titkárává.

1881-től 1925-ig a l'École spéciale des Langues orientales professzora volt, továbbá az École Libre des Sciences Politiques-en is professzorként tevékenykedett. A francia földrajzi társaság, Société de Géographie elnöki tisztét is betöltötte.

Bibliotheca Sinica bibliográfiai gyűjteményében mintegy 70 ezer, 1921-ig, Kínával kapcsolatos tételt gyűjtött össze. Másik jelentős és elévülhetetlen érdeme, hogy a holland Gustaaf Schlegellel közösen, 1890-ben megalapították és útjára indították a sinológia kutatások máig egyik legfontosabb szaklapjának számító T’oung Pao című folyóiratot.

Főbb műveiSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Cordier, Henri. (1892). Half a Decade of Chinese studies (1886-1891). Leyden: E.J. Brill. OCLC 2174926
  • (franciául) Pelliot, Paul (1925). „Henri Cordier (1849-1925)”. T’oung Pao 24, 1-15. o.  
  • Ross, E. Denison (1925). „M. Henri Cordier”. Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland, 571-2. o.  
  • Yetts, W. Perceval (1925). „Obituary – Professor Henri Cordier”. Bulletin of the School of Oriental Studies, University of London 3, 855-6. o.  

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henri Cordier című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.